hvg.hu: Ha jól tudom, focista akart lenni, és szép eredményei is voltak, hogyan lett mégis orvos? 

Czeizel Endre: Így visszatekintve, életem egyik fő tanulsága, hogy soha sem úgy alakultak a dolgok, ahogy terveztem, és tulajdonképpen a sors mindig okosabb volt nálam. Fociztam a Vasasban, ifibajnokságot nyertünk, és ifiválogatottságig jutottam. Apám kisiparos volt, és mindenképpen azt akarta, hogy továbbtanuljak. Először történész akartam lenni, mert volt egy karizmatikus történelemtanárom, apámnak azonban az orvosi pálya volt az eszményképe. Érdekes módon nálam a kamaszkor alapvetően konfliktus nélküli volt, így végül az orvosi egyetemre jelentkeztem. 

hvg.hu: Fel is vették elsőre? 

Cz. E.: Nem, de aztán mégis. Bár apám festő-mázoló volt, de a II. világháború előtt a nagyapámnak jó nevű, számos szakembert foglalkoztató cége volt, emiatt „x-es  származásúnak” nyilvánítottak (x-es, azaz egyéb, „polgári származású”, tehát nem munkás vagy paraszt, politikailag megbízhatatlan – a szerk.) Így esélyem sem volt bejutni az orvosi egyetemre, noha az érettségim kitűnő lett. De szerencsére fociztam, és szerencsére a Vasasban. Eredetileg persze a Fradiban akartam játszani, de apám okos előrelátása a Vasasba, a „munkásosztály” csapatába irányított. Elpanaszoltam kudarcomat az edzőmnek, aki a vezetőségen keresztül eljuttatott az akkori sportvezérhez, Hegyi Gyulához. Ő írt egy levelet Sárkány Jenőnek – a Heim Pál Gyermekkórház akkori igazgatójának – és ez ő ajánlásával bekerültem az egyetemre.

Czeizel Endre

Stiller Ákos

hvg.hu: Meddig tartott a sportkarrier, és mikortól akart orvos lenni? 

Cz. E.: Sajnos az első egyetemi évben májgyulladást kaptam, ami elvitte a kondimat. Egyszerűen nem tudtam többé végigfutni kilencven percet, ami akkor nagyon megviselt, még az öngyilkosság is megfordult a fejemben. Abba kellett hagynom a focit, és „ha ló nincs, a szamár is kincs”-alapon elkezdtem tanulni. Plusz szerelmes is lettem szinte rögtön az első napon egyik évfolyamtársamba, későbbi feleségembe. Hajtott a versenyszellem, végül summa cum laude végeztem az egyetemet. 

hvg.hu: Úgy tudom kezdetben szülész-nőgyógyász akart lenni, hogyan lett mégis genetikus? 

Cz. E.: Akkoriban a genetika még tiltott tudomány volt. Sztálin idején volt pozícióban Liszenko (Trofim Gyenyiszovics, az ukrán és a szovjet tudományos akadémia tagja – a szerk.), aki tagadta az öröklődés és a genetika elveit. Szerinte, ahogy az embert, úgy a növényeket is a kommunizmus eszméire lehet szoktatni, és a mezőgazdaságban a termés növelése csak akarat kérdése. Azon genetikusok közül, akik ezt a baromságot nem fogadták el, többet kivégeztek vagy a Gulagra küldtek. A Szovjetunióban a genetikát egészen a hatvanas évekig imperialista ármánynak tartották. Ez engem akkor még nem érintett, mivel az egyetemen Semmelweis lett a példaképem, nagyon sokáig szülész-nőgyógyász akartam lenni. Már az egyetem alatt is dolgoztam a János-kórház szülészetén, és már akkor is grafomán voltam, elég sok szakcikket írtam. Az ottani főorvos arra kért, hogy vegyem be egy-két publikációmba, cserébe viszont azt csinálhatok az osztályon, amit akarok. Így már negyedik és ötödik évesként császármetszést is végeztem, és szüléseket is levezethettem. Aztán jött egy döntő pillanat: orvostanhallgatóként általában én csináltam az orvosok helyett az adminisztrációt. Egyszer egy elvetélt magzat adatait írtam be az űrlapba, ezt látva az egyik orvos, azt mondta „Hülye vagy? Ha lehúzod a WC-be, nincs papírmunka.” Engem ez akkor szíven ütött, és talán patetikusan hangzik, de akkor úgy döntöttem, ha Semmelweis az anyákat mentette meg, én a magzatokat fogom. Az egyetemi évek alatt abortuszt is végeztem, akkor nagyon büszke voltam, hogy milyen sokat vagyok a műtőben, ma már minden egyes életet sajnálok. 

