Ha Balsai Istvánnak (Fidesz), a T. Ház alkotmányügyi bizottsága leköszönő elnökének pr-es segítségre volna szüksége, okosan tenné, ha tanulmányozná az erőszakos, maffiajellegű bűncselekmények miatt korábban elítélt, s jelenleg is ilyen deliktumok miatt bíróság előtt álló Tasnádi Péter eseteinek ügyiratait. Jobb muníciót aligha találna, hogy igazolja a bizottsága által az Országgyűlés elé terjesztett, a büntetőeljárási szabályokat alapjaiban, egyebek mellett a védelemhez való jog súlyos korlátozásával szigorító passzusok szükségességét. Mert a legújabban az orvos szakértő megvesztegetésével vádolt keresztapa ügyeiben mintha semmi sem a jog szelleme és célja szerint zajlana.

 A Heves Megyei Bíróságon a múlt héten kezdődött büntetőügyben az ügyészség azzal vádolja Tasnádit, hogy – ügyvédje, Berta József közreműködésével – megvesztegette Gaál Katalin igazságügyi szakértőt, aki hárommillió forintért valótlan tartalmú szakvéleményt készített róla. E szerint Tasnádi bipoláris zavarral küzdött, depressziós volt, ami közepes mértékben befolyásolta tettei súlyának felismerésében (HVG, 2007. augusztus 4.). Csakhogy a nyomozó ügyészség lényegében letudta a bizonyítást a Tasnádival hírhedten perben-haragban álló fiainak vallomásával, illetve a HVG által már korábban ismertetett, a vádlott által Bertának börtönben fogalmazott ákombákomlevéllel. Utóbbi lényege, hogy Tasnádi – mondván, az életéről, a szabadságáról van szó – pénzt szeretne, mivel a szakértők „hárommillió forintot kérnek”. Az irományból egyébként nem derül ki, hogy a szakértők csak drágán dolgoznak-e vagy tényleg simlisek – ráadásul a levél több szakértőt említ, miközben csak a kétségtelenül csapatban dolgozó Gaál került a vádlottak padjára –, s egyáltalán igaz-e az egész.

Ruttner György, Gaál ügyvédje a HVG-nek elmondta, ügyfele lefoglalt bankszámlabizonylatai és számlatömbje sem mutatott jogellenes tevékenységre utaló jelet. A védelem egyébként kitart amellett, hogy a Berta ügyvédi irodája által megbízott szakértői gárda a szokásos tarifát, 200 ezer forintot kért a munkáért, amivel azért épp őket bízták meg, mert az iroda „elfogulatlan, kiváló szakemberként” ismerte meg Gaált korábbi együttműködésük során.

Jogállamban példátlan, hogy szakértőt a szakvéleménye miatt büntetőjogi felelősségre vonjanak – mondta Ruttner. Ennél azért az eset árnyaltabb, bár a vádirat – amelyben felülreprezentáltak az „ismeretlen okból”, „fel nem derített körülmények között” kifejezések – a végtelenségig, az eseményeket torzítva próbálkozik leegyszerűsíteni a kétségtelenül szövevényes históriát. A kilencvenes évektől fogva „a” magyar keresztapaként emlegetett Tasnádi perei 2007-ben vettek különös fordulatot, amikor korábbi büntetőügyében a Fővárosi Ítélőtábla perújítást rendelt el a Pest Megyei Bíróságon. Miután az ott kiszabott szabadságvesztést Tasnádi ekkorra már le is ülte (pontosabban kedvezménnyel szabadult), nem lehetett más cél a perújítással, mint befolyásolni a Fővárosi Bíróságon ekkoriban kezdődött pert. Abban egyebek mellett azzal vádolták, hogy utasítást adott volt felesége és annak családja likvidálására (a mostani vádirat egyébiránt ezt a Pest megyei szálat nem is említi).

