Mióta Edward Snowden, az NSA (National Security Agency, az USA egy hírszerző szervezete) egykori munkatársa kirobbantotta a talán a WikiLeaksnél is súlyosabb kiszivárogtatási ügyet, mindenki biztos lehet benne, hogy az amerikai kormánynak pontos információi vannak a mindenkori magyar belpolitika történéseiről, jól ismerik a központi adminisztráció tagjait és a környezetükben dolgozókat, beleértve a Fidesz-közeli üzletembereket is.

Snowden jelenleg Oroszországban van, de arról nincsenek megíbzható adatok, hogy aktuális információi is lennének az NSA környékéről, arról pedig még kevésbé, hogy ezekbe engedné betekinteni az orosz felet. Ettől fügetlenül az is tény, hogy Moszkva is rendszeresen kínos helyzetbe hozza az Orbán-kormányt olyan információk nyilvánosságra hozatalával, amiket az legalább ideiglenesen titokban szeretett volna tartani. Elég csak a paksi bővítési szerződésre vagy éppen Alekszej Miller Gazprom-elnök és Orbán Viktor legutóbbi találkozójára gondolni – mindkettő komoly hitelvesztést okozott az EU-ban és a NATO-ban is a kormánnyal szemben.

Így aztán biztosak lehetünk abban, hogy az információk a kormányzati tisztviselők kitiltásáról, melyeket  furcsamód a napigazdasag.hu, egy kormányközeli szervezethez tartozó sajtóorgánum hozott először nyilvánosságra, nehezen maradtak volna titokban. Lázár János államtitkárként 2014 januárjában, a lehallgatási botrány kapcsán azt mondta, hogy ez érdemben befolyásolhatja az USA és Magyarország kapcsolatát, amíg a helyzetet az Egyesült Államok nem tisztázza, és kilátásba helyezte, hogy fokozni kell az elektronikus információk védelmét – akárki is nyeri a választásokat.

Profik

Rácz András, a Finn Külügyi Intézet munkatársa írta a Nemzetközi Visegrád Alap támogatásával készült, a visegrádi tagállamokat érintő WikiLeaks táviratokat feldolgozó tanulmánykötet magyar fejezetét. A 734 Magyarországot érintő távirat feldolgozása során Rácz András szerint világossá vált, hogy egyszerűen semmilyen alapja nincs annak a kormányzati retorikának, hogy „az amerikaiak nincsenek tisztában a magyarországi helyzettel”. „A táviratokból kiderül, hogy az amerikai diplomácia nagyon profi módon szerzi be az országról a szükséges információkat, ezeket nagy szakértelemmel dolgozzák fel, és tökéletesen tisztában vannak azzal, mi, miért történik nálunk” – mondta Rácz, hozzátéve, szerinte ez „jó, ugyanis az USA a legfontosabb szövetségesünk, és jó, ha a szövetségesek pontosan ismerik egymást”.

Lehet ez még kínosabb?

AFP / Ole Spat

A kutató szerint ebben ráadásul az is segíti őket, hogy „a magyar politikusok elképesztő felelőtlenséggel viselkednek sok esetben, és ha bármi olyan történik, ami nem tetszik nekik, párttól függetlenül a legnagyobb lelkesedéssel rohannak el diplomatákhoz árulkodni”. Rácz András szerint ez 2006-2010 között elsősorban a Fidesz politikusaira volt jellemző, akik például energetikai kérdésekben, a Déli-Áramlat gázvezetéket illetően siettek informálni az amerikai partnereket, míg akkoriban a Gyurcsány-kormány és az MSZP tagjai igyekeztek magyarázni a bizonyítványt. Az Egyesült Államok Budapesten szolgáló diplomatái a különböző oldali panaszokból nagy szakértelemmel rakták össze a „puzzle”-t. Bár a WikiLeaks-táviratok a 2006-2010 közötti időszakról tartalmaznak információkat, nincs ok feltételezni, hogy módszertani értelemben az amerikai diplomácia azóta másképp működne – tette hozzá a kutató.

