Nem rendelkeznek jogosultsággal a válaszadásra, forduljunk a brüsszeli központhoz – ezzel hárította el megkeresésünket a Nemzeti Adó és Vámhivatal (NAV) OLAF Koordinációs Irodája, amikor arról érdeklődtünk: eddig hány vizsgálatot folytatott az Európai Csalásellenes Hivatal (ennek rövidítése az OLAF) Magyarországon, ezeknek mi lett az eredményük, és jelenleg hány, hazánkat is érintő eljárás folyik.

Azt követően fordultunk a NAV-hoz, hogy – mint megírtuk – az OLAF emberei két hete kiszálltak a Simicska Lajos tulajdonolta Közgép Zrt.-hez, egy uniós pénzekből megvalósuló beruházással (egy városközpont-felújítással) kapcsolatban. A vizsgálatról magáról, és hogy ebben az Orbán-kormány kedvenc cégének milyen szerepe van, egyelőre maga az OLAF sem árult el részleteket. Tavaly a NAV bűnügyi elnökhelyettese jelentette be, hogy az eddiginél fokozottabb együttműködést kezdeményeznek az OLAF-fal az uniós forrásokat megcsapoló korrupció ügyében.

Javasol a hivatal

A hivatal – miközben az OLAF együttműködik a tagállamok illetékes hatóságaival és kölcsönösen segítik egymás munkáját – csak adminisztratív vizsgálati jogokkal van felruházva. és nincsen igazságügyi vagy fegyelmi jogköre. Ebből következően nem is kötelezheti a nemzeti hatóságokat vizsgálatok lebonyolítására, maximum javaslatot tehet rájuk.

Orbán kedvenc üzletemberének is lehetnek már személyes tapasztalatai az OLAF-ról

MTI / HVG Archív

A teljes függetlensége ellenére az Európai Bizottság alá tartozó OLAF 160 dolgozója belső és külső vizsgálatokat folytathat az uniós pénzek felhasználásáról. Legutóbb például kínai csőalkatrészek importja során ki nem fizetett vám, dohányáru-csempészet, statisztikai adatok meghamisítása, hamisított audiovizuális és szoftver adathordozók ügyében jártak el különféle uniós tagállamokban.

Az OLAF azonban sokaknak a bögyében van. Tavaly tavasszal EP-képviselők és asszisztenseik irodáiban akart bizonyítékokat gyűjteni. A „törvénymódosítókat készpénzért” botrány szereplőit azonban megvédte az EP, hiszen akkori elnöke, Jerzy Buzek nem engedélyezte az OLAF nyomozóinak bejutását a parlamentbe. Igaz, egyúttal jelezte, kész a belga nyomozó hatóságokat beengedni.

Részben ennek az ügynek is köszönhetően tavaly decemberben az Európai Bizottság javaslatot tett az OLAF  hatékonyabb munkavégzésére és jobb elszámoltathatóságára. Az 1999-ben létrejött, fennállása óta közel 5000 vizsgálatot lebonyolító szervezet az EB szerint annak ellenére reformra szorul, hogy „jelentős mértékben hozzájárult az uniós költségvetés csalárd tevékenységekkel szembeni védelméhez”.

Lobbisták réme

Ennek részeként a hivatal és a tagállamok közti szorosabb együttműködést javasoltak, de jobban védenék a vizsgált személyek jogait. A felvetett módosítások szerint továbbra is az OLAF igazgatója dönt arról, mit vizsgáljanak, de az EB a döntések megkönnyítése érdekében külön szerv felállítását javasolja az OLAF-on belül. A javaslatot együttdöntési eljárás keretében tárgyaló EP és a Tanács azonban eddig nem döntött a reformokról.

A reformokat azonban sürgetővé teszik azok az uniós körökben gyakori vádak, amelyek szerint a csalás elleni hivatal az Európai Bizottság “kvázi politikai rendőrsége”. Vagyis az OLAF az EB megrendelésére fordítja figyelmét az érdeklődés középpontjába kerülő ügyek felé. Ennek azonban ellentmond például az az eset, amikor a Romano Prodi vezette Európai Bizottságnak 2003-ban komoly fejtörést okozott, hogy az Európai Statisztikai Hivatal (EUROSTAT) embereit a számok meghamisításával vádolta meg az OLAF. A teljes történethez azonban az is hozzátartozik, hogy a hivatalt egyúttal az a vád érte, hogy csak sajtóbeszámolók megjelenése nyomán kezdett foglalkozni a statisztikahamisításokkal.

Hasonlóan nagy port kavart - és olaj volt az amúgy is euroszkeptikus brit sajtó tüzére -, amikor 2008-ban az OLAF az EB egyik kereskedelmi igazgatójáról, a német Fritz-Harald Wenigről a Sunday Times szerint kiderítette: belső információkat szivárogtatott ki olyan kínai cégekről, amelyek várhatóan mentesülhettek az uniós vámok alól. Az információkhoz az újság úgy jutott hozzá, hogy oknyomozói lobbistáknak adták ki magukat. Az igazgató az információért cserébe olyan bankszámlára kért ellentételezést, amelyhez ígérete szerint csak nyugdíjba vonulása után fért volna hozzá.