HVG Könyvek
HVG Könyvek
Tetszett a cikk?
Értékelje a cikket:
Köszönjük!

Egy régi magyar közmondás úgy tartja: „Milyen a munkája, olyan az evése”. Eszerint, ha valakit figyelünk étkezés közben, arról is tájékozódhatunk, hogyan működik az élet fontos területein. Részlet a Terítéken a lélek című könyvből.

Az evés annyira ösztönös tevékenység, hogy hasonlóan árulkodó lehet, mint a testbeszéd fő elemei: a karok, lábak, testtartás, fejtartás, mimika. Ezeket csak ideig-óráig tudjuk kontrollálni, aztán a gesztusainkból kiderül, valóban érdekel-e a beszélgetőpartner véleménye, unatkozunk-e, szorongunk-e, őszinték vagyunk-e. Az étkezőasztalnál nem csak egy adott szituációra adunk és kapunk jelzéseket, személyiségünk egésze megmutatkozik.

Juliet A. Boghossian, a táplálkozási viselkedés szakértője több évtizede tanulmányozza, hogyan esznek az emberek. Boghossian tapasztalatai alapján 9 különböző étkezési stílust különít el:

1. A lassan evőkkel előfordul, hogy még az előételnél tartanak, mire mások már a desszertes tányért készítik elő. Megadják a módját és idejét az étkezésnek. Ahogy kiélvezik az ízeket, úgy az élet más fontos pillanatát is szeretik teljességben átélni. Képesek arra, amire manapság kevesen, hogy megéljék és értékeljék a jelent. Úgy tartják, a minőségi munka többet ér, mint a gyorsaság. A külvilág számára úgy tűnhet, néha teljesen elveszítik az időérzéküket, és ez zavarhat másokat, akik jobban felvették a gyorsuló világ ritmusát.

2. A gyorsan evők szeretnének minél hamarabb túlesni az étkezésen, akár úgy, hogy meg sem rágják rendesen az ételt. Ez a tempó abban is megjelenik, hogy ha valamilyen feladatról van szó, biztosan megcsinálják határidőre. Vagy még az előtt. Jól megy nekik a multitasking, képesek egyszerre több dologra figyelni. Erős bennük a versenyszellem, gondolatban mindig több lépéssel előrébb járnak, mint az aktuális történés. Kapcsolataikban figyelmesek, mások igényeit hajlamosak a sajátjuk elé sorolni. Érdemes törekedniük arra, hogy ez egyensúlyban legyen, és saját szükségleteiket is észrevegyék. A gyorsaság sok területen előnyt jelent, de vigyázniuk kell, nehogy elrohanjon mellettük az élet, mert ez esetben, ahogy az ételek, úgy a fontos pillanatok „zamatát” sem ismerik meg eléggé.

3. A rendszerezők szeretik, ha az alkotóelemek elkülönülnek a tányéron, és nem érnek egymáshoz. Nem viselik jól a koszt, rendet tartanak maguk körül. A tisztaság a társas helyzetekben is megjelenik, szeretik az egyértelmű, átlátható viszonyokat. A munkájukban remek szervezők, jól kézben tudják tartani a teendőket. Otthon viszont könnyen lehet, hogy rájuk marad minden házimunka, mert nehezen engedik át másnak az irányítást és a felelősséget. Szervezőkészségüket érdemes arra (is) használni, hogy delegáljanak néhány feladatot másoknak. Listakészítésben és tervezésben verhetetlenek. Remek kiegészítése lehet ennek, ha a listák nem kőbe vésettek, és ha belekalkulálják a rendszerbe az esetleges változást is, megengedve másoknak és saját maguknak egy kis rugalmasságot.

4. A kalandorok azok, akik mindig szívesen próbálnak ki valamilyen egzotikus, különleges konyhát, pezseg körülöttük az élet, az unalmat csak hírből ismerik. A bátorság és az újdonságok szeretete nem csak az ízek terén jellemző rájuk, a munkájukban is kockázatvállalóak, elő mernek állni szokatlan ötletekkel. Az emberek túlnyomó többségének szimpatikusak, örömmel barátkoznak velük. Inspirálóak, nyitottságra és felszabadultságra tanítják a környezetüket. Arra azonban érdemes figyelniük, hogy elfogadóan álljanak másokhoz, és ne akarjanak mindenkiből magukhoz hasonló, extravagáns úttörőt faragni.

5. A szétválasztók egyszerre csak egyféle ételt fogyasztanak szívesen. Ha eggyel végeztek, utána jöhet a következő. Átgondoltan cselekszenek, fontosak számukra a részletek – a környezetük szerint talán túlságosan is. Nehezen értik meg őket. Ami a külvilág számára fölösleges rigolyának tűnik, annak számukra jelentősége van. Óvatosak, megfontoltak, és a munkájukban nagy dicséretet érdemelnek, amiért észreveszik a legapróbb részleteket is. Arra azonban vigyázniuk kell, nehogy elidegenítsenek másokat. Ha fejlesztik magukban a türelemre és rugalmasságra való képességet, erős, mély kapcsolataik lehetnek.

