Ritkán sikerül nemcsak leleplezni, de teljes hátraarcra is kényszeríteni egy kormányzati szervet úgy, mint a parlagfű-gate ügyében a Földművelésügyi Minisztériumot: mióta cikksorozatunkban beszámoltunk arról, hogy a 177 ezer adózó egyszázalékos felajánlásaiból összejött 1,1 milliárd forintot hogyan költötték el vitatható módon, a tárca visszacsoportosította a másra kikanyarított pénzt, változást ígér és sajnálkozik. Sőt most már közleményben köszönik a civileknek, amiért „esetleges visszaélésekre hívták fel a figyelmet”, bár eddig elhajtották az adóforintok sorsát firtató Parlagfűpollen No Egyesületet, amelynek így a TASZ segítségével bíróságon kellett kiperelnie a pénz elköltéséről számot adó dokumentumokat. Ezt adták át a hvg.hu-nak, így a számlákat egyesével ellenőrizve számoltunk be arról: hogy többek között rezsire, ezüstmetál cipőtisztító gépre, diplomatatáskákra, rakatnyi mobilra és irodaszerre ment el a védekezésre szánt pénz.

A minisztérium nemcsak „sajnálja a történteket”, de az ügyben több alkalommal interpellált földművelésügyi miniszter, Fazekas Sándor haladéktalanul vizsgálatot rendelt el, előrebocsátva, hogy „a felelősségre vonás sem marad el”. Csakhogy a hvg.hu-nak több, a parlagfűpénz felhasználását és a jelenlegi védekezési rendszert belülről ismerő belső forrás azt állítja: azért volt „gyakorlat” a több millió allergiás érdekében felajánlott pénz felélése, mert megfelelő források híján lehetetlen körülmények között dolgoznak, sokszor várva arra, hogy beessen olyan összeg, ami a túlélést biztosítja. A dolgozók névtelenséget kérve, de szerintük így is állásuk kockáztatásával mondtak el részleteket.

Fazekas Sándor haladéktalanul vizsgálatot rendelt el

MTI / Kovács Tamás

„A cikkben leírtak igazak. De nagyon egyszerű azt mondani, hogy ’jaj, miért vettek táskát, meg laptopot ebből a pénzből’. Értse meg, nincs más. Az elmúlt években minden csak rohad, pusztul. Fejlesztésre egyedül a parlagfűpénz van, illetve már csak volt” – írta le a hvg.hu-nak a Növény- és Talajvédelmi Igazgatóság egyik munkatársa, aki ráállt, hogy beszél a kívülről szerinte is felháborítónak tűnő állami hivatali költekezés másik oldaláról is.

"Úgy vártuk a parlagfűpénzt, mint a Messiást"

Előző cikkünkben írtunk arról a fordított logikáról, ami a számlák átnézése után feltűnt: mintha nem a ténylegesen zajló mentesítési munkákat fizették volna lépésről lépésre, hanem mindenféle felmerülő kiadást – rezsiköltséget, irodaszer-vásárlást vagy műszaki beszerzést – megpróbálták volna beleszuszakolni a keretbe. Forrásunk ezt megerősítette, konkrét példát is hozott rá. „Mondjuk a parlagfűpénzből vettünk egy raklapnyi fénymásoló papírt, ami az éves teljes szükségletet fedezte. Hihető, hogy valóban kell a parlagfüves témához is, de nyilván nem ennyi. De ez is a túlélés, az ügyeskedés része”. Mert mint mondta: „úgy vártuk a parlagfűpénzt, mint a Messiást”. „Minden szakterület arról álmodozott, hogy majd mennyit tud leszakítani a megye számára megadott keretből. Azon ment az agyalás, hogyan lehet megideologizálni, hogy az adott beszerzésnek mi köze van a parlagfűhöz” – árulta el.

