Elszabadult az erőszak a Déli-sarkon -- de miért?
Nemi erőszak fajon belül és fajok között, pedofília, nekrofília – utánajártunk, mi folyik az örök hó birodalmában.
Emberi fogalmaink szerint megdöbbentő, érthetetlen, beteges viselkedésformákról érkeznek hírek a Déli-sarkról. A főszereplők fókák és pingvinek, a tárgy pedig "szexuális bűncselekmények" különböző formái – mondanánk, ha emberekről lenne szó. A sarkkutatók Adélie-pingvinekről szóló felvételeit a XX. század elején, sokáig nyilvánosságra se merték hozni: más hímekkel, elpusztult tojókkal és fiókákkal próbálnak párosodni. Hasonlót azóta többször megfigyeltek.
A legutóbb egy medvefókáról készült videó járta be a világot, amint épp egy megtermett királypingvinen tesz erőszakot. A különböző kísérő szövegekből kiderül, hogy eddig négy ilyen esetet örökítettek meg, és bizony a fóka nem csak imitálja az aktust. Szerencsétlen pingvinek gyakran véres kloákával hagyják el a helyszínt.
A vágy tettekre sarkall
Valahol természetes, hogy állati viselkedést emberi fogalmaink mentén, beégett erkölcsi normák alapján próbálunk értelmezni, ám értelme nem sok van. Meglepő képsorok, de mivel nem látunk bele a fóka fejébe, arról sem tudunk biztosat mondani, miért gyűrte maga alá a madarat. Összesen négy hasonló esetről tudunk, így még azt is nehéz megállapítani, hogy azonos okok állnak-e a háttérben – mondta el a hvg.hu-nak Miklósi Ádám, az ELTE Etológia tanszékének vezetője.
Sok tényező jöhet szóba. A fókák nagy tömegben foglalják el a partot, párzási időszakban a hímek saját területet jelölnek ki, háremet gyűjtenek, majd életük árán is védelmezik minden más hím ellen. A védelemnek köszönhetően egyre nagyobb a populációk létszáma, ami könnyen vezethet felfokozott szexuális viselkedéshez. Ilyenkor a fiatalok pubertás lelkesedésükben félrecsúszhatnak. A nagy hímekkel szemben esélyük nem lenne, sőt talán még egy nősténnyel sem tudnának sok mindent kezdeni. A vágy viszont munkál bennük. Amit látunk, nem "igazi" párosodás, hanem csak próbálkozás, gyakorlás. Még akkor is, ha az aktus egyébként "sikeres".
A pingvin alapvetően zsákmány a fóka szemében, olyan esetet is feljegyeztek, ahol a támadásból bontakozott ki a szexuális akció, és a végén a fóka el is fogyasztotta a madarat. Akárcsak az emberek között, az állatoknál is megfigyelhetők egyedi különbségek. "Lazább", deviáns egyedek, amelyek nem feltétlenül a fajra húzott sablon alapján cselekszenek – magyarázza Miklósi Ádám. Ilyen eseteket megfigyeltek más állatfajok között, még a házi kedvencként tartott kutyák és macskák között is.
Egyedi esetek
A fókákban miért ne merülhetne fel, hogy játékos szexuális akciójukba pingvineket vonjanak be? Mi több, akár egymástól is eltanulhatják. Még az is lehet, hogy egyedi szinten egyeseknél megmarad ez a „szokás”, de végül ők is rájönnek majd, fókával mégiscsak jobb. Itt válik viszont érdekessé, hogy a fent deviánsnak jellemzett viselkedés valóban az-e, netán ez a bevett gyakorlat? A Déli-sarkról egyre több információval rendelkezünk, így ha gyakrabban értesülünk is hasonló esetekről, az még nem jelenti azt, hogy valóban sokasodnának.
Beszédes még a videón látható pingvinek reakciója: nem éreznek veszélyt, nem menekülnek. Ismerik ők jól a fiatal fókákat, nyugalmuk azt jelenti, ez az állat nem támadó szándékkal érkezett. Az etológus szerint tehát a fajra általában nem jellemző egyedi esetekről van szó, ide értve az elején említett Adélie-pingvinek "nekrofíliáját" és "pedofíliáját" is.
Ez a különös viselkedés azonban nem valószínű, hogy elterjed a fókák között, hiszen csak a fajtársakkal való párosodás eredményez utódokat. A biológiai szelekció gondoskodik arról, hogy faj megőrizze jellemző szaporodási szokásait.
Levezetik a stresszt
Mindemellett genetikai okok is állhatnak a háttérben ugyanúgy, mint az állatvilágban széles körben megfigyelhető homoszexualitás mögött is. Mindkettő benne van a rendszerben, a szexuális vágy olyan hatalmas hajtóerő, hogy kihozza a "hibákat" is. Általánossá már csak azért sem válhat, mert a fajok közötti, vagy a hímek egymással történő párosodása nem reproduktív. Nem születik utód, a gének kivesznek, nem válhat általánossá egy populáción belül sem.
Épp a szexualitás ereje az, amely miatt Miklósi Ádám úgy véli, egyéb fajoknál is előfordulhatnak a Déli-sarkon megfigyelt viselkedési formák. Főleg nagy tömegben, illetve fogságban tartott állatoknál. Felfokozott állapotban a szervezet elfogadja a kevésbé optimális megoldásokat is, és ha azok megnyugvást jelentenek, akár gyakorivá is válhatnak egy-egy állat életében.
