Nagy-Britanniában a lakásárak már meghaladják a jelzálog-piaci válság előtt átlagot, miközben az Egyesült Államokban még jócskán elmaradnak tőle. Bármily meglepő is, ez az árrobbanás fékezi a gazdasági növekedést. Azok, akiknek nem futja belvárosi lakásra, habár ott a munkahelyük, maratoni utazásra kényszerülnek, ami az értékes idő elvesztegetése. A drága lakások megvásárlása miatt a fiatalok őrületesen eladósodnak, ezzel pénzügyi helyzetük sérülékennyé vált, számukra minden kamatemelés kész fenyegetés, és – amint a hetilap megjegyzi – sokan még nyugdíjas éveikben is törleszteni fognak. Mi tagadás, az életfogytiglani eladósodás itthon sem ismeretlen jelenség. És az sem, hogy a forintgyengülés miatt elszabadult törlesztőrészletek durván megcsapolták a háztartások szabadon felhasználható jövedelmét, ami hozzájárult a 2012-es recesszióhoz is.

AFP / Christian Fürst

Mi az oka ennek a robbanásnak? – veti fel a lap, és a válaszok honi nézőpontból is felettébb érdekesek. Az emberek szinte első reflexből a külföldieket okolják, akik spekulációs célból vásároltak be, sokszor a lakásaikat is üresen tartják. Ám ez féligazság, és csupán London frekventált övezeteire vonatkozhat. Ennél nagyobb jelentősége van, hogy Nagy-Britannia lélekszáma az elmúlt húsz évben 11 százalékkal nőtt, és más demográfiai változások is megzavarták a piacot: a fiatalok később házasodnak, és a válások is gyakoriak, így minden tízedik brit egyedül él, ami szintén többletkeresletet jelent a lakáspiacon.

Az árakat felfelé hajtja az is, hogy a hitel nagyon olcsó, a mostani kamatszint mindössze 0,5 százalék. A hetvenes években egy átlagos jelzáloghitel futamideje nyolc év volt – most húsz. Ez szintén ismert a hazai piacról: amikor az olcsó, támogatott hitelek felfutottak, évi 40 ezer lakás is épült, amikor pedig a lakások értéke a törlesztőrészletek alá bukott, beütött a krach. Az adósok többsége máig nem jött ki belőle. És a kamatemelés réme azokat is fenyegeti, akik ma az olcsó hitel mellett adósságba verik magukat. Igaz, nincsenek bántóan sokan.

Brit földön is gondot jelent, hogy a kiugró kereslet ellenére a kínálat lanyha – állapítja meg a The Economist. Ennek egyik oka az adó: egy ma átlagosan 430 ezer font értékű londoni lakás után 1500 font adót kell fizetnie a vevőnek. Ezen kívül a helyi hatóság (tanács, önkormányzat) szintén megadóztatja az ingatlanokat, mégpedig úgy, hogy a legdrágábbak adóterhei – a londoni Chelsea-ben és Kensingtonban – viszonylag a legalacsonyabbak. Így aztán a nagyobb lakások birtokosai akkor sem költöznek kisebbe, ha már azzal is beérnék. Maguk az önkormányzatok pedig valósággal kivonultak a lakásépítésből, amióta Thatcher miniszterelnöksége idején a bérlők megvásárolhatták „tanácsi” otthonaikat… ennél a pontnál megint felrémlik némi párhuzam a honi gyakorlattal.