A példaképek iránti igény érthető. Kiválasztásuk során azonban gyakran beleesünk három hibába - hívja fel a figyelmet Olivier Sibony vezetői tanácsadó Döntéshozatali csapdák című könyvében.
Évek teltek el korai halála óta, de Steve Jobs még mindig köztiszteletnek örvend. Nimbuszát könyvek százai tartják fenn, amelyek azt ígérik, hogy mindent megírnak az Apple alapítójáról: az innovációs titkait, a formatervezési elveit, a prezentációs technikáit, a vezetői stílusát, a titkos szokásait, sőt még az öltözködését is kielemzik.
Bár Steve Jobs kultusza páratlan méreteket ölt, az üzleti vezetők körülrajongása, sőt istenítése nem újdonság. A karizmatikus alakok általában egyfajta példaképként tűnnek fel előttünk. A példaképek iránti igény érthető.
Kiválasztásuk során azonban gyakran beleesünk három hibába. Az első, hogy egyetlen személynek tulajdonítjuk a vállalat összes sikerét. A második, hogy az adott személy viselkedésének minden mozzanatát sikere okának tekintjük. Végül pedig elhamarkodottan arra a következtetésre jutunk, hogy a példaképet utánoznunk kellene.
Az Apple azért sikeres, mert Steve Jobs zseni: a hozzárendelési hiba
Bár Jobs bizonyára döntő szerepet játszott az Apple történetében, mégsem lenne igazságos kizárólag neki tulajdonítani a sikert, és megfeledkezni a többi 60 ezer munkatársáról. Ezt igazolja, hogy az Apple Steve Jobs halála után is kimagasló teljesítményt nyújtott. Nyilvánvalóan nemcsak Steve Jobsé az érdem, még akkor sem, ha kizárólag az Apple-jelenség „kreatív” oldalára koncentrálunk – azaz újabbnál újabb forradalmi termékek kifejlesztésére.
Akkor hát miért is kapcsoljuk össze az Apple és Steve Jobs történetét? Mert ki vagyunk éhezve a hősi eposzokra. Mindig azok a legjobb sztorik, amelyeknek a szereplői archetípusok. Ha pedig azok, akkor nekik tulajdonítjuk az összes eredményt, ugyanakkor alulértékeljük a csapattagok szerepét; a környezet és a versenytársak hatását, és természetesen a jó- vagy balszerencsét.
Steve Jobs zseni, ezért minden lépése tökéletes: a dicsfényhatás
| Kognitív torzítások az üzleti életben |
Könyvében Olivier Sibony – hatásaik alapján – öt fő csoportba rendezi a vállalati döntéseket befolyásoló torzításokat. Ez a cikk ebből az osztályozásból mutat be néhány kognitív torzítást, értelmezést segítő példákkal illusztrálva. |
Hibát követünk el akkor is, amikor egy példakép iránti rajongás hatására tanulmányozni kezdjük az életét és módszereit, minden apró részletnek jelentőséget tulajdonítva. Edward Lee Thorndike amerikai pszichológus 1920-ban a dicsfényhatás nevet adta ennek a jelenségnek. Amint kialakul a benyomásunk valakiről, onnantól kezdve az első benyomás fényében ítéljük meg a többi jellemzőjét is.
Phil Rosenzweig A dicsfényhatás… és nyolc más üzleti érzékcsalódás, amely megtéveszti a menedzsereket című könyvében bemutatja, hogy ez a hatás nemcsak egyes emberek, hanem vállalatok esetében is érvényesül. A vállalatoknak a márkaismertség és a pénzügyi teljesítmény a legszembetűnőbb jellemzője. Ezért nem meglepő, hogy az ismerős márkákat részesítjük előnyben. Ugyanígy megjósolható, hogy a leglátványosabb tőzsdei teljesítményű vállalatokat igyekszünk utánozni.
Persze okos húzásnak tűnik a „bevált gyakorlatok” követése. Amikor külső forrásból keresünk inspirációt, igyekszünk elkerülni az önhittség csapdáját és kiküszöbölni a „nem mi találtuk fel” szindrómát, amely a mások ötleteinek élből elutasítását jelenti. Ez mindaddig rendben is lenne, amíg megfelelő gyakorlatokat, módszereket és megközelítéseket választunk. De sajnos általában nem ez történik.
Az ok: a dicsfényhatás. Jellemzően először kiválasztunk egy sikeres vállalatot, és csak azután választjuk ki az átvenni kívánt gyakorlatot – abban a hitben ringatva magunkat, hogy ez biztosan hozzájárult a vállalat sikeréhez. De nem olyan könnyű meghatározni, hogy az Apple vagy a GE mely gyakorlata „a siker titka”. Azon gyakorlatok közül, amelyek a vállalatot jellemzik (amit megtesz vagy nem tesz meg a vállalat), melyikből ered a kimagasló teljesítménye?
