Nem kért, de nem is kapott száz nap türelmet az újrázó miniszterelnök és kormánya. 24 órával az előtt, hogy a második Gyurcsány-kabinet kitöltené hivatali idejének első hónapját, a hat országos szakszervezeti konföderáció közös tiltakozó demonstrációt tart a Képviselői Irodaház előtt, arra buzdítva a honatyákat, ne támogassák voksukkal a munkavállalókat hátrányosan érintő kiigazításokat. Felhívásuk átütő mozgósító erejében maguk a szervezők sem igazán bízhatnak, időközben elálltak ugyanis eredeti ötletüktől, hogy a Parlament előtt adjanak hangot sérelmeiknek. Tovább gyengítheti a demonstráció súlyát az a bejelentés, miszerint távozik posztjáról a legnagyobb szakszervezeti szövetség, az MSZOSZ első embere, Wittich Tamás, aki a jövőben a fogyasztóvédelem fő felelőse lesz.
A leginkább az álmos május elsejékhez szokott szakszervezetek meglehetősen későn ébredtek. Az Országgyűlés ugyanis hétfőn teketória nélkül áldását adta a munkavállalói szervezetek által leginkább nehezményezett adó- és járulékmódosításokra, a demonstrációt követő napokra csak az általában formális végszavazás maradt. Az azért kiderülhet szombaton, mekkora a társadalom aktív ellenállása a kiigazító lépésekkel szemben. A közvélemény-kutatásokban mindenesetre máris tetten érhető a kormányzati erők csendes cserbenhagyása. A Medián a választani tudó biztos szavazók körében június közepén már 12 százalékpontos előnyt mért a Fidesz javára az MSZP-vel szemben, s drámaian, 62 illetve 57 százalékra nőtt az ország helyzetét és a saját anyagi körülményeiket negatívan megítélők száma.
Az érdemi érdekegyeztetés elmaradása, javaslataik semmibevétele húzta fel elsősorban a szakszervezeteket, ezért egyfajta kétes kimenetelű erődemonstrációnak is beillik majd a szombati tüntetés. Szabó Endre, a Szakszervezetek Együttműködési Fórumának elnöke a HVG kérdésére az áfaemeléssel kapcsolatos visszatáncolás (lásd Áfacsavar című írásunkat) mellett elfogadhatatlannak nevezte, hogy számításaik szerint a megszorító csomag terhének 50 százalékát a munkavállalók cipelik, s csak 30, illetve 20 százalék hárul a államra és az üzleti szférára. Borsik János, az Autonóm Szakszervezetek Szövetségének vezetője az ígéretek ellenére megmaradó tételes egészségügyi hozzájárulás és a munkavállalói járulék növelése mellett a gáz és a villamos energia árának emelését is kifogásolta - mit sem törődve azzal, hogy az ártámogatásokat is az adófizetők pénzéből fedezik. "Kizárólagos felelősség terheli a politikai pártokat, amelyek évek óta tologatták maguk előtt ezt a problémát, és most sokkszerűen zúdítják rá a lakosságra az emelést" - háborgott Borsik. A szakszervezetek azt is demoralizálónak és az adótudatosságot rombolónak tekintik, hogy a kormány csak erőtlen elképzeléseket fogalmaz meg az adózók körének bővítésére, és a teherviselés arányosítására.
A kiadáscsökkentés eltörpül a bevételnövelés mellett - ez az elemzők egyik tipikus bánata. A kritikus kórusból jószerével csak Kornai János hangja lóg ki, aki a Népszabadságban megjelent írásában kiáll mind a kiigazítások, mind a reformok mellett, egyetért a sorrendjükkel és az arányokkal. Hevesen tiltakoznak a vállalkozói érdekképviseletek is. A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK), amely a választások másnapján sokadmagával kibocsátotta a reformelkötelezettség deklarálásaként is értelmezhető Megállapodás a jövőért című kiáltványt, most nem kevesebbet állít, mint hogy Gyurcsányék Új egyensúly programja rontja a gazdaság versenyképességét, erősíti az inflációt és a bizonytalanságot, növeli a munkanélküliséget. A kamara számításai szerint a jövő évi egyensúlyjavítás fedezete 92 százalékban adóemelés. A kiadáscsökkentések, illetve a többletbevételek összegét az idén nagyjából egyaránt 150-150 milliárd forintra taksálják, ám a következő két évben 104/607, illetve 148/607 milliárdot kalkulálnak a bevételnövelés javára. Parragh László, az MKIK elnöke a HVG-nek általánosságban helyeselte, hogy a kormány elszánta magát a költségvetés rendbetételére, de a tervezett megszorításokat vállalkozásellenesnek minősíti, és úgy véli, a változások kedvezményezettje a politikai elit és a közigazgatás. A közszférában tervbe vett elbocsátásokat az összlétszámhoz képest bagatellnek tartja, s biztos abban, hogy több tervbe vett intézkedés a parlamentben vagy az Alkotmánybíróságon kerül majd a taccsvonal mögé. A kamara azt jósolja, hogy az adóprés szorosabbra srófolása éppenséggel csökkenti majd az adóbevételeket.