hvg.hu:  Mégis hogyan lett ebből genetika és az Országos Közegészségügyi Intézet, hiszen ott kezdett el az egyetem után dolgozni?

Cz. E.: Ez 56-nak volt „köszönhető”. A forradalom idején a Baross utcai klinika sebészetén amolyan sebesültmentős voltam. A forradalom leverése után, amikor februárban újra elindult a tanítás az egyetemen, jött egy elvtárs, aki elmondta, mit is kell gondolni az őszi eseményekről, vagyis hogy mindez ellenforradalom volt. Én mindig is fejjel mentem a falnak, így amikor megkérdezték van-e kérdés, felálltam és közöltem, hogy igenis forradalom volt, csakúgy, mint az 1848-as. Vártam is utána, hogy kirúgnak, de mint később kiderült, az illetékes elvtárs becsülte őszinteségemet, és megvédett a helyi pártbizottságtól. Így maradhattam, persze amikor lediplomáztam, kiderült, hogy káderlapomon „ellenforradalmárként” szerepelek. Így az egyetemen nem maradhattam, és végül a Közegészségügyi Intézetben kaptam állást. 

 hvg.hu: A Közegészségügyi Intézetben mivel foglakozott? 

Cz. E.: Hivatalosan a májregeneráció volt a területem, de vezetőm, Kertai professzor más, magzati témákat is engedélyezett számomra (Kertai Pál a Debreceni Egyetem professor emeritusa, népegészségügyi tankönyvek szerzője, az ÁNTSZ első tisztifőorvosa 1991 után – a szerk.). Viszont ekkor még mindig szülész akartam lenni, mellékállásban a János-kórházban dolgoztam, és 30 évesen megvédtem kandidátusi disszertációmat. Ekkor jelentkeztem a szülészeti klinikán, de nem volt státusz. Ezt követően az élet megint csavart egyet a sorsomon. 1965-ben Hruscsov ellátogatott az Egyesült Államokba, ahol megmutatták neki a hibrid kukoricát és világossá vált számára, hogy a genetikával milyen eredményeket lehet elérni a mezőgazdaságban. Hirtelen engedélyezett tudománnyá vált a genetika. Részt vehettem Tihanyban egy továbbképzésen, melyet dán szakemberek tartottak, ahol rájöttem, hogy a genetika kínálja a legjobb lehetőségeket a magzatok életének megmentésére. 

hvg.hu: Az, hogy Ön volt ennek a tudományágnak az egyik hazai úttörője, mennyire nehezítette vagy könnyítette meg a munkáját? 

Cz. E.: Haynal Imre mondta, hogy az autodidakta az, aki önmagától ökör. Vagyis ha nincs kitől tanulni, annak vannak előnyei is, hiszen nem ülnek az ember nyakába a „nagy öregek”. Persze az úttörőségnek megvannak a hátrányai is, minden ösvényt nekünk kell kitaposni, azért pofára is eshet az ember. Ráadásul meg kellett küzdenem saját magammal is, első generációs értelmiségiként tele voltam kisebbségi komplexusokkal. Sokkal hátrábbról indultam, mint azok az egyetemi társaim, akik másod- vagy harmadgenerációs orvoscsaládból jöttek. Ők sokkal nagyobb és más tudással kerültek be az egyetemre, mint én: nyelveket beszéltek, és sokkal műveltebbek voltak. Nekem nehezebben nyíltak meg a kapuk, kevés patrónusom volt. 

hvg.hu: Ez azért elég magányos útnak hangzik. 

