“A kifogásolt tankönyvi bekezdésnek semmi köze sincs az új tankönyvekhez, ugyanis 8 évvel ezelőtt, 2006-ban jelent meg a Nemzeti Tankönyvkiadó Zrt. Kiadásában” – válaszolta a hvg.hu kérdéseire Valaczka András, a hetedik osztályos irodalomtankönyvek egyik társszerzője, a Budapesti Piarista Gimnázium tanára, akinek Alföldy Jenő irodalomtörténésszel közösen jegyzett munkáját kedd reggel óta sokan bírálták.

A tankönyvíró úgy kommentálta az irodalomkönyvet, benne főként a 13. oldalon található „Nyugatimádat napjainkban” című vitaindító szövegrészt ért kritikákat, hogy félreértés áldozata lett, és úgy tűnik, mintha „ezeket a nyolc évvel ezelőtt megjelent sorokat mai aktuálpolitikai törekvéseket kiszolgálva” írta volna. „Holott én nem foglalkozom ilyesmivel [aktuálpolitikával], és nem is értek hozzá” – jelentette ki Valaczka.

A szerző tájékoztatása szerint nyolc éve íródott szövegrész a „nyugatimádatot” többek között a CNN amerikai hírcsatorna műsorainak nézésével vagy a Coca-Cola üdítő fogyasztásával és a Nike cipő hordásával illusztrálja, a kritikák szerint pedig köszönőviszonyban sincs a tankönyv célcsoportjának életvilágával, vaskalapos gondolkodást tükröz, nyelvezete pedig elavult.

„A szövegrészlet nem megtanulandó kinyilatkoztatás, hanem amint a bekezdés felett jól látható, a Beszéljük meg! című vitaindító modul része, amely így fejeződik be: ’Mi a véleményed?’” – válaszolta Valaczka András arra a kérdésünkre, milyen szerzői szándék áll a mögött, hogy egy általános iskolai tankönyvbe belekerült egy a „nyugatimádatról” szóló passzus, majd hozzátette: „Aki a kiragadott részlet folytatását is elolvassa, láthatja, hogy nyugatellenesség helyett Bölöni Farkas Sándor amerikai útjáról van szó, s a szöveg így fejeződik be: ’amerikai beszámolója a reformnemzedék bibliájává vált’”.

A teljes képhez hozzátartozik azonban az is, hogy a könyvben valóban a "Beszéljük meg" keretesben jelenik meg az idézett szöveg, ám elkülönítve a vitára felszólítástól, amelyet a következő rész vezet be: "Kényelmesebb munkavégzést ígér, hogy már be sem kell járnunk a munkahelyünkre, mert e-mailen, faxon, át is dolgozhatunk. Mit gondolsz, hogyan hat ez a személyes kapcsolatokra." Vitára tehát lényegében csak ezt bocsátja, a nyugatimádot perdig lényegében tényként kezeli.