A főbb trendjeit, főleg az egyenlőtlenségek durva növekedését már bemutattuk a KSH háztartások életszínvonalát elemző jelentésének, de akadnak még benne megfontolásra érdemes részek.

Például a vagyoni helyzet lakóhely szerinti megoszlása kapcsán érdekes megfigyelni, hogy a helységek, a nem megyei és a megyei jogú városok és a főváros milyen hierarchiát alkot: a kisebb felől a nagy irányába nő az egy főre jutó jövedelem (bruttó 863 ezertől 1millió 341 ezer forintig), azaz minél nagyobb egy település, annál többet keresnek az ott élők. Az egyenlőtlenség mértéke, amit a Gini-együtthatóval számolnak (azaz a legkisebb és a legmagasabb jövedelmek közötti arányszámmal), viszont nem követi ezt a sort, a megyei jogú városokban a legkisebb (26,05), azaz itt a legkiegyenlítettebbek a jövedelmek, a legjobban keresők 3,65-ször több jövedelemhez jutnak a legrosszabbul keresőknél. És a legrosszabb a helyzet a fővárosban, ott 4,11-szeres a különbség, a Gini-együttható pedig 27,99. A helységek és nem megyei jogú városok a két szélsőérték között helyezkednek el.

A gyerek visszaveti az életszínvonalat

Ma Magyarországon a gyerek a jelentés alapján növeli a szegénységi fenyegetettséget – ezt a tényt pedig nehéz különböző akcióprogramokkal (bölcsődei helyek és kétgyermekes családok adókedvezményének növelése) ellensúlyozni. A gyerekes családok közül minden harmadikat, a gyerektelenek közül pedig „csak” minden negyediket fenyeget az elszegényedés. Az egyszülős háztartásoknak pedig 61,5%-a tarthat a súlyos deprivációtól. Ebből is látszik, hogy milyen fontos a két szülő megléte – a kormány most a házasságokat fogja támogatni havi 5000 forintos, két évig igénybe vehető adókedvezménnyel, de az élettársi viszony diszkriminálása a KSH adatai tükrében vitatható.

A szociális ellátórendszert érintő megszorítások, leépítések (a családi pótlék munkához kötésének terve, a munkakeresési járadék lassú felszámolásának terve) is érdekes fénytörésbe kerülnek a KSH megállapításának tükrében: „A jövedelmi szegénység csökkentésében kiemelkedő szerepe van a társadalmi juttatásoknak, más néven a társadalmi transzfereknek. Ezen jóléti ellátások nélkül ugyanis minden második ember a jelenlegi szegénységi küszöb alatt élne.” Ha ezt a megállapítást korrigáljuk a nyugdíjjal, vagyis a 65 éven felüliekkel, akkor is riasztó értékeket találunk: a 0-17 éves korúak 50%-a, a 18-65 éves korosztály 40,5%-a élne szegénységben a társadalmi transzferek nélkül. A nyugdíjasok már egyértelműen az államra, azaz az adófizetőkre támaszkodnak – nyugdíj nélkül csak 4,2%-uk látszódna ki a szegénységből.

Luxuskrumpli, százzal több tojás

A fogyasztás tekintetében a lakásfenntartási és energiaköltségek (fejenként évente 196 ezer Ft), az élelmiszervásárlás (fejenként évente 200 ezer Ft) és a közlekedés (fejenként évente 101 ezer Ft) a három legsúlyosabb tétel, ezek viszik el a háztartások kiadásainak 60%-át. 2012 és 13 között főleg a zöldségek ára szállt el – 12,3%-kal lettek nagyobbak egy év alatt, a burgonya pedig a legjobb befektetések közé került, hisz 60%-kal nőtt az ára – vissza is esett a fogyasztása, fejenként évi 2,3 kg-mal kevesebbet eszünk belőle.

Ha az egy főre jutó fogyasztást nézzük, ma Magyarországon a gyermektelen, aktív háztartásokban a legmagasabb az érték (1 millió 33 ezer forint évente), őket követik a nyugdíjasok, majd az aktív családok, végül gyermekes háztartások (fejenként 650 ezer forint), végül a nem nyugdíjas inaktív háztartások. Ma tehát a gyermekesek minden adókedvezmény dacára 40%-kal kevesebb pénzből jönnek ki fejenként, ami jelentős különbség.

A legszegényebb jövedelmi csoportban tartozók több kenyeret és állati zsiradékot esznek, mint a leggazdagabbak, akik viszont pl. hétszer több gyümölcsöt, kétszer annyi tejet és zöldséget és százzal több tojást fogyasztanak fejenként.