Drukkolunk Gyurcsánynak - talán ezzel a HVG-nek adott anonim válasszal jellemezhető leginkább az MSZP-frakció hozzáállása, amelyre informátorunk szerint a tömény apátia jellemző. Egyelőre mindenki beletörődik, hogy neki itt nem osztottak lapot, kérdés, hogy a minden látszat ellenére tagolt párt összezárása kitart-e az önkormányzati választásokig. Egyes információk szerint csak a vereség minimalizálása a cél, bár korántsem biztos, hogy ez elfogadható a "végeken". A szakszervezetek is "az egyéni kerületekben a választók elé kiállni kénytelen" képviselők megértésére apellálnak szombaton. Egyelőre azonban stabilnak tűnik Gyurcsány hátországa, s a szocialisták számára kényelmesnek egyszemélyes produkciója, jóllehet a frakcióban sokan felvilágosult abszolutizmusról suttognak. Biztosra azonban ő sem mehet, sokan ennek tudják be, hogy az önkormányzati választásokig a miniszterelnök jegeli pártelnöki ambícióit.
Egyelőre nem látszik törődni a liberálisokat az MDF alá kalibráló népszerűségvesztéssel az SZDSZ. A párt elnöke kedden elismerte, amit kórusban kértek számon a koalíción a kritikusok, hogy a kormánypártok felelősek az elmúlt négy évért és annak következményeiért, ezért most nekik kell elhárítaniuk. Kuncze Gábor pártelnök egészen 2008-ig reáljövedelem-csökkenéssel számol, azt azonban nem volt hajlandó megbecsülni a HVG-nek, hogy mekkora is lesz az. "Ha sikeres lesz a kiigazítás, és megindulnak a reformok, érzékelhetően emelkedni fog az életszínvonal" - fejtegette a liberálisok első embere. Szerinte az is a koalíció malmára hajtja a vizet, hogy "az ellenzék még mindig ott tart, ahol a választások idején".
Méltánytalanul elsikkadnak a kritikai össztűzben a program pozitív elemei. Sikertörténet lehet a közjogi csomagból a képviselők összeférhetetlenségéről és mentelmi jogáról szóló jogszabály (lásd cikkünket a 105. oldalon), valamint a pártfinanszírozás átláthatóságát és elszámoltathatóságát érintő kezdeményezés. Javultak az egészségügyi reform kilátásai is. Már az év végén dönthetnek az SZDSZ által szorgalmazott több-biztosítós modellről, szorosabbra fogják az egészségügyi intézmények felügyeletét, centralizálják a fekvőbeteg-ellátást, és fellépnek a hálapénzzel szemben. Igaz, információnk szerint a szocialista képviselőcsoport kemény magja továbbra is úgy tartja, hogy az egészségügy piaci alapon nem működtethető. A reformeltökéltséget ugyanakkor erősíthetik az össznépi támogatással kecsegtető közvélemény-kutatások. A Marketing Centrum júniusi felmérése szerint a lakosság kétharmada azt gondolja, hogy a jelenlegi rendszer elavult és pazarló, ezért nem lehet halogatni a reformokat. A társadalom egyre inkább megrendelőként tekint az egészségügyi szolgáltatásokra. Viszont a kormánynak éppen ezen a területen kell megküzdenie a legbefolyásosabb érdekvédelmi csoportokkal. Nem véletlen tehát, hogy időről időre felröppen a hír, a kormány a kötelező orvosi és gyógyszerészkamarai tagság eltörlését tervezi.
Bármekkora is azonban a zűrzavar a program körül, ahhoz képest egyelőre idillinek tűnik a helyzet, hogy 2002-ben mindkét oldal nekilátott ígéretei megvalósításának. A kormányzat az osztogatásnak, ami az életszínvonal emelkedéséhez, de a mai böjthöz is hozzájárult, a jobboldal pedig ama fenyegetés beváltásának, mely szerint a koalíció a tarkóján fogja érezni a Fidesz hideg leheletét, ami éppen négy éve az Erzsébet híd elfoglalásába torkollott.
