Fegyőr az egyik előzetes házban. Szabad lesz? © Pataky Zsolt

"Ha az új büntetés-végrehajtási (bv) kódexet a törvényhozás elfogadja, korrekciójára valószínűleg jó ideig nem kerül sor, lehetséges tehát, hogy (...) hosszú időre a fegyházasokénál is sanyarúbb helyzetbe sikerül taszítani az előzetes letartóztatottakat" - e figyelmeztetést még augusztusban fogalmazta meg a Magyar Helsinki Bizottság a bv-kódexet előkészítő igazságügyi tárca számára. Noha azóta elkészült egy majdnem négyszáz paragrafusból álló, rendkívül részletes tervezet, parlamenti jóváhagyása kétséges. Pedig a törvényhozás egyik súlyos adósságáról van szó: a társadalom legveszélyesebb, ám egyúttal talán legkiszolgáltatottabb tagjai, a fogvatartottak helyzetét ugyanis egy összevissza módosított, immár 16 éves törvényerejű rendelet szabályozza.

A kodifikátori vajúdás évek óta tart, a civil szervezetek már számos koncepciót kaptak véleményezésre, s ami most megszületett, súlyra, méretre semmiképpen sem "egér". Már csak azért is terjedelmes tervezettel állt elő az Igazságügyi Minisztérium (IM), mert szándékosan sokat markolt: a fegyintézetek rendje mellett e törvénykönyvben szabályoznák a pártfogó felügyelői szolgálat működését, a kiemelt figyelmet élvező adatkezelési és adatvédelmi követelményeket vagy éppenséggel magának a bv-nek a szervezeti rendjét. Eközben az utóbbi évek számos újdonságára, kihívására is egyértelmű választ próbál adni az IM. Elektronikus játékokat, számítógépeket például akár már a börtönfokozatú elítéltek is tarthatnának a tervezet szerint, az internet beengedését a cellákba viszont kategorikusan tiltanák. Kiemelt figyelmet szenteltek a tervezet készítői a nyilvánosság kérdéskörének is, elvi szinten azt rögzítve, hogy akár az elítéltek, akár az előzetes letartóztatottak nyilatkozhatnak újságnak, rádiónak, tévének. A hangsúly viszont inkább az elvin van. Szinte klasszikus cenzori szerepet kapna ugyanis a bv országos parancsnoka, illetve előzetes letartóztatottak esetében az ügyész vagy a bíró. A tudósítást, interjút az újságíró közlés előtt köteles lenne nekik bemutatni, s ha annak tartalma nemzetbiztonsági érdeket vagy államtitkot sértene, vagy akár csak a fegyintézet rendjét veszélyeztetné, a közlés megtiltható lenne. Más kérdés, hogy a tilalom ellen bírósághoz lehetne fordulni, vagyis maga a bv, illetve az ügyész elvben érdemi indoklás nélkül nem akadályozhatná meg a fogvatartott médiaszereplését. Mindenesetre érdekes jogtudományi vitákat gerjeszthetne, hogy a szólás- és véleménynyilvánítás szabadságát mennyiben lehet alkotmányosan korlátozni.

Női fegyházas zárka. Nem apácazárda © Túry Gergely

Egyértelműen leszögezi a tervezet, hogy nem szabad lőfegyvert használni a fogvatartottak szökésének megakadályozása, illetve kézre kerítésük érdekében. Vagyis a tornyokban lévő őrök csak olyan emberre tüzelhetnek, aki más életét, testi épségét veszélyezteti, vagy fegyverrel próbál rabokat kiszabadítani. A börtönlét humanizálását szolgálná, hogy az elítéltek látogatóikat kivételesen a fegyintézeten kívül, például bérelt lakásban, szállodai szobában is fogadhatnák, illetve mód nyílna a közeli hozzátartozókkal a fegyintézeten belül, de külön erre a célra kialakított helyiségben, ellenőrzés nélkül is találkozni. Igaz, ez utóbbi rendelkezés csak 2008-ban lépne hatályba.

A tervezet egyik legvitathatóbb része az elhelyezési normák meghatározása, az, hogy fogvatartottanként hány légköbméternyi, illetve négyzetméternyi helyiséget kell biztosítani. A tervezet szerint az elítélteket külön, vagyis egyszemélyes cellában kell elhelyezni, s minden elítéltre legalább 6 légköbméter légteret és 4 négyzetméter mozgásteret számítanak. Csakhogy e felvilágosult, az EU átlagos szintjét is elérő regulák elé bekerülhet a majdani kódexbe a minden korlátozásra felmentést adó "lehetőleg" szócska. Az is igaz, hogy a jelenleg hatályosnál szigorúbb normák (férfi elítélteknél 3 négyzetméter - bútorokkal nem takart - mozgásterű zárka) maradéktalan betartása mellett az elítéltek és előzetes letartóztatottak több mint harmadát szabadon kellene engedni. Egyszemélyes elhelyezés ugyanis általában csak a legveszélyesebbnek tartott bűnözőknek jut ma Magyarországon, de nekik sem emberiességi, hanem kizárólag biztonsági megfontolásokból. A Magyar Helsinki Bizottság javaslata épp ezért úgy szól, hogy a "lehetőleg" megfogalmazása mellé egy kötelezően alkalmazandó határérték is kerüljön be a törvénybe, miszerint legalább 2,5 négyzetméter ténylegesen jusson mindenkire a rácsok mögötti világban.

A szakirodalomban, illetve különböző konferenciákon meglehetősen éles polémiát váltott ki az a kérdés is, mennyire "finomíthassa" a bv-intézet parancsnoka a jogerős bírói ítéletben meghatározott szabadságvesztési fokozatot. A tervezet ugyanis azt a már ma is létező gyakorlatot szentesítené, hogy a fegyintézetek a kategóriákon belül enyhébb és szigorúbb fokozatokat is felállíthatnának a gyakorlatban, akár még kedvezőbb helyzetbe is hozva egy privilegizált fegyházast, mint a szigorított kategóriába sorolt börtönöst. A HVG kérdésére név nélkül nyilatkozó büntetőbírák ugyanakkor azért álltak ki e lehetőség mellett, mert ők - mint mondták - a néhány tárgyalási napon sokkal kevésbé ismerhetik meg a vádlottak személyiségét, mint az azokat hónapokig vagy évekig vigyázó fegyőrök.

FAHIDI GERGELY