Tegyük fel, hogy teljes bizonyossággal meg tudjuk határozni az Apple vagy a General Electric sikerét megalapozó gyakorlatokat! De még ebben az esetben is el kellene döntenünk, hogy melyik válik be az adott szituációban, és melyik nem. A bevált gyakorlat keresésével van még egy gond, mégpedig az, hogy elvonja a vállalatok figyelmét a valódi értékükről: az egyediségükről. Mivel a jó stratégia egyedi, a versenytárs majmolása ritkán vezet jó stratégiához.
A példaképek hasznosak lehetnek. A bálványimádás kevésbé. Néha érdemes meghagyni a bevált gyakorlatokat a kitalálóiknak.
Steve Jobs zseniálisan csinálta, úgyhogy utánozni kell: a túlélőhatás
Ha azt állítom, hogy „Steve Jobs zseni volt”, és ebből levonom a következtetést, hogy „ezért utánoznom kell”, akkor elfeledkeztem az állításhoz szükséges második feltételről, miszerint „én is zseni vagyok”. Például a jelenlegi Forma-1-es bajnok bizonyára bravúrosan vezet, de amikor beülünk az autónkba, eszünkbe nem jutna a „bevált gyakorlatait” utánozni. Hiszen tisztában vagyunk vele, hogy erre csak a zsenik képesek!
Vegyük például Warren Buffettet, a befektetési géniuszt. Fél évszázadon át teljesített kimagaslóan, és ezzel a világ harmadik leggazdagabb emberévé küzdötte fel magát. A befektetők imádják Buffett stratégiáit tanulmányozni, mert egyszerűnek tűnnek, és hétköznapi, sallangmentes stílusban beszél róluk. De esetek garmadája igazolja, hogy reménytelen vállalkozás meggazdagodni a tőzsdén.
Nyilvánvalóan azok sikerét csodáljuk, akik sikert arattak. Azoknak az elsöprő többsége viszont, akik „elég őrültek ahhoz, hogy elhiggyék, meg tudják változtatni a világot”, nem járt sikerrel. Ezért a hírüket sem hallottuk. Erről hajlamosak vagyunk elfeledkezni, ha csak a győztesekre koncentrálunk. Csak a túlélőket tartjuk számon, azokat viszont nem, akik ugyanúgy kockáztattak, ugyanúgy viselkedtek, majd kudarcot vallottak.
Ez a logikai hiba a túlélőhatás. Nem lehet helyes következtetéseket levonni egy olyan mintából, amely csupa túlélőből áll. A példaképek keresése ihletet adhat, ugyanakkor tévútra is vezethet minket. Előnyünkre válna, ha visszafogottabbak lennénk, és inkább a hozzánk hasonlóktól, a kevésbé látványos sikereket elérőktől tanulnánk, nem pedig attól a néhány bálványtól, akiket az egész világ utánozni próbál.
Még ennél is hasznosabb lenne, ha a legrosszabb gyakorlatokból okulnánk! Végül is abban mindenki egyetért, hogy a hibáinkból még többet tanulhatunk, mint a sikereinkből. A vesztükbe rohanó vállalatok tanulmányozása esetleg több tanulsággal szolgál, mint a sikereseké. Ha megfigyeljük őket, talán elkerülhetjük ugyanazokat a buktatókat.
A fenti cikk Olivier Sibony Döntéshozatali csapdák című könyvének szerkesztett részlete.
Mit tanulhatunk vezetőként a NASA űrhajósaitól az együttműködésről? Odüsszeuszra vagy John Wayne-re tekintsünk inkább példaképként? Milyen tanulságokkal szolgál Paul, a jóspolip a döntéshozatalra nézve? Olivier Sibony stratégiaoktató és vezetői tanácsadó könyvéből olyan módszereket ismerhetünk meg, amelyek a kollektív intelligenciát kiaknázva segítenek a legjobb döntések meghozatalában.
„A bukásoktól, brutális sérülésektől való félelem folyamatosan bennem van” – meséli Valter Attila országútikerékpár-versenyző a Penge podcast legújabb adásában, ahol arról is beszélget Szilágyi Áronnal és Kenyeres Andrással, hogy milyen gondolatok futnak át az agyán egy esés után, mekkora nyomást jelentett számára a 2021-es berobbanása, és milyen hatással vannak rá a kommentek.
Novák Előd szerint a Fidesz hülyét csinál magából.
Hosszú hallgatás után jelentkezett a kormányközeli közvélemény-kutató.
A műsorvezető kiáll a szombati felvonulók mellett és drukkol, hogy békés legyen a rendezvény.
Nehéz-Posony Kata, a HVG ügyvédje minden kérdésre válaszol.
A jelentős indulótőkével is megtámogatott alapítvány már dátumot sem mond, mikorra várható a régóta ígért beruházás.
