A Jászai Mari-díjas bábművészt, aki különleges, felnőttekhez szóló zenés bábpantomim előadásaival kiemelkedő értéket hozott létre a hazai bábművészetben, a Pécsi Nemzeti Színház és a Bóbita Bábszínház saját halottjának tekinti. Temetéséről később intézkednek.
 
Kós Lajos a Képzőművészeti Főiskola elvégzése után főiskolai tanársegéd, majd a Népművelési Intézet munkatársa volt. Már felsőfokú tanulmányai alatt foglalkozott bábjátékkal, 1961-ben Pécsre költözött és megalapította a Bóbita Bábegyüttest. Első sikerét a Bóbitával az 1965-ös Ki-Mit-Tud?-os győzelem jelentette.
 
A művész 1981-1989 között a Pécsi Nemzeti Színház Bóbita Bábszínházának művészeti vezetője, több bábjátékos tankönyv szerzője, illetve társszerzője volt.
 
Főbb tervezései és rendezései között szerepelt a Rómeó és Júlia (kézpantomim, 1967), Emberke (bábpantomim, 1970), A kékszakállú herceg vára (1971), az Egy kiállítás képei (bábpantomim 1973), a Lemminkainen anyja (bábpantomim 1976), a Bolero, a Bóbita show (1980), A fából faragott királyfi (bábpantomim 1981), a Pulcinella (kézpantomim, 1982) és az Operasaláta (1983).
 
Kós Lajos munkáját a Jászai Mari-díj (1986) mellett a Nemzetközi Bábművész Szövetség UNIMA diplomájával és Blattner-éremmel ismerték el.