Nagyon úgy fest, hogy a címben feltett kérdésre a válasz az, hogy nincs bizony. Legalábbis Magyarországon, illetve a régióban. A közép-európai országok ugyanis hagyományosan uralják a mezőnyt, amikor a lakástulajdonlási statisztikákról esik szó.

A volt szocialista régió társadalmainál erős identitásképző elem a saját otthon, így magyar társadalom is nagyon erősen röghöz kötött – mondja Dúll Andrea környezetpszichológus. Az emberek a felnőttséggel, az önálló élettel azonosítják az ingatlantulajdon megszerzését.

A magyarok kicsit több mint negyede az önálló lakhatás megoldását jelölte meg céljaként az OTP Ingatlanpont megbízásából készült kutatásban. Közel hasonló arányban szerepelt az indokok között a más környékre költözés és a nagyobb ingatlan választása. Messze lemaradva jön a generációk szétválása (12 százalék) és a befektetési célú vásárlás (8 százalék).

Ez utóbbi adat kicsit csalóka, valójában többen számítanak ma befektetési céllal vásárlónak, mint feltételeznénk. Az is befektetésnek minősül ugyanis, ha valaki magának, későbbi, élethelyzettől függő értékesítés céljából vásárol ingatlant. „Tehát lakást például azzal a céllal is lehet venni, hogy a későbbiekben önerőt jelentsen egy nagyobb ingatlanhoz. Az életkor előre haladtával pedig ezt értékesítve az ember megteremtheti a tisztes időskor feltételeit, esetleg gyermekének segíthet vele. Ebben az értelemben az ingatlanvétel valójában öngondoskodási vagy befektetési célzatú” – értékel Valkó Dávid, az OTP Ingatlanpont vezető elemzője.