A családon belüli szexuális erőszakot vizsgáló, most elkészült tanulmány szerint a széles körben elterjedt előítéletek, a kormányzati tétlenség és a büntető igazságszolgáltatás hiányosságai olyan akadályt jelentenek, amelyek sok nőt megakadályoznak abban, hogy jogorvoslathoz jussanak. Fodor Márk szerint súlyosan kifogásolható a nemi erőszak definíciója, ami nem felel meg a nemzetközi normáknak, mivel nem a beleegyezésről szól, hanem az erőszak alkalmazásáról.

Az ENSZ Nőkkel szembeni hátrányos megkülönböztetés minden formájának kiküszöböléséről szóló egyezményt felügyelő bizottsága (CEDAW) már 2002-ben a magyar kormányhoz intézett javaslataiban is megfogalmazta aggodalmát amiatt, hogy a házasságon belüli nemi erőszak meghatározása is a kényszerítés alkalmazásán, nem pedig a beleegyezés hiányán alapszik és javasolta, változtassák meg a törvényt.

Magyarországon kevés nő fordul a rendőrséghez ilyen ügyekben - mondta Sándor Bea, az AI kutatója, hozzátéve, hogy ez a köztudat a sztereotípiák miatt van így, másrészt pedig a nők körében a tapasztalat terjed arról, ha nem megfelelő az eljárás, szavaikat nem veszik komolyan, a procedúra elviselhetetlen és többszörösen szembesítik az áldozatot az elkövetővel. A kutató elmondta, hogy egy 2006-os felmérés szerint a magyar lakosság 62 százaléka nem tudja, hogy a házasságon belüli nemi erőszak bűncselekménynek számít.

Hivatkozott egy viszonylag friss tanulmány adataira, ami szerint a családon belüli fizikai és szexuális erőszakról ezer megkérdezett nő 28 százaléka nyilatkozott úgy, hogy előfordult már az, hogy partnere megverte. A megkérdezettek 7 százaléka mondta azt, hogy partnere kényszerítette már őt erőszakkal szexuális kapcsolatra.

A sajtótájékoztatón közölték, hogy az AI felszólítja a magyar kormányt: változtassa meg úgy a jogszabályokat, hogy lehetővé váljon a tényleges jogorvoslat az igazságszolgáltatási rendszerben; alakítson ki normákat és indítson tréningeket olyan szakértőknek, akik a nemi bűncselekmények áldozatain segítenek; hozzon életre segítő szolgálatokat az áldozatoknak; indítson kutatásokat és gyűjtsön adatokat, amelyek elősegítik a megfelelő szabályozások kialakítását; aktívan vegye fel a harcot a társadalmi előítéletekkel a közoktatáson keresztül.