Az érdektelenséget látva lobbizni kezdett az Ingatlanfejlesztői Kerekasztal Egyesület (IFK), hogy a kormány enyhítsen a SZIT-ek szabályozásán. Ingatlan adómentesség, a befektetői csoportok tulajdonrészére vonatkozó szabályok enyhítése, átmeneti szabályozás alkalmazása a közkéz hányad minimális szintjének meghatározására, továbbá a menedzsmentre és osztalék kifizetésre vonatkozó adminisztratív előírások módosítása – ezeket akarja kikényszeríteni az egyesület, hogy a gyakorlatban is vonzóvá váljon ez a társasági forma.

OGH/Colliers International

A szabályozott ingatlanbefektetési társaságoktól szóló 2011. évi CII. törvény szerint a SZIT egy olyan nyilvánosan működő, tőzsdén jegyzett részvénytársaság, amely a kis- és intézményi nagybefektetőktől összegyűjtött pénzügyi forrásokat elsősorban magyarországi bejegyzésű kereskedelmi és lakóingatlanokba fektetné be azért, hogy ezeket az ingatlanokat hasznosítsa, illetve szükség esetén fejlessze. A törvény előírja a SZIT-ek működésére vonatkozó szabályokat, valamint a rájuk vonatkozó speciális kedvező adó, illeték és eljárási szabályokat. A törvény azonban napjainkig kizárólag papíron létezik.

„Tudomásunk szerint jelenleg sem tervezi senki ilyen társasági formának az alapítását. Túl azon, hogy a jelenlegi piaci helyzetben nem igazán vonzó ingatlanba fektetni, az ilyen típusú befektetéseknek csak hosszú távon lehet sikeres felfutása. Mivel a kezdeményezésnek összességében pozitív hatása lehetne az ingatlanpiacra, az ingatlanfejlesztői szakma végiggondolta, hogy miért nem alapított senki ilyen társaságot, és milyen módosítások segíthetnék a jövőben ezt a folyamatot” – mondta Kocsány János, az IFK alelnöke.

IFK-javaslatok

Adóelőny garantálása hosszú távon: az objektív körülmények, a gazdasági válság lassan múló hatásai, illetve a fellendülés halvány jelei nem kedveznek ilyen típusú társaságok alapításának. Az IFK javaslata ennek kiküszöbölésére az, hogy a jogszabály garantálja az adóelőnyt a SZIT-nek az alakulást követő 10 évre vonatkozóan.

Átmeneti időszak a biztosítók és hitelintézetek tulajdonrészének maximalizálására: a jelenlegi törvényben nem szerencsés, hogy a biztosítók és hitelintézetek tulajdonszerzését maximálják tíz százalékban. A tízéves időszak ellentételezhetné a gyorsan és sokszor kiszámíthatatlanul változó szabályozási környezet, a gazdasági válság hatásait is.

Átmeneti időszak a közkézhányad minimalizálására: ugyanígy a közkézhányad minimális szinten való meghatározása a jelenlegi törvényben átmeneti szabályozás nélkül azt eredményezheti, hogy a tulajdonosi szerkezet megváltozása pillanatában a SZIT azonnal elveszti státuszát, ami nem kívánt árfolyamesést és spekulációt eredményezhet egy olyan részvény esetében, melynek árfolyama a kötelező osztalékfizetés miatt kifejezetten stabilnak feltételezhető.

Induló tőke meghatározása: a minimális tőkenagyság elfogadható; ebből az összegből ma két-három közepes méretű irodaépület vásárolható, amely a stabil gazdálkodás alapját képezheti, illetve néhány más típusú, eltérő kockázatokkal rendelkező ingatlan. Alacsonyabb tőke esetén arányosan nőne a menedzsmentköltség, illetve kisebb számú ingatlan esetén a kockázatmegosztás nem működne olyan hatékonyan.