„Soha nem is volt gond az indoklásból”, mert „egyetlen dologra kell figyelni: olyan feladatot, eszközt, költséget kell a parlagfüves pénzre elszámolni, ami hihető azokon az ellenőrzési pontokon, ahol rábólintanak az elszámolásokra” – magyarázta. A „parlagfűpénz” már a korábbi kormányok idején is létezett, és szerinte akkor sem annyira szigorúan célhoz kötötten költötték el, de nem kellett az alapvető működéshez szükséges dolgokat venni belőle. „Soha nem volt forrásbőség, de a racionális, szükséges beszerzési igényeket a minisztérium, illetve a felettes szervünk elfogadta. Most mindent az vezérel, hogy meg kell felelni a megszorítási előírásoknak, miközben a döntéseknek semmi köze a logikához, a józan észhez” – állította.

„Elfogadom, hogy kívülállóként felháborítónak tűnhet címkézett pénzek ötletszerű felhasználása, de az ember abba kapaszkodik, amibe tud. Ha ez a parlagfűpénz, akkor abba” – fogalmazott a növényvédelmis hivatalnok, aki szerint mégsem teszi szóvá egyikük sem a rossz gazdálkodást, mert mindenki úgy gondolkodik: „a kis fizetés is jobb, mint a semmilyen fizetés”.

Megy a harc, hogy egy izzó égjen a WC-ben

2010 végén hozták létre egy törvénnyel a kormányhivatalokat, azóta az itteni gazdasági főosztályok központilag látják el az egyes szakigazgatási szervek üzemeltetését „az utolsó kiégett villanykörte cseréjéig”, forrásaink szerint gazdaságtalanul. „Napi szinten azért kell harcolni, hogy a WC-ben a három izzóból legalább egy égjen. Természetesen mindig a legolcsóbb, „gazdaságos” izzókat vesszük, pedig a kétszer annyiba kerülő a töredékét fogyasztaná, és tízszer annyi ideig lenne üzemképes” – hoz egy egyszerű példát. Állagmegóvásra nincs pénz, "nekünk kiküldik a ’takarékossági rendszabályt’, miközben a kormányablakokban már lecserélték a pár éve beszerzett bútorokat, mert változott a dizájn. Az olyan hivatalok eleve prioritást élveznek a beszerzéseknél, amelyeknek a működését jobban észreveszik az ügyfelek, hiszen olyan szlogenek bűvkörében élünk, hogy 'szolgáltató állam'" – tette hozzá.

Forrásunk szinte vég nélkül hozta az abszurd eseteket: például, hogy mindent papíralapon kell küldeniük, jellemzően két példányban, „mindezt az elektronikus ügyintézés jegyében, és úgy, hogy mennek a nagy szavak a papírfogyasztás 40 százalékos csökkentéséről. Határozottan állította, hogy az ő hivataluk informatikai beszerzései egyértelműen a parlagfűpénzből történtek. Utólag szokott összeülni a kupaktanács: mi az, amire utólag rá lehet fogni, hogy az a parlagfű ellen történt. Azon lehet vitatkozni, hogy egy 200 ezer forintos notebookot el szabad-e teljesen erre elszámolni, hiszen azon más feladatot is végeznek, de nem olyan nagy bűn. Ha nem vesszük meg ebből a keretből, akkor semmiből nem lesz, és az nem csak a parlagfüves munkát gátolja, hanem az egyéb hatósági feladatokat is” – mondta.

Mindent papíralapon kell küldeniük - képünk illusztráció

AFP / Maxim Marmur

Ahogy megírtuk, a minisztériumtól kiperelt számlák közt visszatérően vannak 4-5 millió forintos benzinszámlák, amelyek alján sokszor egyszerűen kézírással annyi van rávezetve, hogy ebből egy adott összeg igazoltan „a parlagfű elleni közérdekű védekezés végrehajtására felhasználva”. Forrásunk szerint ugyanaz az helyzet, mint az előbbi, munkájukhoz elengedhetetlen informatikai felszereléseknél. „Amikor a havi km-keret olyan szinten korlátozott, hogy a szakmához minimálisan értő is láthatná, hogy ennyiből elvégezhetetlen a feladat, akkor a parlagfűpénzből számolnak el mondjuk 2000 km-t. Persze, hogy ebből nem a parlagfüvet csodálják a növényvédelmi felügyelők, hanem teszik a mindennapi dolgukat, aminek egy része a parlagfűvel kapcsolatos” – mondta.

