Az ítélet szerint a vádlott 1996 óta dolgozott klinikai szakápolóként. 2006 februárjában a daganatos betegségben szenvedő sértett az onkológiai klinikára került, mert a kemoterápiás kezelés mellékhatásaként vérszegénység alakult ki nála. Február 17-én délután a férfi transzfúziót kapott, ám ennek tényét nem vezették föl kórlapjára.

Az éjszakai műszakba érkező vádlottat az osztályt átadó kollégája szóban tájékoztatta arról, hogy egy, a kórteremben fekvő másik betegnek transzfúzióra van szüksége, de a kapott vér még nem megfelelő hőmérsékletű, ezért arra csak később kerülhet sor. A szakápoló később, amikor a vér megfelelő hőmérsékletű lett tévedésből bekötötte a nem megfelelő vércsoportú vért a sértettnek, anélkül, hogy erről előzetesen értesítette volna az orvost. Két egység vér rendben lement, majd a férfi deréktáji fájdalmakra kezdett panaszkodni, az ápoló értesített az orvost, aki azonnal felismerte a tévedést, megszakította a transzfúziót és megkezdte a megfelelő kezelést. A sértett éjfélkor átkerült az intenzív osztályra, de másnap - a szakszerű ápolás ellenére - elhunyt.

A szakértői vélemény megállapította, hogy a halál oka vese- és keringési elégtelenség volt, amely a helytelen transzfúzió következményeként alakult ki. A szakápoló nem rendelkezett a transzfúzió elvégzéshez szükséges végzettséggel.

Juhász Zsuzsanna bíró indoklásában kifejtette, ha a vádlott megfelelő gondossággal végezte volna feladatát, nem került volna sor a tévedésre. A transzfúzió elkezdéséről - az előírásoknak megfelelően - értesítenie kellett volna a kezelőorvost.

A bíróság halált okozó, foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés vétségében mondta ki bűnösnek az ápolót, s ezért egy év - végrehajtásában egy év időtartamra felfüggesztett - fogházbüntetéssel sújtotta, valamint előzetesen mentesítette a büntetett előélethez kapcsolódó joghátrányoktól.

Az ítéletet az ügyész, a vádlott és védője is tudomásul vette, így jogerőre emelkedett.