Elemző írásában a volt ukrajnai parlamenti képviselő azokra a publikációkra válaszolt, amelyek a ZN hasábjain és a kárpátaljai ukrán nyelvű sajtóban szerinte tévesen értelmezték a kárpátaljai magyarok érdekérvényesítő törekvéseit, és bírálták az ezekhez nyújtott anyaországi támogatást.

A szerző szerint a kárpátaljai magyarság mindenekelőtt abban különbözik a többi ukrajnai nemzetiségtől, hogy az országban egyedül a magyaroknak mint "gyakorló" európai kisebbségnek van a szovjet korszak előttről, a Csehszlovákiához való tartozás idejéből származó tapasztalata. Arra a sajtóbírálatra válaszolva, hogy a kárpátaljai magyarok 60 százaléka csak magyarul tud, Tóth megjegyezte: mivel Kárpátalja a múlt évszázadban öt eltérő berendezkedésű és hivatalos nyelvű államhoz tartozott, nem kell csodálkozni azon, hogy az egy tömbben élő magyarok többsége egyik állam nyelvét sem sajátította el.

Az ukrajnai kisebbségi kérdés egyik legavatottabb szakértőjeként ismert szerző emlékeztetett arra, hogy az ukrán állami függetlenséget az 1991. december 1-jei népszavazáson a magyarlakta települések lakossága támogatta a legnagyobb mértékben. A magyar részvétel és a függetlenség mellett leadott voksok aránya elérte a 90-90 százalékot, ami - a cikkíró szerint - egyebek mellett annak volt köszönhető, hogy a fiatal ukrán állam széles körű jogokat deklarált a kisebbségek számára.

Írásában Tóth visszautasította a magyar állami vezetőket az ukrán sajtó részéről azért ért bírálatokat, mert kiálltak a kárpátaljai magyarok kisebbségi jogainak a biztosítása mellett. A szerző úgy vélte: az ilyen fellépést aligha értékelnék a belügyekbe történő beavatkozásként a magyar kisebbségek védelmét az alkotmányában felvállaló Magyarországtól nyugatra, ez manapság már csak a tőle keletre fekvő országokra jellemző.

A cikkíró szerint nem felelnek meg a valóságnak az ukrán médiában megjelenő azon állítások sem, hogy a magyarországi ukránok jogainak köre az ukrajnai magyarokénál jóval szűkebb lenne. Az sem igaz, hogy Magyarországon fogyóban lenne az ukránok száma, hiszen az a múlt század 90-es éveiben éppenséggel megtöbbszöröződött - mutatott rá Tóth.

A szerző a kárpátaljai magyarokra nézve teljesen kirekesztőnek nevezi az ukrán oktatási minisztérium utóbbi hónapokban foganatosított intézkedéseit, amelyekkel a továbbtanulás szempontjából értelmetlenné tette a magyar nyelvű középiskolai végzettség megszerzését.

Az anyanyelv megőrzésének és az asszimilációval szembeni védelemnek a legfőbb eszköze az anyanyelvű oktatás, márpedig az ukrán törvények értelmében az állampolgár elidegeníthetetlen joga saját nemzetiségének és gyermeke oktatási nyelvének a megválasztása, amibe az oktatási miniszter nem szólhat bele - zárta írását Tóth Mihály.