Újraértelmezett folklór
Mióta a múzeum partneri szerződést kötött a Generali Foundationnel, a kortárs intézmény mönchsbergi részlegében a „hagyomány és lelemény” jegyében nyolcadik állomásához ért a tartós letét és a saját gyűjtemény szembesítése. Most a „folklór” szélesen értelmezett témaköre került előtérbe a tradíció őrzésétől az innovációig, a nacionalizmustól a globalizációig. Antonia Lotz vendégkurátor elismeri, hogy a kifejezés nem mentes az ósdiság és a giccsesség mellékízétől, de generációk felhalmozott tudását és a nemzeti identitást is közvetíti.
A társrendező Sabine Breitwieser múzeumigazgatónőt főleg az ellentétek izgatják, például a népviselet és a friss divattrendek, a lokális és az univerzális vagy a kézművesség és a „kulturális ipar” között.
A XX. század elejétől napjainkig közel 30 nemzetközi művész 60-nál több művét vonultatják fel (az egész falakat betöltő sorozatoknak csak az összefoglaló főcímeit számítva). Az etnográfiai zsánerfotográfiák közül Rudolf Koppitz közismert, ma is postai levelezőlapokon forgalmazott szénát kaszáló, állatot legeltető alpesi parasztjai az 1920-as évekből; Peter Paul Atzwanger népviseletbe öltözött tiroli gyerekei vagy a harmincas évek végéről Hans Walter Hannau ünneplőben pózoló falusi figurái Korniss Péter korai erdélyi felvételeit juttatták eszembe. Az Umbo művésznevű Otto Umbehr 1930 körül Salzburgban Molnár Ferencet kapta lencsevégre nejével, Darvas Lilivel. 2004-ből a bécsi Anna Artaker és a budapesti Khoór Lilla „ezerkilencszáz_ötvenhat” címmel húsz színes nyomatból álló leporellóval szerepel (amely kiterítve hat méter széles). A lapokon felfedezhetjük Ernst Marischka osztrák–német Sissi-filmtrilógiájából Romy Schneidert díszmagyarban és a budavári koronázást mint a levert forradalom kontrasztját.
Nagy neveket kiragadva megemlíthető Jean Dubuffet Les Murs (A falak) című mappája, mely tizenöt, 1945–1950 között született, fotót és karikatúrát ötvöző, szürke-monokróm litográfiát tartalmaz Eugène Guillevic poémáihoz. David Hockney 1969-ben a Grimm testvérek hat meséjéhez készített könyve 39 rézkarcot és egy 6 külön lapból álló mappát tartalmaz. Valie Export 1972-ben adta ki „civilizációs ciklusnak” nevezett, testjelek, tetoválások és roncsolások nyomait mutató vászonkötésű kiadványát, Günther Brus kísérőszövegével és 10 számozott és szignált ezüstzselatin fotólevonattal. A kurátorok merészen beválogatták a kiállításba Erwin Wurm Önarckép mint ecetes uborka (2008) című, 36 részes, variálható installációját is.
Friss szerzemény és először kerül nyilvánosság elé a Bécsben és Berlinben élő-alkotó Kathi Hofer térberendezése, mely Dzsungel I–II. (2016) címmel egy kovácsoltvas „lugast” és népi ihletésű, de ma is viselhető modern ruhadarabokat vonultat fel a nyakkendőtől a mellényig. Anyaguk nemezelt posztóból, selyemből és szintetikus textíliákból áll, fából faragott vagy ezüstből vert pitykegombokkal. A bolgár Nedko Solakov ajándéka egy szépiával és tussal lavírozott, tucatnyi lapot tartalmazó, a témába vágó rajzsorozat (Eladó bölcsesség, 2016). Megtekinthető április 15-ig.
Wagner István
Megjelent a Műértő márciusi lapszámában
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
