A Fidesz-kormány nem követi az előző kormányzatok gyakorlatát – legalábbis ezt a látszatot igyekszik kelteni az Orbán Viktor vezette kabinet. Ám – ahogy arra a 2011-es költségvetési törvényjavaslatot kiveséző e heti HVG-cikk rávilágít – a büdzséjavaslat több ponton rácáfol erre, s végső soron az is megszorító jellegű, érdemi strukturális változtatásoknak pedig nyoma sincs.

Szakértők egyetértenek abban, hogy a Fidesz-kormány adópolitikája láthatóan a felső-és felsőközéposztálynak kedvez. „Az új adórendszer relatív károsultjai az alacsony keresetűek lesznek, akik számára érdemi mértékben nem csökken majd az adóteher – mivel a csökkentést a másik oldalon kiüti az adójóváírás megszüntetése -, míg a legnagyobb haszonélvezői a legmagasabb keresetűek lesznek, akiket az adójóváírás eddig sem érintett, de az szja-kulcsuk kevesebb mint a felére csökken” – magyarázta a hvg.hu-nak Juhász Attila, a Political Capital elemzője.

A középosztályt megnyerni és elveszíteni

Noha a Fidesz alapvetően mindig is a középosztályra építette szavazóbázisát és hagyományosan középosztály-támogató attitűdje van, kérdés, kik is kerülhetnek bele ebbe az osztályba, illetve kik kerülhetnek ki onnan – figyelmeztet Zsolt Péter szociológus, a Méltányosság Politikaelemző Intézet munkatársa.

„Minél kevesebb különadóból származó bevételhez tud jutni a kormány, annál magasabbra kell húznia a határát annak, amit ő középosztálynak tekint. De paradox módon minél magasabb ez a határ, annál nagyobb a valószínűség, hogy végül elveszíti a középosztály támogatását is” – magyarázta a hvg.hu-nak a szociológus. Azaz ha 200 ezer forint az átlagfizetés és 300 ezer forintot kell keresni ahhoz, hogy valaki jól járjon az adórendszerrel, akkor egy tanár vagy egy orvos is kieshet ebből a körből és könnyen csalódott lehet.

„A kormányzat éppen azért csorbítja az Alkotmánybíróság jogkörét, hogy minél több bevételhez juthasson a különadókból és ezáltal csökkenteni tudja a társadalmi feszültségeket” – mutatott rá Zsolt Péter.

Az azonban, hogy lesznek relatív vesztesei is az új adópolitikának, messze nem jelenti azt, hogy olyan elégedetlenségi hullám induljon el a kormány ellen, mint 2006-ban Gyurcsány Ferenc idején – mondta Juhász Attila. „Négy évvel ezelőtt már az őszödi beszéd szeptemberi nyilvánosságra kerülése előtt, a nyár folyamán zuhant a kormány népszerűsége, miután a választóinak nagy többsége pofonként élte meg azt, hogy Gyurcsány Ferenc hirtelen váltott és gyökeresen mást cselekedett, mint amiről a kampánya alatt beszélt. A választók többsége egy sokkal jobb helyzetet várt tőle, míg ő röviddel a győzelme után már megszorításokat jelentett be” – emlékeztet a Political Capital elemzője.

Anno a Gyurcsány-csomagra az ellenzék gyorsan rá tudott ugrani, de ma más a helyzet. „A Fidesz politikájától ugyan a választóik egy része már rövidtávon életszínvonalának emelkedését várta, de ha ez nem is lesz így, most nincs olyan erőteljes restrikciós politikára szükség, mint az előző években, így a többség legfeljebb csak amiatt lehet majd elégedetlen, hogy nem él majd jobban, mint korábban” – jósolja Juhász Attila.