Cz. E.: Az is, a mai napig. Új utakon elindulni, megküzdeni az előítéletekkel, a rossz szokásokkal, a butasággal. Sokszor szélmalomharc. De ugyanakkor izgalmas is volt, beleszerettem a magzatvédelembe és a genetikába.

Stiller Ákos

hvg.hu: Ráadásul nem is az alapkutatásban vett rész, hanem egy teljesen új módszert dolgozott ki. Miért? 

CZ. E.: Igen, ez volt a következő csavar szakmai életemben. Kezdetben én is nagy dolgokat akartam felfedezni a laboratóriumban. A hatvanas évek végén és a hetvenes évek elején azután kaptam egy dániai, valamint egy angliai ösztöndíjat. Ekkor jöttem rá, hogy Magyarországon az alapkutatásban nincs annyi pénz, amivel komoly eredményeket lehetne elérni. Ezért a hazai viszonyokhoz alkalmazkodva megteremtettem a közegészségügyi genetikát, aminek az alapja az epidemiológia. Így Magyarország lett az első a világon, ahol – 1962-től – kötelező volt az orvosoknak bejelenteni a fejlődési rendellenességeket, és az erre alapozott nyilvántartás számos új lehetőséget kínált. (Az epidemiológia a betegségek elterjedésének statisztikai vizsgálatával foglalkozó orvosi tudományág. Hagyományosan ez a fertőző megbetegedésekre terjedt ki, a fertőzés módjával és terjedésével foglalkozott, éppen megelőzhetőségük érdekében. Ma az epidemiológiának legalább olyan fontos területe a nem fertőző megbetegedések elterjedtségének vizsgálata, és ezen belül a fejlődési rendellenességek és a genetikai ártalmak kutatása – a szerk.) 

hvg.hu: Ez olyan fordított klinikai kísérletnek tűnik.

CZ. E.: Mert az is. 1989-ben egy Rinyaszentkirály nevű faluban 15 szülésből 11 gyermek valamilyen rendellenességgel jött világra. Ráadásul ebből hatan Down-kórosok voltak, ami 270-szeresen haladta meg az országos átlagot. Kiderült, hogy a helyi halastó halait egy trichlorfon nevű rendkívül toxikus szerrel próbálták parazitamentessé tenni, és bár tilos volt a horgászat, a szegény emberek kosarakkal az elpusztult vagy eszméletlen halakat kifogták és megették. Így elsőként sikerült bebizonyítani egy kémiai szer Down-kórt okozó hatását. Hadd mondjak még egy példát. 1975-ben megnőtt a végtaghiányos gyermekek száma. Rájöttünk, hogy ennek az az oka, hogy sok nő – aki nem akarta megtartani a terhességét, de a kérelmét elutasította az Abortusz Bizottság az 1973. évi rendelet szigorítás után – kérte az orvosát abortusz-indukcióra (a vetélés beindítására), amely nagy adag ösztrogén beadását  jelentette. Ez abortuszt nem, de lepénybevérzést és ezáltal végtaghiányt okozott. Javaslatunkra 1979-ben be is tiltották ezt a módszert. A Veleszületett Rendellenességek Felügyeletét 1973-ban hoztuk létre, majd 1980-ban a Veleszületett Rendellenességek Kóroki Monitorját. A kötelező terhesgondozás során felvett adatok alapján ismertük a nők életkorát, foglalkozását, betegségeiket, gyógyszerszedési szokásaikat és káros szenvedélyeiket a terhesség alatt. Minden rendellenes gyermeket szülő várandós adatait két egészséges újszülöttet világra hozó kontroll terheshez hasonlítottuk. Így olyan, a világon akkor egyedülálló adatbázis jött létre, amelyben tökéletesen kutathatóak a rendellenességek okai. Kiderült, hogy a magas láz a terhesség kritikus időszakában 30 százalékkal növeli bizonyos fejlődési rendellenességek gyakoriságát. A Kóroki Monitor szerint a jelenleg Európában forgalomban lévő 8200 gyógyszer közül viszont összesen csak 41 okozhat fejlődési rendellenességet. 

hvg.hu: Ehhez képest egy egyszerű fájdalomcsillapítót sem nagyon ajánlanak a terhesség első és harmadik trimeszterében. 

