A hetilap csütörtökön utcára kerülő számában olvasható cikk szerint a legrosszabb helyzetbe a mozgásszervi és a szívbetegek kerültek, a legtöbb kórház várólistájának élén ők állnak. A legnagyobb vesztesek a nyugat-dunántúliak, ha kórházba utalják őket, nekik kell szembesülniük leggyakrabban azzal, hogy több hónapig kell várniuk még az egyszerű beavatkozásokra is. 

A fővárosban elsősorban a beteg gyermekek szenvedik meg az egészségügyből történő pénzkivonást, a gyermekkórházak szakrendeléseinek igénybevételére is két-három hónapig kell várni. A cikk kiemelten elemzi a szívgyógyászat helyzetét. Van, ahol a betegeknek arra is várniuk kell, hogy várólistára kerülhessenek. A szegedi egyetem szívgyógyászati listáján például 600 név szerepel, és még százan várnak arra, hogy feliratkozhassanak. Ám erre naponta csak öt-hat személynek van lehetősége, mivel három hónapnál tovább várakoztatni egy szívbeteget orvosi abszurd lenne. Pedig kétszer ennyi vizsgálatot tudnának elvégezni, a drága berendezés ott áll
kihasználatlanul, csak éppen a társadalombiztosítás nem finanszírozza a kezeléseket.

A riport szerint a betegek is elveszettnek érezhetik magukat, ha tájékozódni szeretnének, mert a legtöbb helyen egyáltalán nem hozzák nyilvánosságra az előjegyzési sorok hosszát. Már idén januártól kötelező lenne a kórházaknak honlapjukon szerepeltetni, milyen beavatkozásra mennyit kell várni, de a máskor oly szigorú Egészségbiztosítási Felügyelet ezen a téren elnézőnek bizonyul. Kiderült ugyanis, hogy nincs élő ember, aki meg tudná mondani, minek és milyen szempontok alapján kell felkerülnie egy intézeti várólistára. Találtunk olyan kórházat, amelynek vezetői háromhavi várakozást tekintenek csak "listaérettnek", másutt két hónap felett vezetnek ilyet, s van, ahol ennél jóval hosszabb várakozást sem hoznak nyilvánosságra. Az Egészségügyi Minisztérium sajtóosztályán az MTI megkeresésére közölték, hogy nem kívánnak reagálni a hetilap cikkére.