A legszegényebbek lesznek a legelégedetlenebbek

Az igazi kérdés az, mi lesz a szegényekkel – véli a Political Capital elemzője. „A szegénység visszaszorításában semmilyen előrelépést nem látok sem most, sem a korábbi kormányok intézkedéseiben. „A szociális rendszer most is inkább szűkül, a foglalkoztatás bővülése erősen kérdéses és egyelőre nem tudni, a kormány mihez kezd majd azokkal, akik legalul vannak” – fogalmazott Juhász.

Márpedig a kormánnyal szembeni elégedetlenség a szegények körében lehet a legerőteljesebb – ezt állítja Zsolt Péter is. Szerinte akár arra is számítania kell az Orbán-kormánynak, hogy a kormányzattal elégedetlenkedő szegényebb rétegek az utcára vonulnak. Utóbbival kapcsolatban ugyanakkor Juhász Attila arra hívta fel a figyelmet, hogy éppen a legszegényebb réteg az, amelyik kevésbé vagy egyáltalán nem tudja képviselni saját érdekeit. „Őket a legnehezebb az utcára, vagy akár csak a szavazófülkébe vinni” – mondta.

Igaz, vannak, akik éppen a legszegényebbekben, pontosabban azok elégedetlenségében látják saját politikai lehetőséget. „Részben erre vezethető vissza egyébként a Jobbik korábbi években tapasztalható előretörése is” – mutatott rá Juhász Attila. Szerinte sok múlik azon, hogy az ellenzék az emberek csalódottságból tud-e valamilyen tőkét kovácsolni, és persze az sem mindegy, hogy minderre miképpen reagál majd a Fidesz. „Ez a jövő zenéje, ma ugyanis a legfrissebb közvélemény-kutatási adatok is töretlen kormánypárti támogatottságról árulkodnak” – tette hozzá.

Ha valamelyik politikai erő megnyeri magának az elégedetlenkedőket, Zsolt Péter szerint számítani lehet arra, hogy az utcára is viszi őket, azaz élni fog a Fidesz ellenzékben gyakorolt eszközével. Jól látható ez az Alkotmánybíróság jogköreinek megnyirbálása elleni demonstrációkból is, amelyeket az MSZP, az LMP és Gyurcsány is kezdeményezett.

„Ez utóbbi megmozdulásoknak most nem jósolok radikális jövőt, és pedig azért nem, mert a Fidesz a különadó ügyében kompromisszumkész. Az ÁB hatáskörének megrövidítése ugyan nem tetszik az állampolgároknak, de ennek hosszú távon, az értelmiségből lassan leszűrődő hatása lesz majd a döntő” – magyarázta Zsolt Péter.

Nem úgy, mint a franciák

Sok-sok évvel ezelőtt még nem volt gyakori, hogy az emberek az utcára vonultak volna – leszámítva persze az olyan eseményeket, mint például az 1990-es taxisblokád vagy az 1995-ös diáktüntetés -, és amikor a Fidesz elsőként ezt az eszközt kezdte alkalmazni 2002 után, az MSZP és az SZDSZ felhördült és úgy próbálták beállítani, mintha az „utcai politizálás” nem lenne kulturált dolog.

Az „utcázás” 2006 után intenzívebbé vált és Zsolt Péter szociológus szerint mára elmondható, hogy a magyarok utcára vonulási hajlandósága sokkal kisebb, mint a franciáké, de nagyobb, mint a németeké vagy az angoloké. Ennek oka szerinte az, hogy a németeknél és az angoloknál ki vannak alakítva azok a köztes érdekegyeztető mechanizmusok, amelyeken keresztül a megoldásokat meghozzák és a konfliktusokat kezelik.

Ezzel szemben a franciák nem a köztes mechanizmusokban – például az érdekegyeztető tárgyalásokban -, hanem az elit sarokba szorításában, az utca erejében bíznak. „A magyaroknál mindez kialakulatlan, mi nem tudunk összefogni. Sem akkor, amikor az utcára vonulunk, sem úgy, hogy köztes intézményeink lennének. A mi társadalmunkra inkább az a jellemző, hogy a felgyülemlett feszültség ritkán robban. De akkor nagyot.”