© HVG

Túl szűkre szabták a határidőt maguknak a július eleji koalíciós megállapodásban a kormánypártok egyes pontokban: e héten kellene megjelennie például annak a kormányrendeletnek, amely az állambiztonsági iratok nyilvánosságával foglalkozó bizottságot hozza létre. Erre azonban lapzártánkkor már semmi esély sem mutatkozott, talán a jövő heti kormányülés elé kerülhet a tervezet.

"Dolgozunk a rendelet tartalmi pontjain, s elképzelésünket a héten ismertetjük a szocialistákkal" - mondta a HVG-nek a szabaddemokrata Gulyás József, a parlament nemzetbiztonsági bizottságának tagja. A koalíciós megállapodás szerint pártjuk részéről ő és a jelenleg éppen szabadságát töltő Horn Gábor a felelősek az "ügynökkérdés" kapcsán megteendő intézkedésekért.

Az SZDSZ most abban bízik, véglegesen le lehet zárni az állambiztonsági iratok sorsával kapcsolatos vitákat. Ehhez nagy adag optimizmusra van szükségük a szabaddemokratáknak, nem kísérte ugyanis nagy siker hasonló célú eddigi próbálkozásaikat. Több bizottság is alakult már korábban az iratok sorsának feltárására, illetve az átadásuk nyomon követésére, ám nem sikerült még azt sem megállapítani, mely dokumentumok maradtak meg egyáltalán 1990 előttről a civil és katonai nemzetbiztonsági szolgálatoknál.

A legutóbbi iratátadást, vagyis amikor az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára (ÁBTL) kapott meg dokumentumokat, a volt titokminiszter, Gálszécsy András nevével fémjelzett bizottság kísérte figyelemmel. Igazából azonban inkább csak kísérte volna, mivel a volt állambiztonsági szolgálatok mai utódai, amelyek az iratokat őrzik, nem könnyítették meg a testület munkáját.

© Túry Gergely

Eredetileg az volt a cél, hogy Gálszécsyék a szolgálatoknál kísérhessék figyelemmel az iratátadást, mégpedig korlátlan bejárással az iratokat őrző helyekre. A nemzetbiztonságiaknak sikerült azonban felülírniuk e szabályt, a bizottság mindenhol kapott ugyan egy szobát, ahol dolgozhatott, ám az irattári helyeket nem is láthatta, nemhogy ellenőrizhette volna. Nem derült ki tehát számukra, hogy milyen dokumentumok vannak ott 1990 előttről. A titkosszolgálatok azt és úgy adtak ki a kezükből, amit és ahogy jónak láttak, semmiféle civil ellenőrzést nem engedélyeztek a sok évtizeddel ezelőtti dokumentumok sorsa felett.

A Gálszécsy-bizottság az iratokat főleg az átadni, illetve visszatartani kívánt dokumentumokról készült jegyzékekből ismerhette meg, s volt, hogy egy-egy visszatartani kívánt tétel mögött iratfolyóméterekben mérhető mennyiségű dokumentum rejtőzött. Szúrópróbaszerűen beletekinthettek ugyan az átadni nem kívánt dokumentumokba, ám tételes ellenőrzésre nem volt módjuk. Az pedig nemrégen Martonyi János ügye kapcsán derült ki, hogy például az egykori állambiztonság ma is meglévő számítógépes adatbázisairól egyszerűen nem is tájékoztatták a bizottságot.

Ezt a gyakorlatot kívánják megváltoztatni a szabaddemokraták az új bizottság felállításával. "Nyilvánvaló lett, hogy eddig nem volt teljes körű az iratátadás" - magyarázta indítékaikat Gulyás. A tervek szerint kvázi nyomozói jogkört kapnak a bizottsági tagok, azaz ellenőrizhetik a nemzetbiztonsági szolgálatok iratőrző helyeit, feltérképezhetik az iratállományt. Abba ugyan nem lesz beleszólásuk, mik kerüljenek át a levéltárba, de legalább tiszta képet kaphatnak a még meglévő és a kutatók által eddig nem ismert dokumentumokról. Ennek alapján végül javaslatot tesznek a kormánynak az iratátadás végső rendezésére.

Mindehhez valóban széles jogkörök kellenek. Szükség lenne valószínűleg például arra is, hogy a bizottság tagjainak lehetőségük legyen információkat szerezni azoktól a személyektől is, akik 1990 előtt az állambiztonsági iratokat kezelték, hiszen valószínűleg ők ismerik a legjobban, hol és mit lehet megtalálni. Eddig ők - bár többször próbálkoztak náluk kutatók - nem nagyon voltak beszédesek. A titoktartási kötelezettségük alól való feloldás sokat segíthetne a szóra bírásukban.

Eddig öt-hat embert kerestek meg információink szerint, s egyelőre legfeljebb jelöltek vannak a bizottságba, amelybe az SZDSZ szerint az egykori állambiztonsági anyagot használó és a korszakot jól ismerő kutatóknak kell kerülniük. A szabaddemokraták ezzel is szeretnék elkerülni, hogy a szolgálatok most is "elmagyarázzák", mit és miért nem szabad átadni a levéltárnak.

A nemzetbiztonsági lobbi 1990 óta mindig elég erős volt ahhoz, hogy megakadályozza és hátráltassa az állambiztonság teljes iratállományának megismerhetőségét. Tóth Károly, a parlament nemzetbiztonsági bizottságának szocialista tagja most is kifejtette, hogy szerinte az iratátadás már véget ért, kár bolygatni az ügyet. Ezzel persze nem csak saját pártjában értenek egyet sokan, Boross Péter (MDF) volt miniszterelnöknek szintén ez az álláspontja, éppúgy, mint például a fideszes Kövér Lászlónak. Az egykori titokminiszter véleménye a pártját is megosztja. Mindenesetre figyelemre méltó, hogy a szolgálatoknak eddig az őket felügyelő valamennyi minisztert sikerült az állambiztonsági iratok kérdésében saját oldalukra állítaniuk, így pártokon átívelő "koalíciót" hoztak létre az 1990 előtti állambiztonsági dokumentumok nyilvánosság előli elrejtegetésére.

A szabaddemokraták most azért is bizakodhatnak, mert lényegében saját javaslatukat sikerült elfogadtatni a koalíciós partnerrel. Az MSZP vezetése tehát mögöttük áll, bár hasonló esetben korábban Gyurcsány Ferenc pártelnök-kormányfő már kudarcot vallott. 2004 decemberében miniszterelnökként azt jelentette be, hogy a teljes nyilvánosság pártján áll az állambiztonsági iratok ügyében, ám az ezt követő parlamenti küzdelem során kiderült, pártjában nem sok támogatót tudhat maga mögött.

A bizottság felállításához és a munkájáról szóló kormányrendelet megalkotásához ezúttal nem kell kikérni a szocialista frakció támogatását, így talán meg lehet törni a szolgálatok eddig jól működő információs monopóliumát. Az újabb iratátadásról törvényben kell azonban rendelkezni, így az MSZP-képviselőcsoportnak lesz beleszólása a kérdés végleges rendezésébe. Gyurcsány ma már realistábban ítéli meg a helyzetet, mint korábban, hiszen a Népszabadságnak adott interjújában elismerte: "Ez egy újabb kísérlet. Senki nem tudja garantálni a kimenetelét, mert ez azon kevés ügyek egyike, amelynek lényegéhez hozzátartozik, hogy egészen pontosan mi sem tudjuk, hogyan végződik. Kell százkilencvennégy szavazat."

RIBA ISTVÁN