Már csak te vagy életben és Leonardo DiCaprio. Most mit teszel?
"Úgy kell a szemét Costának!" - állítólag így reagáltak elsőre a Costa Concordia év eleji balesetéről értesülve a cég többi hajójának alkalmazottai. Azt csak később fogták fel, hogy a tragédiában 32-en életüket vesztették. Az áldozatok között volt Fehér Sándor zenész is, akit a beszámolók szerint utoljára akkor láttak életben, amikor gyerekeken próbált segíteni. Torma Gábor ugyancsak zenészként dolgozott óceánjárókon. Ő próbálta megfejteni a hvg.hu-nak, miért kellett ennyi embernek meghalni a csaknem egy évvel ezelőtti balesetben.
Január 13-án, éppen egy pénteki napon, éjszaka tíz órakor a hat éve épült, 290 méter hosszú, 14 emeletes Costa Concordia homokzátonyra futott a toscanai partok közelében, Giglio szigetnél. A beáramló víz miatt a hajó lassan az oldalára dőlt. A fedélzeten 3200 utas volt, kényelmükről, kiszolgálásukról 1023 fős legénység gondoskodott. A tragédia időpontjában az utasok éppen vacsoráztak, a háttérben zene szólt, többek között Fehér Sándor játszott. Amikor a lámpák kialudtak, mindenkit a kabinjába küldtek. A hirtelen sötétséget azzal magyarázták, hogy megsérült egy generátor, kijavítása pedig időbe telik.
Ekkora azonban a víz már elárasztotta a gépházat is. Sándor és két kollégája a hajó első szintjén lévő kabinban volt, amikor újra, már erősebben megdőlt a hajó. Ekkor, több mint egy órával a zátonyra futás után elhangzott a felszólítás: evakuálni kell az óceánjárót! A hegedűművész édesanyja – a baleset körülményeit tisztázni hivatott vizsgálat megállapításai alapján – úgy tudta, fia és két zenésztársa elindult arra a pontra, amit a vészhelyzeti „forgatókönyvben” kijelöltek számukra. A folyosókon több száz ember zsúfolódott össze, remélve, hogy mielőbb eljut mentőcsónakokig. A Titanic című filmben látható jelenetek zajlottak le a Costa Concordián: sokan pánikba estek, lökdösődtek, sírtak és kiabáltak.
Fehér Sándor ekkor elszakadt a kollégáitól. Neki az ötödiken, a többinek a negyediken volt a kijelölt helye. Társai ekkor látták utoljára életben a hegedűművészt. Állítólag gyerekeknek segített a mentőmellényük felvételében. Egyik zenésztársa az eseményeket visszaidézve arról beszélt, hogy a hajóról az utasokat mentették először, nekik pedig egy felfújható csónak állt volna a rendelkezésükre, de mivel az nem működött, meg kellett várniuk, hogy a mentőcsónakok visszamenjenek értük. Ezek azonban nem mertek ismét a luxushajó közelébe menni, hiszen egyre nagyobb volt a vákuum körülötte.
A baleset és annak okai
Az óceánjáró fedélzetén utazók közül 32-en haltak meg menekülés közben, és több tucatnyi ember sérült meg. A baleset oka - mondták ki a kezdettől tudott dolgot - az volt, hogy a hajó túl közel haladt a parthoz. Az olasz hatóságok szerint ha a kapitány és a hajót birtokló cég válságközpontjának vezetője nem késlekedik az evakuálás elrendelésével, mindenki megmenekülhetett volna. Ráadásul a kapitány, Francesco Schettinó éppenséggel az elsők között hagyta el a Costa Concordiát. „Bocsánatot kell kérnem mindenkitől, mert abban az időpontban, amikor Giglio szigethez közeledtünk, egyik tisztem irányított, én mással voltam elfoglalva. Az én lelkemen is szárad a 32 ember halála” – jelentette ki a kapitány a Mediaset televíziónak adott interjújában.
Az utasok azt mesélték, hogy egyetlen mentési gyakorlatot, úgynevezett emergency drill-t sem tartottak nekik. Pedig ott kellett volna bemutatni nekik a hajót, ekkor látták volna a vészkijáratokat, a menekülési útvonalakat. Igaz, tervezték, csakhogy éppen a katasztrófa másnapjára időzítették. Egyesek még viccelődtek is a zátonyra futás előtt, mondván: „mi lenne, ha ma történne valami?”.
