A Farkasréti temető a főváros határában a legszebb fekvésű sírkert. Félkörben a budai hegyvidék lankás hegyoldalai védik barátságtalan légáramlatoktól, a Duna felé pedig innen olyan kilátás nyílik a szemlélőnek, amilyenhez hasonlót a világ kevés városában lehet találni - idézi a Vasárnapi Újság 1899-es írását a Budapesti Temetkezési Intézet honlapja.

Buda legnagyobb kiterjedésű és legszebb fekvésű temetőjének megnyitására 1894-ben került sor. A kisebb sírkertek ekkorra ugyanis részben beteltek, részben közegészségügyi szempontból elavultakká váltak. Hamarosan nemcsak a Tabán-Krisztinavárosi és a vízivárosi, hanem már a tehermentesítésükre létrehozott németvölgyi temetőt is fokozatosan fel kellett számolni. A Széchenyi-hegy lankás lejtőjén fekvő temető helyének kiválasztása annak idején sok vitát kavart. Gyönyörű fekvése egyszerre vált előnyére és hátrányára: sokan inkább üdülőterületnek, mintsem temetőnek kívánták volna hasznosítani. Mások még évtizedek múltán is attól tartottak, hogy az agyagos-kőzettörmelékes talajban átnedvesedéskor földcsuszamlás következhet be, esetleg talajvíz károsíthatja a sírokat.

Mára a Farkasréti temető csaknem teljesen betelt, további bővítése csupán kis mértékben lehetséges - írja honlapján az InfoRádió. A temetőt mégsem lehet bezárni: kiváltására másik budai temető nincsen, s jellegzetes adottságai, szép földrajzi fekvése továbbra is kedvelt temetkezőhellyé teszik. Az utóbbi évtizedekben a kulturális élet elhunyt nagyjainak jelentős részét ide temették.