A demonstráción felszólaló családtagok arra hívták fel a figyelmet, hogy egy súlyosan sérült ember ápolása és gondozása az év 365 napján 24 órában szünet nélküli folyamatos felügyeletet is jelent egyben, így a családtagnak nincs ideje az otthoni feladatok mellett más munkát vállalni, miközben az emelt összegű ápolási díj összege mindössze 34 500 forint.

Arra is rámutattak, ha a hozzátartozójukat intézménybe adnák, a lakóotthoni ellátás összege személyenként legalább másfél millió forintjába kerülne az államnak évente. A rendezvény egyik közreműködője, Sándor Erzsi újságíró arról beszélt, a politikusoknak személyesen kellene megérezniük, milyen nehéz a fogyatékos emberek és hozzátartozóiknak az élete, mert akkor biztos változtatnának a jogszabályokon.

Az egyik szülő, Ébel Anikó azt mondta, az ápolási díj a megélhetésre sem elég, miközben speciális segédeszközökre és gyógyszerekre vagy utaztatásra nagy összegeket kell költeniük. Példaként jelezte: fia havi gyógyszerkiadásai 15 ezer forintba kerülnek. Elmondta, azt is szeretnék elérni, hogy a fogyatékos gyerekek után a hozzátartozók kapják meg a nagycsaládos kedvezményt.

Mások arról beszéltek, az ápolási díjban részesülők 70 százaléka a létminimum alatt él, és - jórészt a többletkiadások miatt - körükben háromszoros a szegénységi kockázat. Szerintük a nehézségek 12 ezer fogyatékos hozzátartozót gondozó családot érintenek.

A Lépjünk, hogy Léphessenek! Közhasznú Egyesület és más civil szervezetek által szervezett demonstráció végén petíciót adtak át a téren megjelent minisztériumi irodavezetőnek, Veres Gábornak, aki azt mondta, azt Balog Zoltán miniszternek adja át.

A petícióban az érintett hozzátartozók összegezték a téren elhangzott követeléseiket és jelezték azt is, nyitottak a tárgyalásokra a kormány képviselőivel és szívesen részt vesznek egy méltányos ellátási rendszer kidolgozásában.