Rácz András szerint a helyzet ráadásul annyiban súlyosabb is lehet, hogy a hagyományos, diplomáciai csatornákon történő információszerzés az amerikai intelligence community-nek (azaz mindazon szervezetek összességének, amelyek információkkal látják el a washingtoni kormányzatot) csak az egyik része. A Snowden-akták nyilvánosságra kerülése óta nem zárható ki az sem, hogy a budapesti amerikai követség egyes munkatársai a hagyományos diplomáciai eszközökön kívül más módszerekkel is szereztek információkat: tavaly októberben a magyar Külügyminisztérium hivatalosan is aggodalmát fejezte ki, és tájékoztatást kért Washingtontól, amikor egyes WikiLeaks-iratokból olyan információk láttak napvilágot, hogy Budapesten is lehallgatóközpontot működtethet az NSA. „Ha ez igaz – és hangsúlyozom, kutatóként tényszerűen nem tudom megmondani, hogy igaz-e, mert nincs rá nyilvános forrás –, akkor az amerikai fél valószínűleg sokkal több információval rendelkezik, mint azt a kormány valaha is gondolta, ebből pedig még nagyon kellemetlen dolgok sülhetnek ki, akár kormánytagokról is, főleg, ha ezek az információk valahogy nyilvánosságra kerülnek” – mondta Rácz András.

Egy folyamat

Az elmúlt hónapok megnyilvánulásait nem nehéz egy folyamat részeként értelmezni: nyilvános kritika előbb helyettes államtitkári szinten, majd Bill Clinton mondatai Orbán Viktorról, végül Barack Obama beszéde a magyar civilek elleni kormányzati vegzálásról. Rácz András szerint valószínűleg nem járunk messze az igazságtól, ha az eseményeket úgy interpretáljuk, hogy az amerikai fél először a háttérben jelezte kifogásait a magyar kormány felé, de erre semmilyen érdemi válasz nem érkezett. Ezután jött a nyilvános kritika, szintén eredmény nélkül. Aztán következtek a konkrét lépések. „Könnyű látni, hogy a sor folytatható, vagyis ha a kormány most sem reagál érdemben, akkor jönnek az újabb szankciók, a kitiltottak listája például korlátlanul bővíthető. Ezen kívül szóba jön a kormánykritikus civil szervezetek, és általában a civil szféra eddiginél komolyabb támogatása” – mondta Rácz András.

AFP / Jim Watson

Mint a hvg.hu megírta, információink szerint az ügy nem feltétlenül „magyarspecifikus”, amerikai részről a térség több kormányát is kritika érhette a korrupció és az antidemokratikus jelenségek miatt. Ennek tudható be például az is, hogy az utóbbi hetekben soha nem látott fokozatra kapcsolt a román korrupcióellenes ügyészség. „A román történések teljesen beleillenek a képbe: a jelek szerint ott történt érdemi reagálás az amerikai kritikákra, nálunk nem, ezért nincsenek szankciók a román kormánnyal szemben” – mondta Rácz András.

Hogy milyen egyéb következményei lehetnek a mostani lépéseknek, azt a kutató szerint azért nehéz megjósolni, mert uniós tagállammal, szövetséges országgal ilyen még nem történt. „De az biztos, hogy Szijjártó Péternek nagyon kemény tárgyalásokra kell felkészülnie jövő héten Washingtonban. Azt talán túlzás mondani, hogy feltörlik vele a padlót, mert a vendéglátók az udvariasság és a tényszerűség okán nyilván a magyar-amerikai viszony kétség kívül meglévő pozitív elemeit is hangsúlyozni fogják (mert vannak ilyenek is, gondolhatunk például az afganisztáni szerepvállalásra), de emellett nyilván nagyon keményen rákérdeznek majd az érintett korrupciós ügyekre is” – mondta, hozzátéve, a magyar kormány, ha az ország alapvető kül- és biztonságpolitikai érdekeit szem előtt tartva reagál, akkor ebben a helyzetben leginkább csak annyit tehet, hogy a gyanúba került kormánytisztviselőktől minél rövidebb idő alatt megszabadul. „Ennek megvannak a civilizált, elfogadott módjai. De bármiféle tagadás vagy elkenés a történtek után tartalmilag értelmetlen.”

Az mindenesetre mindenki számára nyilvánvaló lehet a mostani történések után, hogy „továbbra is azzal elintézni az amerikai kifogásokat, hogy ’ezek úgysem tudnak rólunk semmit’ vagy óriási dilettantizmust, vagy óriási cinizmust jelent. Esetleg mind a kettőt egyszerre”.