A szerencsi kistérség 18 településén úgyszólván mindenki tudta – derült ki a HVG másfél évvel ezelőtt készült riportjából –, miért épülnek a környéken olyan díszletházak, amelyekben malter helyett csak homok „köti” a téglákat, nincsenek nyílászárók, hiányzik a padlóburkolat, szerelvényeket pedig legfeljebb képzelni lehet beléjük.

Az ügyészség szerint az állami pénzek lenyúlása családi vállalkozásként indult, hozzájuk csatlakozott még hat ismerős építési vállalkozó. Külön felhajtók keresték fel a szocpolra jogosult sokgyerekes családokat, akik gyakorlatilag csak a nevüket és személyes adataikat adták az „ingatlanfejlesztéshez”. Azt sem tudták, hol és milyen telket vesznek meg a nevükben, milyen ház épülne számukra – legalábbis papíron. Náluk sokkal fontosabb – és a társadalomra sokkal veszélyesebb – szerepet játszottak azok az ügyvédek, közigazgatási és banki tisztségviselők, akik a vádirat szerint különböző előnyök fejében nemcsak szemet hunytak a szocpolos kérelmek hiányosságai fölött, hanem nagy számban, aktívan adták jóváhagyásukat a kamu kérelmekhez. A Miskolci Nyomozó Ügyészség két ügyvédet, Bartha Balázst és Nagy Dezsőt vádol azzal, hogy bűnsegédként közreműködtek a csalás-ban, közokiratokat hamisítottak.

Az ügyvédek után képbe kerültek a tervezők, akik közül különösen Bácsi-Bakalár Ildikó szerepe figyelemre méltó. Az ő korábbi neve ugyanis Csanádi Ildikó. A hölgy annak az építési osztályvezetőnek a felesége volt, aki a per elsőrendű vádlottja; sőt a megbízásokat gyakran annak a Csanádi és társa Bt.-nek a képviseltében vállalta, amelynek kültagja – nyilvánvalóan összeférhetetlen módon – maga Csanádi Béla.

Részletek a legfrissebb HVG-ben.