A történész publikációjában úgy fogalmaz: "egyik célom az, hogy világnézetileg kettészakított országban, a ma éppen egymásra fenekedő közösség hisztériája csillapodjék. Szokatlan terápiát javasolnék. A múlt nyilvánosságra hozott titkai súlyos konfliktussal járhatnak. Mi az, ami megkönnyebbülést hoz? A velük való szembesülés, avagy a hallgatás abban a reményben, hogy a titok örökre titok marad - az NBH szeszélyes őrizete alatt?"

Az "Elnök" = elnök? című írásában Kenedi János felidézi, hogy az 1970-es években - vélhetően az egykori amerikai elnök nevével való hasonlóság miatt - az Elnök fedőnevet tapasztotta rá az Állambiztonsági Szolgálat. A történész tépelődéseiről is számot ad, miután most valóban elnökként kell irányítania azt a bizottságot, amely az 1944 késő ősze és 1990 kora tavasza között keletkezett politikai rendőrségi iratok felkutatásával foglalkozik. "A titkosszolgálati iratrengetegbe más elhatározásból indulok el, s tudom, ez nem az a sherwoodi erdő, ahonnét iratfelszabadító igazságtevőként, amolyan Robin Hoodként kitörhetnék" - fogalmazta meg személyes krédóját.

A történeti tényekre utalva az áldozatokról és a tettesekről is készít összegzést. Mint írja: az államvédelmi szervek 1954-ben valamivel több mint 1,5 millió emberről vezettek nyilvántartást, 1960-ban 600 ezerről, 1966-ban 186 ezerről, 1989 júniusában pedig 164 900-ról.

A tetteseket úgy határozza meg: "az MSZMP Politikai Bizottságától lefelé a Minisztertanács tagjain is túl, az operatív tisztekig és azok a szó szerinti értelemben vett hálózati személyek (informátor, ügynök, tmb., tmt., K - konspirált, T - titkos lakásgazda), akik tevékenysége nyomán az ÁBNYO nyilvántartását feltöltötték a fenti számadatokkal."

A történész a jelenlegi jogszabályok hiányosságaira utalva azt írja: "A hatályos ügynöktörvény az állambiztonsági szolgálat titkos informátor-rendszerének csak a 'legalsó' hálózati kategóriáit veszi figyelembe (informátor, ügynök, tmb, tmt). A szándékosan a III/III-asra rácsúsztatott törvény az SZT-tiszten kívül fumigálja a 'magasabb' informátori kategóriákat" - állítja Kenedi. Szerinte "jó okkal feltételezhető, hogy a jogállam kormányzati szerepébe került, az állambiztonsági szolgálattal 1990 előtt kapcsolatban álló személyek szociológiai köre inkább a magasabb informátori kategóriákból kerülhetett ki, mint a legalacsonyabból."

Az ÉS-ben megjelenő írás szerint "semmiféle (ismert) regisztráció nem számszerűsíti a hivatalos kapcsolat (HK), társadalmi kapcsolat (TK), alkalmi kapcsolat (AK), lakossági bejelentő (LB) stb. létszámát, noha az állambiztonsági szolgálattal való közlendőjük minősége felülmúlhatta, fontossága meghaladhatta a hálózati tagok jelentéseinek következményektől terhes tartalmát. Még inkább így áll a helyzet a BM szigorúan titkos állományú munkatársaival - az SZT-tisztekkel -, akiknek a főállása a BM-ben volt, de alvállalkozóként miniszterhelyettesek, nagyvállalati igazgatók, diplomaták, művészek, egyetemi oktatók, színigazgatók voltak." Kenedi János kifejti: ügynökök helyett célravezetőbb az ügyeket magukat feltárni, "a magánbűnök helyett az állami bűnözés természetét megismerni".

A történész véleménye szerint "nélkülözhetetlen a III. Főcsoportfőnökség iratainak egyesítése és ezekbe a történeti forrásokba az alanyi jogon, az érintett jogán és a tudományos kutatás jogán való betekintés biztosítása."

"A cél: az 1990. február 14. előtti állambiztonsági irategyüttes maradéktalan depolitizálása és dekriminalizálása" - írja Kenedi, aki úgy véli: "az áldozatok információs kárpótlását és az állampolgárok - alkotmányban biztosított - információs jogának biztosítását egy speciális website szolgálhatná hatékonyan". Erre a honlapra kerülhetnének fel a "katalógusok, regiszterek, iktatókönyvek, szolgálati jegyek és más levéltári segédletek és főleg maguk a feldolgozott dokumentumok (dossziék, ügyek) kereshető (katalogizált, tartalomjegyzékkel, keresztreferenciákkal ellátott) és letölthető formában."

"Fontos, hogy a honlap - ami egyszerre újság, adattár és elektronikus olvasóterem - megbízható, tartalmilag és technikailag karbantartott és könnyen kezelhető legyen, csak hiteles információkat tartalmazzon, hivatkozni lehessen és kelljen rá a sajtóban, a tudományos és közéleti vitákban, publikációkban" - foglalja össze véleményét Kenedi János.

Az állambiztonsági iratok átadását vizsgáló szakértői bizottság vezetésére a múlt héten kérte fel a miniszterelnök Kenedi Jánost. A bizottság tagjai történészek, kutatók: Varga László, a Fővárosi Levéltár volt főigazgatója, Ungváry Krisztián, az 56-os Intézet munkatársa, Sipos Levente, a Politikatörténeti Intézet tudományos tanácsadója, Ripp Zoltán, a Politikatörténeti Intézet osztályvezetője, Palasik Mária, a Történeti Levéltár tudományos kutatója, Reisz T. Csaba, az Országos Levéltár általános főigazgató-helyettese.

A független szakértői testületnek a kormányszóvivő hétfői tájékoztatása szerint szeptember végéig kell elkészítenie a jelentését. Azután döntik el a tagok, hogy mennyi idő kell még munkájuk befejezéséhez.