De nemcsak az utasok, hanem a legénység biztonsági felkészítése is hiányos volt. Nekik kötelező lenne az úgynevezett basic safety training – biztonsági alapkiképzés – elvégzése, de ez gyakorta elfelejtődik. Például azért, mert miközben a tanfolyam ára ötszáz és ezer euró között van, addig akad munkavállaló, aki havonta 4-500 eurót keres, így nem költ a tanfolyamra. Főként akkor, amikor a papírt be lehet szerezni a vizsga letétele nélkül is, a munkaadók pedig nem igazán járnak utána annak, hogy jutott hozzá a jelentkező. De igazából sokszor az sem életbiztosítás, ha valaki részt vesz a tanfolyamon. „Akik tartják nem tudnak jól angolul, és sokszor a legénység tagjai sem beszélnek másként, mint anyanyelvükön" - mesélik olyanok, akik megjártak már ilyen hajókat.
Az oktatás és nyelvtudás hiánya
Egy magyar zenész, Torma Gábor, aki az utóbbi években óceánjárókon dolgozott, a hvg.hu-nak hasonló élményekről mesélt. Mint elmondta, szerződésükben csak annak alapelvei szerepelnek, hogy miként kell viselkedniük a hajón, a mentési feladatokról szó sem esik. „Azt azonban említik, hogy kik az ember felettesei a hajón, kiknek az utasításait kell követni. Ilyen módon tehát végső soron egy zenésznek is lehet kötelessége segíteni a vészhelyzetben, ám elég valószínűtlen, hogy Sándornak részt kellett volna vennie a mentésben” – tette hozzá.
Torma, aki amúgy biológia-környezettan szakon végezett az ELTÉ-n, leírta azt is, miként készülnek egy óceánjárón a lehetséges balesetre és a menekítésre, menekülésre. „Az összes ott dolgozó embert besorolják valamilyen pozícióba. Vannak, akik a menekülő útvonalakat mutatják a folyosókon, mások a mozgáskorlátozottak szállításában vesznek részt, megint másoknak például az a dolguk, hogy keressék meg és tartság együtt a gyerekeket. Minden pozícióhoz tartozik egy kód, és minden ember kap egy kis füzetet – olasz vagy angol nyelven –, amiben pontosan le vannak írva a vészhelyzetben elvégzendő feladatai.”
A hajón a zenészek úgynevezett „PRCR” besorolású legénységi tagok, akiknek nincs semmilyen speciális feladatuk vészhelyzet esetén. Annyi dolguk van, hogy felvegyék a mentőmellényt (ha biztonságosan hozzá tudnak férni), és jelenjenek meg a számukra kijelölt gyülekezési ponton. A maximális feladat, amit kaphatnak, az a beszállási listák ellenőrzése. Minden mentőcsónakhoz tartozik ugyanis egy ilyen lista, amelyen az oda beosztott személyek neve szerepel.
A gyerekekre nagy gonddal ügyelnek
A gyülekezési pontot, ha már odaért az ember – folytatja a zenész –, semmilyen körülmények között nem szabad elhagyni. Az illetőt ugyanis ott már lajstromba vették, ha elmegy onnan, az csak káoszt okozhat. A mentőmellényt pedig szigorúan tilos levenni. Az hogy Fehér Sándor gyerekeknek segédkezett, Torma Gábort meglepte. Ő ugyanis úgy tudja, hogy a hajókon külön csapat felügyel a gyerekekre, ha azok a vészhelyzetben elszakadnak a szülőktől. Ezek a csapatok a hajón dolgozó gyerekfelügyelőkből állnak, akiket a gyerekek már ismernek. De amúgy is, minden gyerek visel egy karszalagot a hajóút alatt, arról pedig le lehet olvasni, hogy ki ő, melyik kabinban lakik, hol a gyülekezési pontja.
„Akárhogy is, szigorú protokoll van arra nézve, hogy mit kell tenni akkor, ha elveszett gyerekkel találkozunk. Sándornak nem lett volna már szabad elhagynia a gyülekezési pontot. Ha pedig ott találkozott bajba került gyerekkel, akkor pedig tudnia kellett volna, hogy a fedélzeten hatalmas, nyitott ládákban tartalék mellények tömkelege áll rendelkezésre, minden méretben. És amikor azt mondom, mellények tömkelege, azt úgy is kell érteni: a külső fedélzet tárolóiban a tartalék mellények többszöröse a hajó utaskapacitásának! Tehát ott mindig van mellény” – meséli Gábor.
