Bár riválisai időnként szeretik lebecsülni, a hatalmi játszmákban messze nem tűnt ügyetlennek - írja Miért nincs Szili-párt? című bejegyzésében Török az egykori házelnökről, hozzátéve: az elmúlt években képes volt belső ellenzékinek, lényegi kritikusnak mutatni magát, viszonylag magas népszerűsége is kiemeli őt politikustársai közül. 

A poszt ugyanakkor választ is ad arra, hogy egy ismert, népszerű politikus miért nem lép ki a pártból, hogy új, saját platformot alakítson: a magyar pártrendszer bekerülési küszöbei (elsősorban a választási rendszer szelekciós mechanizmusaival, de más elemekkel is) komolyan megnehezítik a pártszakadásokat ."A tekintélyes belső ellenzékiek – bármelyik pártról is beszéljünk – rendre bent maradnak (hacsak ki nem zárják őket – lásd MDF-modell), s vagy reménykednek a szerencse forgandóságában (Fodor éveken át az SZDSZ-ben), vagy beletörődnek abba, hogy pártjukban soha nem kerülhetnek az élre (Pokorni évek óta a Fideszben)" - írja Török.

"A Szili-párt tehát a névadón túl rögtön további 175 'kisszilit' igényelne az egyéni választókerületekben, ez tényleg hihetetlen erőfeszítéseket és anyagi erőforrásokat igényelne. S ha talán az előbbi akarattal még teljesíthető is, rögtön itt vagyunk a lényegnél: a pénznél. A magyar pártfinanszírozás jelenlegi rendszere egyszerűen nem teszi lehetővé, hogy a pártrendszerben ilyen típusú innovációk szülessenek" - magyarázza a politológus, hozzátéve: akkora rizikót vállal az, aki otthagyja a finanszírozási kartellben kényelmes helyzetben lévő pártját, és a teljes bizonytalanság irányába lép, hogy józan ésszel ez a döntés egyszerűen nem hozható meg.