Magyarországon közismert tény, hogy az állami nyugdíj összege nem lesz elegendő az életszínvonal fenntartásához. Sokan szembesülnek a nyugdíjparadoxonnal is: tudják, hogy lépniük kellene és elkezdeni az öngondoskodást, mégsem teszik meg.  A Bankmonitor szakértői párhuzamba állították a magyar helyzetet a német nyugdíjrendszerrel, és megvizsgálták, mi rejlik a német modell mögött. Valóban csak az állam bőkezűségén múlik minden, vagy a kép ennél árnyaltabb?   

A német nyugdíjrendszer: Több mint állami ellátás 

Németországban a nyugdíjrendszer egy „három pilléren” nyugvó modellként ismert, a kötelező állami nyugdíjbiztosítás, a kiegészítő foglalkoztatói nyugdíjprogramok, valamint az egyéni, privát nyugdíj-előtakarékosság. 

Az állami pillér, amely egy felosztó-kirovó elven működik, történelmileg a rendszer gerincét adta. Ma azonban jelentős kihívásokkal néz szembe, elsősorban a demográfiai változások – az öregedő társadalom és a csökkenő születésszám – miatt. Ennek egyik következménye, hogy az állami pillér által biztosított helyettesítési ráta (a nyugdíj aránya a korábbi keresethez képest) csökkenő tendenciát mutat. Jelenleg ez az arány 48% körül van, ami azt jelenti, hogy az állami nyugdíj önmagában már Németországban sem garantálja a korábbi életszínvonal fenntartását. 2023-ban a német állami átlagnyugdíj a nők esetében 908 euró, míg a férfiaknál 1348 euró volt. 

Emellett fontos látni, hogy az átlagos nyugdíj összege sem feltétlenül magas mindenki számára. Jelentős különbségek mutatkoznak például a nemek között és a szegénységi kockázat az idősek körében Németországban is létező és növekvő probléma. Friss Eurostat adatok szerint 2023-ban mintegy 3,2 millió 65 év feletti német nyugdíjas (nagyjából minden hatodik) volt kitéve a szegénység kockázatának (jövedelmük nem érte el a nemzeti mediánjövedelem 60%-át). Ez a szám jelentős növekedést mutat a tíz évvel korábbi 2,4 millióhoz képest, és rávilágít, hogy az állami rendszer önmagában sokaknak már nem nyújt elegendő anyagi biztonságot, még Németországban sem. Sőt, a német statisztikai hivatal adatai szerint 2024 második negyedévében közel 730 ezer idős ember szorult szociális segélyre nyugdíja kiegészítéseként. 

Ezek a tényezők is alátámasztják, hogy Németországban miért vált egyre fontosabbá a másik két pillér szerepe. Nézzük meg ezeket: 

A 2. pillér: Foglalkoztatói nyugdíj 

Ez lényegében a munkáltató által (is) finanszírozott kiegészítő nyugdíjmegtakarítás. Bár nem kötelező, igen elterjedt (a munkavállalók kb. 60%-át érinti), és fontos eleme a juttatási csomagoknak. A finanszírozás történhet a munkáltatótól, a munkavállalótól (gyakran a bruttó bér egy részének átcsoportosításával, amit a munkáltató sokszor kiegészít), vagy vegyesen. Magyarországon nincs ilyen széles körű, egységesen szabályozott foglalkoztatói nyugdíjpillér, bár munkáltatói hozzájárulás létezik pl. az ÖNYP-be, de ez kevésbé általános. 

A 3. pillér: Magán-nyugdíjcélú megtakarítások 

Ide tartoznak az egyéni, önkéntes megtakarítások, amelyeket az állam különböző kedvezményekkel vagy támogatásokkal ösztönöz. Az egyik fő támogatott forma elsősorban a munkavállalókat és családokat célozza, kombinálva a direkt pénzbeli támogatásokat az adókedvezményekkel. Létezik egy másik, főként az önálló vállalkozóknak és magasabb jövedelműeknek szánt konstrukció, amely jelentős adóalap-csökkentési lehetőséget kínál, cserébe viszont a kifizetés jellemzően kevésbé rugalmas, általában csak járadék formájában lehetséges. Ez a célzottabb német megközelítés eltér a magyar rendszertől, ahol az önkéntes pénztárra, a NYESZ-re és a nyugdíjbiztosításra egységesen 20%-os SZJA-visszatérítés vehető igénybe (eltérő éves maximumokkal). A cél azonban mindkét országban hasonló: az állam így próbálja ösztönözni az egyéni öngondoskodást. 

