A 2010-es parlamenti választás idején a választópolgárok száma 8 034 394 volt. Közülük 5,1 millióan szavaztak a pártok területi listáira. A választópolgárok 60 százaléka választotta a Fidesz-KDNP (34 százalék), az MSZP (12 százalék), a Jobbik (11 százalék) vagy az LMP (4 százalék) listáját. A szavazatok területileg egyenlőtlenül oszlottak el - idézte fel a Tárki.

A szocialistákra – nyolc év kormányzás után – a legkisebb arányban (8,7 százalék) Hajdú-Bihar megyében, a legnagyobb arányban (17,5 százalék) pedig a fővárosban szavaztak. A Fidesz-KDNP közös lista sikere Borsod-Abaúj-Zemplén megyében volt a legkisebb (27,9 százalék) és Vas megyében a legnagyobb (41,4 százalék) arányú. A Jobbikra adott szavazatok eloszlásában a legkirívóbb különbség Budapest (7,5 százalék) és Borsod-Abaúj-Zemplén megye (16,5 százalék) között volt.

TÁRKI

A főváros és vidék közötti politikai törésvonal az LMP esetében is megnyilvánult. A budapesti választópolgárok 8,9 százaléka szavazott a zöld pártra, míg Szabolcs-Szatmár megyében volt ez az arány a legalacsonyabb, mindössze 1,8 százalék.

2011 és 2012 első negyedéve között a legnagyobb tábort azok tették ki (47 százalék), akik bizonytalanok voltak pártszimpátiájukban, vagy nem válaszoltak a pártválasztásra vonatkozó kérdésre. A legnagyobb méretű változást viszont a „biztos”, azaz a parlamenti választáson ténylegesen kinyilvánított preferenciákhoz képest a Fidesz-KDNP táborának eróziója jelentette.

Azért használjuk az „erózió” kifejezést, mert volt már példa a földcsuszamlásszerű változásra is, például a megelőző, 2006-os választást követően, az öszödi beszéd kiszivárogtatása után az MSZP népszerűsége meredeken zuhant. Visszatérve a 2010 utáni jobboldali koalíció népszerűségéhez, a korábbi 2,7 millió Fidesz-KDNP szavazó átlagos száma 2,1 millióra (26 százalék) csökkent a 2011 szilvesztere és a 2012 márciusa közötti időszakban.

Ebből a trendből azonban az ellenzéki pártok a Tárki nem tudtak hasznot húzni; sem a jobb-, sem pedig a baloldalon. A vizsgált időszakban az MSZP tábora átlagosan 11 százalék volt, vagyis nem változott lényegesen a választást követően. A Jobbik tábora csekély mértékben csökkent (9 százalék), az LMP-é változatlan (4 százalék) maradt.

Összességében tehát az említett négy párt és pártszövetség átlagosan a szavazók 51 százalékának a szimpátiáját vívták ki az elmúlt 15 hónap alatt, ami 10 százalékponttal (kb. 800 ezer fővel) alacsonyabb a 2010-ben listájukra szavazók számánál. Ezek az "elpártolók" döntően a Fidesz-KDNP korábbi híveiből tevődtek ki.

A pártpreferenciák területi megoszlásában jelentős változások figyelhetők meg. A Fidesz-KDNP szavazók elpártolása Szabolcs-Szatmár-Bereg, Zala és Békés megyékben volt a legnagyobb arányú, Hajdú-Biharban, Heves és Jász-Nagykun-Szolnok megyében pedig a legkisebb arányú, mindössze 1-2 százalékpont.

Tárki

Az MSZP potenciális szavazóinak területi megoszlása egyenetlenebb lett, azaz nagyobb különbségek figyelhetők meg, mint a 2010-es választások idején. 2011 és 2012 első negyedéve folyamán már nem a fővárosban voltak a legnépszerűbbek, hanem Komárom-Esztergom (22 százalék) és Borsod-Abaúj-Zemplén megyében (18 százalék).

A szocialisták támogatóinak aránya Bács-Kiskun megyében volt a legalacsonyabb (4 százalék) az elmúlt 15 hónap során. Ez utóbbi megyében és Vas megyében veszítettek népszerűségükből a legtöbbet, míg Komárom-Esztergom, Borsodban és Jász-Nagykun-Szolnok megyében nyerték a legtöbbet.

A Jobbik pedig már nem Borsodban, hanem Heves megyében a legnépszerűbb, ahol majd minden ötödik választópolgár a radikális jobboldali párttal szimpatizált. Általában is megfigyelhető, hogy a radikális párt támogatói köre kevésbé koncentrálódik az északkelet-magyarországi régióra annak következtében, hogy támogatókat nyert a párt Zala és Veszprém megyében, Szabolcsban pedig veszített.

Az LMP bázisában is megfigyelhetők területi változások. A párt Fejér megyében, a fővárosban és Baranyában a legerősebb 6 százalékos átlagos népszerűséggel, Szabolcsban, Komáromban és Bács-Kiskun megyében a leggyengébb 2 százalék alatti támogatottsággal.