Látványosan és folyamatosan gesztusokat tesz a kormánypárt a legkisebb ellenzéki erőnek, az LMP-nek. A kommentárokban két különböző értelmezése jelenik meg a Fidesz stratégiájának: az egyik szerint az, hogy a kormánypárt az LMP-t tekinti fő vitapartnerének, lényegében Schiffer Andrásék felépítését-megerősödését szolgálja, vagyis azt, hogy a mereven elutasított szocialista párt mellett legyen egy olyan ellenzéki partner, amellyel adott esetben le tud ülni egy asztalhoz a Fidesz. Másfelől ezzel gyengítheti is a kispártot, vagy legalábbis gátat szabhat a zöldek vágyának, hogy a romjaiban lévő baloldalon vezető erővé nőjék ki magukat.

A dolog aktualitását a közelgő önkormányzati választások adják: a Fidesz jelöltjének győzelméhez  az elemzők kevés kétséget fűznek ugyan, ám arról sem szabad megfeledkezni, hogy a jobboldal eddig még sosem tudott többséget szerezni a Fővárosi Közgyűlésben, s a budapesti kerületekben is könnyen előállhat olyan helyzet, hogy a Fidesznek önmagában nincs többsége, hiszen az MSZP és az LMP is Budapesten a legerősebb.

Az átalakulóban lévő, de alapvonásait megőrző magyar választási rendszer logikája szerint azok a pártok tudnak hosszabb távon sikeresek maradni, akiknek van potenciális koalíciós partnerük, márpedig akárhogyan is, de most az LMP és a Fidesz között a legkisebb a politikai távolság – mondja a hvg.hu-nak Krekó Péter. A Political Capital elemzője szerint a Jobbikkal és a szocialistákkal való potenciális együttműködést problematikussá teszi egyrészt az, hogy a szélsőjobb vállalhatatlan, másfelől pedig az, hogy a Fidesz az egész politikai identitását az MSZP-ellenességre építette.

A Fidesznek tehát a helyi testületekben az LMP lehet az elsődleges koalíciós partnere, ám utóbbinak az lenne a legkényelmesebb, ha az ezzel összefüggő döntési helyzet minél később jönne el, s minél tovább dolgozhatna az önálló politikai pólus kiépítésén. Akár belemennek a fideszes együttműködésbe, akár visszautasítják azt, valamelyik politikai oldal számára alapot nyújt majd a támadásukra: vagy a szocialisták állítják majd azt, hogy ők csak a Fidesz trójai falova, vagy a Fidesz mondhatja, hogy az LMP a régi hatalmi struktúrák továbbélését támogatja. Akkor kínálja fel az LMP a legkevesebb támadási felületet, ha eseti megállapodásokba megy bele, de nem formalizált módon, tehát nem adnak például alpolgármestert.

Az LMP a saját szempontjából  politikailag racionálisan viselkedik, amikor saját önállóságát demonstrálja (pl. önálló főpolgármester-jelölttel), saját politikai túlélésének, s meghatározó ellenzéki erővé válásának valóban az a záloga, hogy nem fogadja el azt az elmúlt 12 évben erőltetett dichotómiát, miszerint van két erős párt, s a többiek csak hozzájuk képest definiálhatják magukat – magyarázza Krekó Péter. Ám a meccs azért folyik, hogy ki lesz Orbán Viktor fő ellenfele, s az elemző szerint erre az MSZP-nek is nagy esélye lehet, különösen, ha a Fidesz azzal, hogy közelebb húzza magához az LMP-t és a Jobbik felé is gyakorol gesztusokat, kifejezetten kijelöli az MSZP vezető ellenzéki szerepét. Hogy mennyire potens főellenség lesz, az kérdéses; a szocialista párt személyi, szervezeti és ideológiai szempontból is siralmas állapotban van, ráadásul a megújulás esélyei is kedvezőtlenek.

A kiegyensúlyozott Fidesz-LMP viszonynak egyéb okai is lehetnek. Az LMP frakcióvezetője, Schiffer András korábban a Társaság a Szabadságjogokért vezetőjeként és ügyvédjeként Orbán Viktor védelmét látta el egy rágalmazási perben, amelyet a rendészeti tárca indított 2007-ben a Fidesz vezetője ellen. Jogvédő társadalmi szervezetként pedig az elmúlt években többször is a kormányzattal szemben kritikus álláspontra helyezkedtek, akárcsak az akkori ellenzék, s Schifferéknek máig fontos tevékenységük az MSZP-s hatalomgyakorlási technikák kritikája. A személyes viszonyokat azonban – teszi hozzá Krekó – a racionális politikai megfontolások képesek felülírni.

Hatalmon nem olyan könnyű népszerűnek lenni, mint ellenzékben, ezt a Fidesz is bizonyára gyorsan belátta, a fent leírt gesztusokkal tehát Orbán Viktor a népszerűség erodálódását előzheti meg úgy, hogy ne csak elvándorlás történjen a szavazótáborából. Azt is eléri, hogy miközben a nemzeti együttműködésről beszél, azt efféle megbeszélésekkel és egyeztetésekkel meg is tudja jeleníteni – emlékeztet Krekó Péter. (Egy gesztust az MSZP felé is gyakorolt a Fidesz, mégpedig azt, hogy a szocialisták teljesen esélytelen államfőjelöltjéről, Balogh Andrásról kifejezetten elegánsan nyilatkozott.) Mindez azt jelenti, hogy a Fidesz továbbra is a szavazói spektrum 100 százalékát le szeretné fedni.

A kormány konstruktív ellenzékének a szerepe rosszul is elsülhet az LMP számára, ugyanis pusztán az a tény, hogy valaki Orbán Viktorral szóba áll, a Fidesz-elnököt mereven elutasító potenciális LMP-szavazókat eltántoríthatja. Ezt az LMP is pontosan érzi, éppen ezért az önkormányzati választásokra készülve a Fidesszel szembe pozicionált kampányba kezdenek.

Csapdába azzal eshetnek, ha hiába próbálnak egyenlő távolságot tartani az MSZP-től és a Fidesztől, mégis azok használják őket, mint annak idején az MDF-et – mondja Krekó Péter. Ilyen próbálkozások mind a Fidesz, mind az MSZP részéről észrevehetők voltak.

Az elemző szerint a főpolgármester-választás szinte már lefutottnak tekinthető, s kerületi szinten is a tavaszihoz hasonló arányokat tart valószínűnek. Krekó úgy véli, az LMP néhány kerületben akár meg is előzheti az MSZP-t, főpolgármester-jelöltjük, Jávor Benedek azonban aligha szorongatja meg Tarlós Istvánt. Ahhoz sokkal ismertebb jelöltet kellett volna találni, olyat, aki magánál az LMP-nél sokkal népszerűbb.