Kötelező biztonsági oktatás
Ő másként emlékszik a kiképzésekre is. Mint mondja, ha valaki felszáll a hajóra - két hétre vagy kilenc hónapra, mindegy - biztonsági oktatáson vesz részt. Ezen biztosan át kellett esnie Fehér Sándornak is – vélte Torma. Emellett rendszeresek (úgy 10 naponként ismétlődnek) a legénységnek vészhelyzet-szimulálások. Ilyenkor A bombakereséstől a tűzoltásig mindenféle lehetséges vészhelyzetet lejátszanak. Ezeknek szinte mindig azzal végződnek, hogy a kapitány kiadja a parancsot a hajó elhagyására, tehát meg kell jelenni a kijelölt gyülekezési pontokon. Ott aztán leeresztik a mentőcsónakokat, igaz, a beszállástól már eltekintenek.
Az egyetlen hiba Torma Gábor szerint az, ha egy magyar munkavállaló úgy szerződik óceánjáróra, hogy nem beszél minél több idegen nyelvet. „Jómagam angolul, németül és franciául beszélek, ám a többségében olaszokból álló utazóközönséggel még így is vannak néha patthelyzetek, amikor nehezen értjük meg egymást. Az olaszok nagyobbik része ugyanis egy szót sem tud más nyelveken. És itt van a kutya elásva, itt kezdődik Sándor tragédiája is” – véli Torma, aki szerintn emcsak az igen színes legénység egy része nem beszél idegen nyelveken, hanem az olasz tisztek többsége sem. Beleértve a kapitányokat is!
Ő például két és fél év alatt csupán két olyan kapitány alatt dolgozott, aki több idegen nyelvet beszélt. "Gyakran fordult elő, hogy a vészhelyzet-szimulálásnál csak bámultunk egymásra a gyülekezési pontokon, mert nem értettük a hídról érkező utasításokat. Hogy is érthettük volna? Recseg-ropog a hangosbemondó, mint egy vén kaputelefon, a parancsnok pedig valami kevert angol-olasz nyelven ad utasításokat - érthetetlen olasz akcentussal. Ha minden rendben megy, annak csak az az oka, hogy már mindenki tudja, melyik parancs után melyik következik…” - hangzik a beszámoló.
"In káze of emerdzsenszíja kalle dő bridzse"
És ezt sem a biztonsági oktatásnak köszönhetik – tette hozzá a zenész –, hanem a rutinnak, és annak, hogy az új emberek utánozva tanulják el a dolgokat egymástól. „Ott van az énekesnő, akivel két éve együtt dolgozom, és aki angol szakos egyetemi diplomával rendelkezik. Ám oktatás közben nem egyszer hallottam tőle a kérdést: mit mond? Hát sajnos nem tudom…In káze of emerdzsenszíja kalle dő bridzse? Torma Gábor amúgy azt mondja, neki szerencséje volt: a legelső szerződése idején remek safety officert fogott ki.
Ő a kezébe adta a porral oltót és ráirányította a tüzet jelképező kartonlapra, hogy láthassa, milyen távolságból, milyen szögből kell oltani. Aztán kivitte a fedélzetre és megmutatta, hogy lehet teljesen egyedül is vízre bocsájtani egy mentőcsónakot vagy a tutajszerű, fedett, felfújható mentőjárművet, a liferaftot. És mindig kitért a lehető legrosszabb forgatókönyvekre. "Már csak ketten vagytok életben, te és Leonardo DiCaprio, mit tehetsz ilyenkor?" – idézte fel oktatója kedvenc szavajárását a zenész, aki pontosan fel tudta sorolni, milyen kellékek vannak a mentőcsónakban, de tisztában van azzal is, miként kell közlekedni a víz alá került hajórészekben.
Az első reakciók
„Szörnyű, ami történt, de rendkívül érdekes volt a legénység reakciója azon az estén” – idézte fel január 13-át Torma Gábor. „Aznap a Costa Mediterranea nevű hajón dolgoztam. Egy fotós barátunk hozta a hírt, és bizony elismerem, az első reakciónk az volt, hogy 'úgy kell a szemét Costának!'. Ám rögtön utána, még abban a pillanatban kiült az arcunkra az aggodalom: melyik barátaink vannak most azon a bárkán? Azt hiszem, első reakciónk mindent elárul a cégről, és arról, hogyan viselkedik az alkalmazottaival.” - nyilatkozta a magyar zenész.
Fehér Sándor családja amúgy súlyos gondatlanságra hivatkozva 400 millió dollár kártérítést szeretne kapni a Costa Concordia működtetőjétől. Arra hivatkoznak, hogy nem képezték ki az utasokat és a legénységet a biztonságos mentésre.
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