Földhivataloknál dettó ugyanez

Mindezt alátámasztja a kiadások megoszlása is: a 2009-es adóévben összegyűlt 1,1 milliárdból 642 millió forintot a minisztérium átcsoportosított másra (ezt adják most majd vissza a közfelháborodás hatására), de a többi 463 millió forintos összegből a kormányhivatalok növény- és talajvédelmi igazgatóságai 50 milliót költöttek el, míg a földhivataloknál további 49 millió forintba került a parlagfű elleni harc.

„Ha valamilyen ügyben be kell mennem a budapesti földhivatalba, mindig látom a cipőtisztító gépet. Rögtön tudtam, hogy erről van szó a cikkben. De használni nem szoktam” – mondta a földhivatalban dolgozó forrásunk, akinek akár még szüksége is lehetne a 150 ezer forintos metál/antracit színű cipőtisztító masinára. Ugyanis azok közé a járási mezőgazdászok közé tartozik, akik kinn a terepen tényleg összekoszolják a cipőjüket, miközben a megyét járva felmérik a parlagfűvel fertőzött területeket. Kérdésünkre ő is megerősítette, hogy a parlagfűre szánt források gyakorlatilag teljes mértékben eszközbeszerzésre és fenntartási kiadásokra mennek el, de ezek egy része szerinte is szükséges.

„A terepjáró, arra a gumiabroncs, a laptop vagy a PDA-k egyszerűen kellenek a munkánkhoz. Igaz, nálunk évek óta nem volt informatikai fejlesztés, csak kézi PDA-kat vettek, mert ezek nélkül még a parlagfüves ingatlanok regisztráláshoz szükséges szoftvereket sem tudnák futtatni” – mondta. Igaz, ők jóval fapadosabb terepjáróval mennek terepre, mint a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (Nébih) által az 1 százalékokból – október végén, a parlagfű elfagyása után – vásárolt új Ford Ranger, és az egyik csongrádi hivatal által 2011-ben 40 ezer forintos darabáron beszerzett gumiabroncsokhoz sem ragaszkodna.

Már felsőbb szinten elakadnak a források

Forrásunk egyértelműen egyetért a civilekkel abban, hogy az állami hivataloknál sorjáznak az olyan költések is, melyeknek „abszolút nincs közük a parlagfűhöz”. Viszont ebben szerinte nem a földhivatalok elsősorban a hibásak, mert állítása szerint hozzájuk, a ténylegesen a parlagfű elleni védekezésen dolgozó szervezethez már el sem jut a pénz jelentős része. Elakad feljebb, a belül csak „törzshivatal”-ként emlegetett kormányhivatalnál. „Ha mondjuk 3 millió forint van parlagfűre, akkor abból arányában 800 ezer forint ér el hozzánk” – mondta. Kérdésünkre, hogy a többivel mégis mi történik, csak annyit mondott: „azt én is szeretném tudni”.

A hvg.hu által átnézett dokumentumokból azért kiderült, miket számoltak el a parlagfűkeret terhére kormányhivatalok: a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Kormányhivatal például jól bevásárolt teából és kávéból a helyi szupermarketben. A Heves megyei egy több, mint 300 ezres minőségi mátrixnyomtatóval szállt harcba a pollenek ellen, míg a Komárom-Esztergom Megyei Kormányhivatal többek közt villanyszerelőre és fénycsövekre költötte a pénzt.