Cz. E.: Sőt, nálam hetente megjelennek síró kismamák, akiknek az orvosuk valamilyen gyógyszer szedése miatt a terhesség megszakítását ajánlja. A Contergan-botrány óta (ez a gyógyszer végtaghiányos rendellenességet okozott a magzatokban – a szerk.) a gyógyszergyártók szinte minden készítmény használati utasításában elriasztják a szedéstől a kismamákat a terhesség alatt. Amikor engem ilyen okból keresnek meg várandós anyák, az esetek döntő többségében azt tanácsolom, hogy nincs szükség a magzat elveszejtésére, mivel az adott gyógyszer nem növeli a fejlődési rendellenesség kockázatát. Az én álláspontomat a Kóroki Monitor adatain túl egy másik kutatás is megerősítette. Budapesten és környékén évente mintegy száz terhes nő próbál önkezével véget vetni az életének nem kívánt terhesség miatt, miután vagy a párjával vagy a családjával konfliktusba kerül. Szinte mindegyikük nagy adag gyógyszert vesz be, amit azonban a gyors orvosi beavatkozásnak köszönhetően általában túlélnek. Csaknem 1500 ilyen anyukának az újszülöttjét vizsgáltuk meg, és közöttük csak minimálisan volt magasabb a fejlődési rendellenesség előfordulása. Egy várandós, aki 120 szem nyugtatót vett be, és három napig feküdt eszméletlenül, később teljesen egészséges kislányt szült. Tehát még a gyógyszerek nagy dózisának a bevételekor is csak kevés magzatban kell számolni fejlődési rendellenességgel. A WHO felfigyelt erre a vizsgálatra, és az volt a terv, hogy a mi irányításunk mellett Európa többi országában is értékelni kellene az ún. toxikológiai kórházakban a terhességek kimenetelét, hiszen az ilyen extrém gyógyszeradagok alapján – ami szinte klinikai kísérletnek felel meg – egyértelműen bizonyítható egy-egy készítmény magzatkárosító hatása vagy ennek ellenkezője. Sajnos nem volt itthon e programra fogadókészség. 

hvg.hu: Hogyan ítélje meg egy szülő a születő gyermek fejlődési rendellenességének kockázatát, amikor egy genetikus százalékos arányokat szokott emlegetni? 

Cz. E.: Mondok egy példát. A jelenleg legveszélyesebb pattanás elleni gyógyszer kora terhességben a magzatok 25 százalékában okoz rendellenességet. Általában ilyenkor a magzat elvetetése mellett döntenek, pedig 75 százalék az esély az egészséges gyermek születésére, akit ilyenkor feláldoznak. A korszerű szűrővizsgálatok, pl. ultrahang a terhesség 18-20. hetében segíthet e súlyos dilemma feloldásában. Éppen ezért azt ajánlom a várandósnak, hogy várjon döntésével legalább eddig, ami nagyon nehéz, hiszen az anyának már egy előrehaladott terhességet kell adott esetben megszakíttatnia, viszont így esélyt adott az egészséges magzat életben maradására. Csak az említett pattanás elleni gyógyszer kapcsán így eddig hat egészséges magzat életét tudtuk megmenteni. Nagyon lényeges, hogy a genetikai tanácsadásra ne a terhesség alatt, hanem még a tervezett fogamzás előtt sor kerüljön.

Stiller Ákos

hvg.hu: Emiatt hozták létre az Optimális Családtervezési Modellt. 

