Túlterhelés

Ennél a kiégéstípusnál túl sok teher nyomja a vállunkat. Lehet ez a saját ambíciónk, siker iránti vágyunk miatt, vagy mert túl nagy a felelősség rajtunk. De okozhatják akaratunkon kívül ránk kényszerített körülmények is. Akárhogy is, kimerültnek érezzük magunkat, és esélyünk sincs, hogy lélegzethez jussunk.

Az egyik legnagyobb tévhit a kiégéssel kapcsolatban az, hogy ha szeretjük, amit csinálunk, az védelmet jelent – pedig valójában csak még nehezebben felismerhetővé teszi, hogy a szervezetünknek pihenésre lenne szüksége.

A csoport mottója:

Nem tudok és nem is akarok leállni.

Alulterhelés

A túlzásba vitt elfoglaltsággal szemben a kihívások hiánya sem ideális. Képzeljük csak el, hogy mindennap meg kell jelennünk valahol, de halálra unjuk magunkat, semmi nem hoz izgalomba, és a környezetünk nem ismeri fel, mi mindenre lennénk képesek, ha esélyt kapnánk rá. Így a szakmai fejlődés lehetőségének hiánya miatt egyre frusztráltabbak leszünk.

A csoport mottója:

Új nap, ugyanaz a sz*r.

Magára hagyottság

Ilyen típusú kiégésnél tehetetlennek, gyámoltalannak és reménytelennek érezzük magunkat. Kevés beleszólásunk van a mindennapokba, így folyamatosan azt éljük meg, hogy minden kicsúszott az irányításunk alól.

Reziliencia

HVG Könyvek

A munkahelyünkön a hatáskörök rosszul vannak meghatározva, és nagy az esélye, hogy még minket vonnak felelősségre állítólagos hatásköri túllépés vagy épp lazsálás miatt.

Nem nehéz elképzelni, milyen árat fizetünk azért, ha a világosan megfogalmazott elvárások hiányában mindig csak találgatnunk kell. Nem csoda, ha végül teljesen felhagyunk mindenféle cselekvési vagy döntési autonómia gyakorlásával.

A csoport mottója:

Arcizmod se ránduljon!

Öt dolog, amit jó észben tartani

• A kiégés több annál, hogy pusztán elegünk van a munkánkból.
• A kiégésnek négy jól megkülönböztethető szakasza van, amelyben érintett az agy (a központi idegrendszer), az autonóm, vagyis a vegetatív idegrendszer (szimpatikus és paraszimpatikus) és a hormonrendszer (a hormonok és a hormontermelő mirigyek).

• A kiégés a regenerálódás nélküli krónikus stressz eredménye.
• Azok is kiéghetnek, akik azzal foglalkoznak, amit szeretnek, és gyakran meg is történik velük.
• A sikeresség nem határozza meg a kiégés valószínűségét – a stresszkezelési és regenerálódási képesség viszont igen.

A fenti cikk Jolinda Johnson Reziliencia című könyvének szerkesztett részlete.

A stressz az életünk része, de nem mindegy, milyen választ adunk rá. A reziliencia, vagyis a lelki ellenállóképesség fejleszthető, és segítségével megelőzhetjük a kiégést. Jolinda Johnson egészségcoach programja gyakorlati útmutatót nyújt ahhoz, hogyan küzdjünk meg a mindennapi nehézségeinkkel. A könyvet itt rendelheti meg kedvezménnyel.