Tizenhat százalékkal több a szabadideje manapság Magyarországon a 15–74 éves korosztálynak, mint a Kádár-korszak utolsó éveiben.
A negyed évszázaddal ezelőtti időmérleg-vizsgálatok tanúsága szerint 1986–1987-ben napi átlagban 230 perc erejéig volt – mondhatni – a maga ura idehaza minden fiatal és idősebb személy.
Beszélgetésre, vendégeskedésre, tévézésre és más hasonló tevékenységekre a legutóbbi időkben viszont már napi négy és fél óra (268 perc) jutott.
A legnagyobb szabadidő-fogyasztónak továbbra is a televízió számít, amit a népesség 83 százaléka néz naponta közel 3 órán keresztül. A beszélgetés az emberek 43 százalékának tartozik a mindennapjaihoz, ők átlagosan 71 percet töltenek kötetlen diskurálással.
A sport, a séta az emberek 15 százalékának a fantáziáját és izmait mozgatja meg manapság, az érintettek naponta bő másfél órát töltenek a sportpályákon, a konditermekben, vagy kint a természetben – derül ki a KSH legutóbbi (2009 októbere és 2010 novembere közötti) időmérleg-vizsgálatából, amelynek eredményeit most kezdték publikálni.
Kocsmázással vagy más keretek közötti szeszesital-fogyasztással a lakosság 4 százaléka üti agyon az időt, átlagosan napi másfél órát szánva rá.
E szabadidős tevékenységek mellett a statisztikusok két további nagy tevékenységi kört különítenek el: az úgynevezett társadalmilag kötött tevékenységeket (ide tartozik a kereső- és termelőmunka, akárcsak az iskolalátogatás), továbbá a fiziológiai szükségletek kielégítését, értve ezen például az alvást és az étkezéseket.
A legfrissebb időmérlegadatok szerint az átlag magyar manapság nyolc és fél órát tölt el alvással, míg az étkezések összesített ideje csaknem két óra naponta. A kávézás, teázás szertartása minden második ember számára fontos ma Magyarországon, e szenvedélyre az érintettek 22 percet áldoznak.
A társadalmilag kötött tevékenységnek elkeresztelt foglalatosságokra fordított idő, ide értve a gyereknevelést, a közlekedést, a háztartási és a ház körüli tevékenységeket is, folyamatosan csökkent az utóbbi negyed évszázad folyamán. A nyolcvanas évek közepén még napi kilenc órát, az ezredfordulón nyolc órát, míg 2009–2010-ben már csak valamivel több mint hét és fél órát vittek el ezek a feladatok.
„A rendszerváltásnak három pillére kell legyen: a jogállam helyreállítása, az állami bűnszervezet, továbbá az orosz csatlósviszony felszámolása” – hangsúlyozza Magyar Bálint szociológus, a maffiaállam-elmélet kidolgozója, aki szerint a rezsimváltó ellenzék igazi szűk keresztmetszete Magyar Péter személye.
Nagy nap ez a mai a miniszterelnök szerint.
Félszáz rakétát lőttek ki, a támadás előtt figyelmeztették a lakosságot.
Ha kétségei merülnének fel, akkor nézze meg a 2025-ös év első negyedéves számait.