A perújítás elrendelése a védelem által prezentált Gaál-féle – a vesztegetési perben tanúként szereplő Nagy Ervinnel közös – szakvéleményen alapult, amely szerint Tasnádi depressziója már 2000-ben, vagyis a Pest megyén elbírált cselekmények elkövetése idején befolyásolta a tetteit. A perújítási nyomozásban kirendelt újabb szakértő csapat – az amúgy a Kulcsár-féle brókerbotrányban pénzmosással vádolt Schönthal Henriket is beszámíthatatlannak mondó Antal Albert, valamint Benke Bálint – pedig azt mondta ki, hogy a zavar szervi eredetű, és a homloklebeny sorvadásából ered. Az övékén kívül számos szakvélemény készült, az ügyészség azonban – s ez is a védelem érveit erősíti – csak azokat citálja, amelyek szerint Tasnádi beszámítható. Történetesen Gaál is készített új munkát, a II. kerületi önkormányzat gyámhivatala számára, méghozzá – laikus szemmel legalábbis – a sajátjának is ellentmondót. Az exfeleség kérésére arról kellett ugyanis dönteni, hogy gondnokság alá helyezzék-e Tasnádit. Gaál válasza a kérdésre „nem” volt, mondván, kliense büntetőügyek eldöntéséhez szükséges belátási képessége csorbát szenvedett ugyan, de a mindennapi ügyvitelben nem korlátozott. Ráadásul úgy tudni, Gaált Tasnádi kérésére rendelték ki, miután egyszerűen azt közölte, hogy nem hajlandó mással szóba állni.

Kérdés, mennyire alkalmas a mostani vádirat annak megítélésére, hogy ez a viszony több volt-e szakmai rokonszenvnél. A Magyar Pszichiátriai Társaság gyűlésén Kuncz Elemér az Egészségügyi Tudományos Tanács tagja mindenesetre éles hangon förmedt kollégáira a bűnözők számára kiállított, szerinte alaptalan menlevelek miatt. Akárhogyan is, Tasnádi ügyeiben gyakorlatilag ahány határozat, annyi talány. Az annak idején indult perújításban visszamenőlegesen közel a felével (2 évvel) csökkentették a már leült büntetését, s ez ellen az ügyész sem fellebbezett. A feleségölésre felbujtós perben első fokon eljáró Kalina József bíró előzetes letartóztatásból házi őrizetbe helyezte a férfit, miután három évnél tovább senki sem tartható elzárva elsőfokú ítélet nélkül, s ez a három év már letelt a bíróváltás miatt amúgy egyszer már újrakezdett procedúrában. Csakhogy Tasnádi hamar visszakerült a rács mögé, mert bántalmazta Bodnár József sportmasszőrt, aki az otthonába fogadta. Kalina egyébként utóbb hat, a másodfokon ítélkező Fővárosi Ítélőtábla idén június végén hét évvel mérte meg Tasnádit, azzal, hogy megállapította a szervezett bűnelkövetést, vagyis a vádlott feltételesen sem bocsátható szabadlábra.

Ezt az ítéletet az ügyész és a védelem is harmadfokra vitte, ami megint csak a jogszabályok kreatív értelmezésével fordulhat elő. A harmadfokú jogorvoslatnak ugyanis akkor van helye, ha az előző két fórum ítélete homlokegyenest eltér a bűnösség tekintetében (első fokon bűnös, másodfokon ártatlan, vagy fordítva), ami ebben az esetben úgy fordulhat elő, hogy a Tasnádi terhére rótt tucatnyi bűncselekmény közül két súlytalanban a másodfok mást ítélt. Ráadásul tavaly ősszel újabb büntetőügy indult a vádlott ellen: önbíráskodással, rablással és személyi szabadság megsértésével vádolják, mivel az ügyészek szerint uzsorakölcsönöket adott, melyeket fenyegetéssel hajtott be, méghozzá akkor, amikor az előző ügyeiben ilyen-olyan okokból megszüntették a fogva tartását. A Pesti Központi Kerületi Bíróság bírája, Vasvári Csaba a múlt héten ennek ellenére (a házi őrizetnél is enyhébb) lakhelyelhagyási tilalomra mérsékelte a vádlott előzetes letartóztatását, mondván, fennáll ugyan a bűnismétlés és az eljárás befolyásolásának – vagyis a terhelő tanúk megfenyegetésének – veszélye, de már csak kismértékben. Tény, az egyik sértett korábban öngyilkos lett, többen pedig a bíróság előtt megváltoztatták nyomozati vallomásaikat: ma már korántsem érzik olyan fenyegetőnek Tasnádi fellépését, mint korábban.

RÁDI ANTÓNIA