Az illetékesek is allergiásak, de védőfelszerelésre se jut

Szakértő forrásunk szerint ezzel szemben a valódi megoldás az lenne, „ha embereket adnának”, akik a pollenszezonban "kimennek területre, jegyzőkönyveznek helyrajzi szám pontossággal, majd feltöltik az adatokat a parlagfű információs rendszerbe”. Ez nemcsak irtózatos munka, hanem a földhivatali kollégák „menet közben” maguk is allergiásak lesznek, hiszen folyamatosan magas pollenkoncentrációban dolgoznak. „Ennek ellenére a járási földhivatalok mezőgazdászai nálunk talán egyszer kaptak védőfelszerelést.  Szó szerint taknyuk-nyáluk egybefolyik, de annyit nem sikerült elérni, hogy valami pluszjuttatásból legalább a beszedett gyógyszereik árát megkapják” – mondta. A parlagfű feltérképezést közelről követő másik forrásunk is megerősítette ezt, sőt, azt állította, hogy volt már olyan járási földhivatalnok, aki betegségére hivatkozva ki se ment terepre, mert "fullad".

Nem erre ment el

Fazekas István

Az egyszerre jelen lévő forráshiány, valamint pazarlás mellett egyik szakértőnk szerint van még egy alapvető szervezeti-szervezési anomália, ami lehetetlenné teszi a kétmillió allergiást sújtó helyzet rendezését: ez pedig a védekezés feladatának kettéosztása felderítési, majd az ezt követő eljárási szakaszra. A parlagfüves terület felderítését, beazonosítását ugyanis a földhivatalok végzik, jegyzőkönyveznek, majd az adatokat ők rögzítik – helyrajzi szám pontossággal – a Parlagfű Információs Rendszerben (PIR). Innentől kezdve viszont ellenőrzési és intézkedési kötelezettsége belterületen az önkormányzatoknak, illetve a jegyzőnek, külterületen pedig a kormányhivatalok Növény- és Talajvédelmi Igazgatóságainak van. A parlagfű több mint 90 százaléka külterületen van, ahol a növényvédelmi felügyelők járhatnak el, és rendelhetnek el közérdekű védekezés címén kényszerkaszálást. Ez utóbbit az ingatlan tulajdonosa állja, ahogy a kiszabott növényvédelmi bírságot is.

"Még mindig ott vigyorog a parlagfű"

Csakhogy a földhivatali mezőgazdász szerint a „növényvédelmisek” a gyakorlatban nagyon kevés esetben intézkednek a felderített parlagfű tényleges eltüntetéséért. „Ezért vesztette lendületét ez a munka a földhivataloknál már nagyjából 3 éve: azt látjuk nap mint nap, hogy semmi értelme az egésznek. Kimegyek, mérek, de nem történik utána semmi, ha legközelebb arra megyek, még mindig ott vigyorog a parlagfű. Akkor meg minek?” – kérdezte. Egy további, parlagfű-fertőzöttséggel foglalkozó forrásunk azt tapasztalta, hogy a földhivatalok ma már alig járnak ellenőrizni. Már a felderítés sem halad, hát még a tényleges mentesítés!

A földhivatali munkatárs szerint a megoldás ezért az lenne, ha nem tagolnák szét a folyamatot, hanem egy helyen koncentrálódna a munka. „Magam ellen beszélek, mert így is rengeteg a dolgunk, de akkor már inkább nálunk kellene lennie az egész folyamatnak. Egyrészt mi már úgyis kimegyünk egyszer, másrészt mi nem vagyunk közvetlen kapcsolatban a gazdákkal” – magyarázta.

Ez ugyanis a másik rendszerbe kódolt buktató: az intézkedésre-bírságolásra jogosult megyei növényvédelem óhatatlanul jóval szorosabb kapcsolatban van a helyi gazdálkodókkal. „És az ismerős Pista bácsit nem egyszerű megbírságolni a parlagfű miatt” – fogalmazott forrásunk. Ugyanez a helyzet a jegyzőkkel, akik meg belterületen növő parlagfű esetén nem túl lelkesen bírságolják a helyi lakosokat „akikkel ugyanabban a kisközértben vásárolnak, a gyerekek ugyanoda járnak, és akik bármikor szembejöhetnek az utcán”. Ő is ugyanazt mondta, mint növényvédelmis kollégája:"a szervezeteken belül is tisztában vannak a cseppet sem hatékony megoldásokkal. De ki szóljon, ha mindenki félti az állását?"