Ha a tolerancia hiányzik, nem lehet sikeres a társadalmi átalakulás – fogalmazott bevezetőjében Dessewffy Tibor, a Demos Magyarország Alapítvány elnöke a Szélsőjobboldal és a média című konferencián. A rendezvény kiindulási pontja szerint a magyar média jelentős része nem elég „szakszerű” a szélsőjobboldali megnyilvánulások bemutatásakor. Nincsenek a szerkesztőségekben hivatalos állásfoglalások ezekre az esetekre, ezért a túldramatizálás és a jelenség elbagatellizálása a két véglet, amivel a hírfogyasztó találkozhat.

Az erőszakos cselekmények kapcsán és a választások idején foglalkozik a média leginkább a szélsőjobboldallal – mondta Britta Schellenbert, a CAP, vagyis az Alkalmazott Politikakutatás Központ kutatója, aki a konferencia első előadója volt. Németországban naponta két – a szélsőjobbhoz köthető - erőszakos cselekmény történik, mégis, csak az említett alkalmakkal foglalkoznak az újságírók ezzel a problémával - hangsúlyozta. Azt is hozzátette: náluk csak marginális lapok engedik meg maguknak, hogy támogassák a szélsőjobbot, az országos napi vagy hetilapok esetében erről szó sem lehet. Kitért arra is, hogy ezek a mozgalmak, szervezetek a fiatalokat leginkább az interneten, zenéken, szabadidős tevékenységeken keresztül érik el, közösséget teremtve számukra. Schellenbert a média szerepéről beszélve elmondta: Németországban is egyre inkább az úgynevezett emo-entertainment jellemzi a híradásokat, vagyis a médiumok elsősorban az érzelmekre, érzelmekkel akarnak hatni, a dramatizálásnak komoly szerepe van.

Sajnálatos, hogy a szélsőjobb gyengült, mert amíg erősek voltak, a baloldali képviselők könnyebben jutottak a parlamentbe – Michel Samson, a Le Monde dél-franciaországi tudósítója egy baloldali politikust idézve mondta ezt. Az újságíró hangsúlyozta: pontosan és precízen kell fogalmazni, súlyos problémákról felesleges könnyedén beszélni, mert az leginkább csúszatás. Azt is hangsúlyozta – a téma hektikus felvetődésével kapcsolatban -, hogy fontos volna az esetek folyamatos nyomon követése. Tanáccsal is szolgált a szakmabelieknek: a szélsőjobbos interjúalannyal is legyenek nagyon udvariasak, tegyenek fel egyértelmű kérdéseket, konkrét témákkal kapcsolatban.

Hasonló véleményen volt Toralt Staud is, a Berlinben és Hamburgban dolgozó szabadúszó újságíró, akit hazájában a téma szakértőjeként tartanak számon. „A média a szélsőjobboldali embereket ostoba, agresszív verekedőként ábrázolja pedig,  mégha a többség tényleg ilyen is, vannak közöttük értelmes emberek is” – mondta, hozzátéve, Németországban az NPD (Német Nemzeti Demokrata Párt) alig tud egy-két tucat „használható” embert felsorakoztatni, a többség a politikai összefüggésekre nem fogékony, a programot sem képes felfogni. „Nemrég három év börtönbüntetést kapott a párt pénztárosa, mert elsikkasztott 700 ezer eurót, amit nem mellesleg senki nem vett észre”- mesélte Staud, hozzátéve, az is kiderült a nacionalista pártról, hogy szórólapjait nem otthon, hanem Lengyelországban nyomtatja. „Ez ellentmond mindannak, amit képviselnek”- magyarázta, hangsúlyozva: ismerni kell a programjukat, az ígéreteiket, csak így lehet pontosan nyomon követni, mit csinálnak, és a megfelelő kérdéseket kell feltenni nekik. A német újságíró is érintette az internet és a zene hatásának kérdését. Véleménye szerint tiltani nincs értelme, sokkal inkább beszélni kell ezekről a fiataloknak, hogy értsék, értelmezhessék, és „adott körülmények között nevethessenek rajta vagy elutasíthassák”. „Nem kell sem alul-, sem túlértékelni ezt a problémát” - mondta az újságíró, hangsúlyozva: a szélsőjobb sajátos stratégiája is egyértelmű: hatalmat szeretnének.

Felmerült, hogy Németországban vagy Franciaországban a jobboldal miként reagál a szélsőjobbra. Magyarországon ugyanis gyakran éri kritika a jobboldalt, jobbközépet, hogy nem határolódik el egyértelműen a szélsőségektől. Mind a német, mind a francia előadó hangsúlyozta, hogy náluk ez egyértelműen megtörténik, bár bizonyos, ideológiát érintő kérdésekben lehet átfedés. „Azokban az esetekben, azoknál a témáknál fordulhat elő, hogy a szélsőjobb eredménnyel artikulál valamit, amelyekről amúgy szeretnének közbeszédet folytatni az emberek, de ez valamiért nem történik meg” - tette hozzá Toralf Staud, többek a között a bevándorlásra, az antiszemitizmusra is utalva.