Természetesen a német nyugdíjasok általános jóllétéhez más tényezők is hozzájárulnak, mint például a magas színvonalú, széles körben elérhető egészségügyi ellátás és a szociális védőháló. Ezek fontos biztonsági elemek, de a nyugdíjas kori életszínvonal alapját a nyugdíjrendszerből származó jövedelem adja. 

Különösen kritikus pont a lakhatás, mivel Németországban kiemelkedően magas, 50% feletti a bérlők aránya, a saját ingatlannal nem rendelkező nyugdíjasok számára az alacsonyabb jövedelmi sávokban a lakbér és a rezsi kifizetése komoly anyagi terhet és bizonytalanságot jelenthet, még a szociális támogatások mellett is. 

A magyar helyzet és a cselekvés szükségessége 

Magyarországon az állami nyugdíjrendszer hasonló, ha nem súlyosabb kihívásokkal néz szembe. Érdekes módon, egyes nemzetközi összehasonlítások, mint például az OECD adatai, például a férfiaknak magasabb magyar állami nyugdíj helyettesítési rátát (kb. 79%) mutathatnak ki, mint a németet (kb. 55%), ez önmagában nem jelenti a rendszer hosszú távú biztonságát vagy a magasabb általános életszínvonalat. A magyar rendszer fenntarthatósága és a jövőbeli nyugdíjak vásárlóereje továbbra is komoly kérdéseket vet fel.  

A nyugdíjak vásárlóereje a bérekhez képest várhatóan tovább csökken (nyílik a nyugdíjolló). Ennek egyik oka a magyar indexálási módszer, amely a nyugdíjakat évente alapvetően csak a várható infláció mértékével emeli, így azok szükségszerűen lemaradnak a bérek növekedésétől. Ezzel szemben Németországban a nyugdíjak éves kiigazítása elsősorban a bérek alakulását követi (bár más tényezők, mint a rendszer fenntarthatósága is befolyásolják). Mindez lehetővé teszi azt, a magyar nyugdíjrendszerrel ellentétben, hogy a nyugdíjasok részesüljenek a gazdasági növekedésből. Az a feltételezés pedig, hogy nyugdíj mellett majd munkával lehet pótolni a kieső jövedelmet, a statisztikák alapján a legtöbb ember számára nem reális terv. 

Ebben a helyzetben – látva a német példát is, ahol még egy erősebb gazdasági háttér és komplexebb rendszer mellett is milliókat fenyeget az idős kori szegénység kockázata, és a lakhatás is kihívást jelenthet –, az egyetlen kiszámítható és felelős stratégia a tudatos öngondoskodás. Minél előbb kezdi valaki a rendszeres megtakarítást, annál nagyobb eséllyel tudja megalapozni anyagi biztonságát idős korára. A kamatos kamat elve itt kulcsfontosságú: a korán elkezdett, akár kisebb összegű rendszeres megtakarítás is jelentős vagyonná nőhet az évtizedek alatt, míg a halogatás jelentősen megnehezíti a célok elérését. 

Tervezéssel a biztonságosabb jövőért 

A nyugdíjas évek anyagi biztonságának megtervezése elengedhetetlen. Egy egyszerűsített példával szemléltetve: aki 40 évesen kezd havi 50 ezer forintot (évente inflációval növelve) félretenni nyugdíjra, 4%-os átlagos reálhozammal számolva, 65 éves korától 20 éven keresztül megközelítőleg havi 120 ezer forint mai értékű kiegészítésre számíthat a nyugdíjas éveire elosztva. Ez természetesen egy modellkalkuláció, a valós eredmény sok tényezőtől függ.  A kiegészítés arányos a befizetésekkel, így minden félretett forint számít. A hosszú időtáv és a kamatos kamat miatt már kisebb rendszeres összegekkel is érdemes elkezdeni. A Bankmonitor nyugdíjkalkulátorával könnyen meghatározható, hogy tetszőleges befizetés mellett mekkora vagyon keletkezhet a nyugdíjkorhatár eléréséig.