hvg.hu: Töltött már be ennél hasznosabb állásokat is.

Váradi Gábor: Persze, de én nem szégyellem a munkát, és ezt a lehetőséget is megragadtam. Most utcát seprek és gyűjtöm a falevelet, mert ezt a feladatot kaptam. Hengerész-forrasztár szakmám van, 23 évig dolgoztam az ózdi vasgyár durvahengerművének a triósorán, de azt bezárták. Azóta nem voltam hengersoron, pedig számos helyre elküldtem az önéletrajzomat. Soha nem kaptam egyetlen visszajelzést sem.

hvg.hu: Nem könnyű Ózd térségében munkát találni, de aki nagyon akar, annak előbb-utóbb biztosan sikerül. Ha nem a környéken, akkor távolabb.

Váradi Gábor: Hat éven át a Frank Hungária Kft.-nél dolgoztam, amit azért adtam fel, mert 1999-ben létrehoztuk a Pályaorientációs Alapítványt azzal a céllal, hogy délutáni foglalkozás keretében tanítsuk a cigány fiatalokat. A következő évben elindítottuk a Rabindranath Tagore Tanodát, ahová naponta átlagosan 25-30 gyerek jött el, de volt olyan alkalom, hogy 90-en vettek részt a kézműves foglalkozáson és más képzésben. Örömmel jártak hozzánk a hátrányos helyzetű családokból azok a gyermekek, hiszen mindig kaptak uzsonnát is a tananyag mellé. Sajnos, pénzhiány miatt 2008-ban megszűnt a műhely.

hvg.hu: Azóta munkanélküliként tengődik?

Váradi Gábor: Sikerült fél évet Izlandon dolgoznom a halászok mellett, de hiányzott a család, és hazajöttem. Utána ottani élményeim egy részét vászonra vittem. Tavaly fél évet töltöttem egy putnoki cégnél támogatott pályázatból, de az augusztusban lejárt. Nyolc nap kellett volna még ahhoz, hogy meglegyen a 180 műszakom, mert akkor kaphattam volna munkanélküli segélyt. Mivel ez nem jött össze, maradt a 28 500 forint álláskeresési támogatás, amit idáig kaptam.

hvg.hu: Az a pénz mire volt elég?

Váradi Gábor: Mivel feleségem sem tud elhelyezkedni és két kisebb gyermekünk velünk lakik - Gábor ács-asztalos szakmunkástanuló, Áron másodikos általános iskolás -, ezért nagyon szűkösen élünk. Még van villanyunk és vizünk, de már elmaradtunk a fizetéssel. A téli fűtésnek idén néhány gyümölcsfánk is áldozatul esett, mert mégsem fagyhattunk meg. Sokan nem tudják, milyen nehéz az élet Ózd térségében. Szerencsére két lányunkra már nincs gondunk, Éva és Krisztina is főiskolát végzett, és most Budapesten dolgoznak a szociális szférában.

Váradi Gábor

hvg.hu

hvg.hu: Elég későn, 30 fölött született meg az első alkotása, majd Péli Tamás festőművész és még néhány szakmai támogató felkarolta. Roma naiv festőként ismertségre tett szert, és azt hihetnénk, képzőművészeti munkájából akár meg is élhetne.

Váradi Gábor: Elég sok festményt eladtam, és a befolyt összeg jól jött a családnak, de annyit nem lehet vele keresni, hogy abból tisztességesen megéljünk. Ezért is örültem a tavalyi bódvalenkei meghívásnak, ahol Pásztor Eszter projektmenedzser egy 26X3,5 méter méretű fal festésével bízott meg.

hvg.hu: Horváth János művészeti vezető cigány meséket és mondákat festett meg Bódvalenkén. Önnek ezekből melyik jutott?

Váradi Gábor: Akkoriban történtek a romagyilkosságok, ami minden jóérzésű embert megrendített és mindenkiben félelmet ébresztett. Ezt a félelmet festettem meg, amiben látható a remény, a krisztusi szeretet és a halál. Utóbbinál egy sast használtam szimbólumnak, ami elragad egy családanyát. Azért választottam ezt a témát, mert egy művésznek harcolnia kell az igazságtalanság, az élet borzalmai ellen. Ma az országban nagyon rossz a helyzet, nagy a szegénység, ami a lelket is megöli. Ezért a következő képemen Krisztust fogom megfesteni, amikor leveszik a keresztről és ahogyan szenved. Átvitt értelemben mostanában mi is szenvedünk a szegénységtől, a kilátástalanságtól.

hvg.hu: A reggeli mínuszok és a több órás utcaseprés után van kedve a festőállvány elé állni?

Váradi Gábor: A legtöbb festményemet munka mellett készítettem, ez a napi négy óra pedig nem igazán fáraszt le. Gondom inkább az alapanyag beszerzésével van, mert a család jelenlegi bevétele a napi megélhetéshez is kevés. A VIII. kerületi kiállítóterembe tavaly év elején 24 képemet küldtem el, amelyek még nem érkeztek vissza. Ha azok közül néhányat tudnék értékesíteni, javulna a helyzetünk és jobban tudnék a festésre koncentrálni. Az is bizonytalanságot okoz, hogy 30 munkanapot kell bedolgozni, mert csak úgy kaphatok a következő évben támogatást. Az egy naptári hónappal viszont ez a kötelezettség még nincs letudva, mert marad még nyolc bedolgozandó műszakom. Várom, hogy visszahívjanak Bódvalenkére, a freskófaluba, de ha akkor rendelnek be újra a közmunkára, akkor oda a lehetőségem úgy szakmai, mint pénzkereseti téren.

Kovács István