6. Az összekeverők csoportja értelemszerűen az ételek összekeveréséről kapta a nevét. Ide azok a személyek tartoznak, akik mixet készítenek a tányérjukon, és szeretik, ha minden falatba jut mindenféle ízből. Erős egyéniségek, akik terhelhetők és nagy dolgokat képesek véghez vinni. A munkahelyükön értékelik bennük, hogy mernek felelősséget vállalni. Népszerű emberek, családon belül, baráti körben és a kollégákkal is minőségi a kapcsolatuk, mert mindenkire igyekeznek időt szakítani. Ez viszont néha azt is jelenti, hogy nem tudnak eléggé priorizálni. Ezen érdemes dolgozniuk, ha még teljesebb életet szeretnének élni.

7. A habzsoló csoport tagjait nem izgatja, hogy mások mit gondolnak róluk. Szürcsölik a levest, csámcsognak, nyammognak, cuppognak. Az asztalnál és más hétköznapi helyzetben is szabadon viselkednek. Nem félnek megmutatni a valódi énjüket. Egyenesen, mellébeszélés nélkül kifejezik a szándékaikat. Ezt a nyitottságot és bátorságot sokan irigylik, egyesek viszont pont emiatt ábrándulnak ki belőlük. Előfordul, hogy modortalannak, neveletlennek, túl nyersnek tartják azt, amit ők őszinteségnek, nyíltságnak szántak.

8. Az előkészítők mindent falatnyi darabkákra felkockáznak, mielőtt elkezdenének enni. Ugyanilyen előrelátók és gondos tervezők az életben is, átlátják, levezetik és követik az apró lépéseket, amelyek aztán egy nagyobb, vágyott célhoz vezetnek. A munkában ez segíti őket előrejutni a ranglétrán, a magánéletben pedig ők azok, akik jó előre megtervezik a randevúkat, és olyan társat keresnek, akivel hosszú távon el tudják képzelni az életüket. A tervek szövögetése és az álmodozás nagyon kellemes és hasznos, de nehogy elvegye a figyelmet a jelen szépségeiről! A kitűzött célok elérése sokkal nagyobb élmény úgy, ha az oda vezető út is jó érzésekkel van tele.

HVG Könyvek

9. A válogatósok sokféle igényt támasztanak az ételekkel kapcsolatban. Ők azok, akik az étteremben kérdésekkel bombázzák a pincért, de ha maguknak főznek, akkor sem esznek meg bármit. Fontos nekik, hogy a komfortzónájukban maradhassanak – akár ételválasztásról, akár személyes kapcsolatokról vagy munkahelyi feladatkörről van szó. Kíváncsi, érdeklődő emberek, szívesen bővítik a tudásukat, de a biztonságra való törekvés elsődleges számukra. A válogatásból látszik, hogy pontosan tudják, mit szeretnének, megvan a konkrét elképzelésük, és azt keresik. A komfortzóna határa viszont nemcsak védelem, hanem akadály is lehet. Ha ki mernek próbálni valami újat, szélesebb perspektívával és életre szóló élményekkel gazdagodhatnak.

Az amerikai szakember által leírt jegyek mindegyike értékes, és meg tudja találni azt az életterületet, közeget, ahol szükség lehet rá. Természetesen léteznek kevert típusok is, a domináns jegyek mellett még egy-két másik típusban is magunkra ismerhetünk.

A fenti cikk Czecz Fruzsina Terítéken a lélek című könyvének szerkesztett részlete.

Miért idéz fel ennyi emléket egy-egy íz? Mit együnk, hogy csökkentsük a depresszió esélyét? Létezik-e hatékony fogyókúra? Czecz Fruzsina tanácsadó szakpszichológus, gasztropszichológiával foglalkozó ételrajongó szerző tudományos eredményekkel illusztrálva mutatja be a gasztronómia és a mentális egészségünk közötti összefüggéseket. A könyvet itt rendelheti meg kedvezménnyel.

HVG

HVG-előfizetés digitálisan is!

Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!

HVG Könyvek HVG Könyvek

Milyen lesz az ember tíz vagy húsz év múlva?

Sok könyv és podcast foglalkozik a jövő lehetséges forgatókönyveivel. E felvázolt forgatókönyvek azonban rendre fajunk túlélési esélyeit, az egyes technológiai újítások morális, etikai vonzatait elemzik. Kevesebb szó esik arról, hogy a változások vajon milyen lélektani hatásokkal járnak majd. Kapitány-Fövény Máté bevezető gondolatai a Holnap című kiadványhoz.

HVG Könyvek HVG Könyvek

Íme az 5 legalapvetőbb társas motívum

Akkor végezzük legjobban feladatainkat, amikor úgy érezzük, hogy tartozunk valahová, amikor képesek vagyunk megjósolni az eredményeket, amikor szabadon dönthetünk és irányítunk, amikor olyan munkát végzünk, amely miatt hasznosnak érezzük magunkat, és amikor megbízunk a szeretteinkben és a kollégáinkban. Részlet Joshua Aronson és Elliot Aronson A társas lény című könyvéből.