Cz. E.: Igen, és ebből a modellből jött létre az Optimális Családtervezési Szolgáltatás országos rendszere. Elképzeléseink szerint ezt kell megelőznie a fiatalok felkészítésének a családi életre, beleértve a szexuális felvilágosítást is. A kilencvenes évek közepén a Nemzeti Alaptanterv keretében ajánlottuk, hogy a téma 33 órában vagy 16 órás osztályfőnöki foglalkozás keretében kerüljön be a 15-16 évesek tananyagába. Megírtam ehhez a tankönyvet, elkészítették a tanári segédkönyvet, több mint ezer pedagógust készítettünk fel e nehéz témák megbeszélésére. A második évben már több mint 500 középiskola vett részt ebben a programban, de aztán jött a kormányváltás, és az egészet kidobták az ablakon, mondván, megrontjuk a tizenéveseket a szexről meg óvszerről történő tájékoztatással. Pedig azokban a nyugati országokban, ahol a családi életre nevelés a tananyag része, átlag két évvel később kezdenek nemi életet élni a fiatalok, és jelentősen csökkent az abortuszok száma is. Visszatérve Optimális Családtervezési Modellre: ez Zuglóban és Gyulán, ahol először elindítottuk, beváltotta a reményeinket. A családtervezési alkalmassági vizsgálat, a 3 hónapos felkészítés a fogamzásra, valamint és a kora-terhesség fokozott védelme azt eredményezte, hogy a résztvevők körében a koraszületés és fejlődési rendellenesség gyakorisága a felére, az értelmi fogyatékosság és a méhen kivüli terhesség egyharmadára csökkent. E modellnek köszönhetőn váltunk képessé az ún. kettős-vak kutatásban a magzatvédő vitaminok fejlődési rendellenességet megelőző hatásának az igazolására is. Mindezek alapján a WHO is támogatta a modellt: 1988-ban ez a szolgáltatás 34 központtal indult el, terveink szerint 180 ilyenre lett volna szükség. Azután jött a rendszerváltás, és ezek a központok anyagi és erkölcsi támogatás hiányában lassan megszűntek. Jelenleg csak néhány helyen végzünk ilyen szolgáltatást. 

hvg.hu: Csalódott? 

Cz. E.: Mélységesen. Az Optimális Családtervezési Szolgáltatást szétverték, az iskolákban a felvilágosító programot megszüntették, a nemzetközi ajánlatot a terhesség alatti „önmérgezéses modell” koordinálására nem fogadták el, a Kóroki Monitort 2007-ben leállították, a kismamák többsége a terhesség előtt nem szedi a magzatvédő vitaminokat. (Hollandiában a leendő terhesek 73 százaléka, Angliában 56 százaléka, nálunk 12 százaléka szedi.). Alkalmazását az OEP nem támogatja, miközben Olaszországban ezek a gyógyszerek támogatása 100 százalékos, Törökországban 85 százalékos, Argentínában pedig 75 százalékos. Nem taníthattam egyetemen, ezért nem sikerült tanítványokat kinevelnem, alapvetően nincs, aki átvegye a munkámat. Akikre számítottam, ketten meghaltak, ketten külföldre távoztak. Sokszor érzem úgy, hogy csődöt mondtam, vagy, hogy el kellett volna fogadnom 1982-ben a CDC – amerikai járványügyi központ fejlődési rendellenesség részlegének – igazgatói posztját. Akkor azt gondoltam, hogy nekem itt van dolgom, és féltem, ha kimegyünk, a gyerekeim kint maradnak. Ma már ők vágják a fejemhez, hogy ez mekkora hiba volt. 

Stiller Ákos

Cz. E.: Ugyanakkor, a zuglói családtervezési központban van egy több mint 30 ezer fényképből álló „album”. 

hvg.hu: Ha jól tudom, 34 ezer kép van. Ezek azok a gyerekek, akiknek a szülei eljöttek tanácsadásra, a családtervezési központba, és ezután születtek. Igen, erre nagyon jó gondolni. De nézve a csökkenő születésszámot vagy a sikertelen terhességekkel kapcsolatos statisztikákat, sokkal előrébb is tarthatnánk.