A magyar felsőoktatás vesztésre áll – így lehet summázni a napokban lezárult felvételi időszakot, amely az utóbbi évek konstans megújítási törekvéseinek teljes sikertelenségéről árulkodik. Hiába állt neki a kormány 2010 őszén a felsőoktatás átszabásának, most is ugyanazok a problémák emésztik az egyetemi-főiskolai rendszert, mint négy éve. Nem sikerült például megakadályozni a fővárosi és a kisebb vidéki intézmények közötti szakadék mélyülését – míg a budapesti egyetemek és a nagy vidéki centrumok a legjobb diákok közül válogathatnak, a kisebb intézmények az idén is jóformán csak a közepes eredményű, a minimumponthatárt elért jelentkezőket tudtak felvenni.
Nem javultak a hátrányos helyzetű diákok továbbtanulási esélyei, nem sikerült tízezrével Magyarországra csábítani a fizetőképes külföldi hallgatókat, nem stabilizálták az intézményrendszert és a finanszírozást. Az olyan – szinte mantraként ismételgetett – kormányzati célkitűzések sem valósultak meg, mint a műszaki és a természettudományi képzések népszerűségének növelése, hiába próbálták ilyen irányba terelni a felvételizőket azzal, hogy minimálisra csökkentették a középiskolások ezreit vonzó gazdasági, jogi, társadalom- és bölcsészettudományi oktatás állami támogatását.
Az ELTE aulája
Fazekas István
Az aggasztó felvételi eredmények ellenére gyors kormányzati reagálásra senki sem számíthat. Bár Palkovics László, az új államtitkár már munkába állt, sőt abban bízik, hogy az év végére elkészül az új koncepció (lásd Új szelek? című írásunkat), egyelőre nem lehet tudni, milyen víziója van a magyar felsőoktatásról. Úgy tűnik, az Emberi Erőforrások Minisztériumában az egyetemeket és főiskolákat rövid pórázra fogó kancellária-rendszer bevezetését tartják a legsürgetőbb feladatnak, legalábbis a tárca jelenleg ezen munkálkodik. A kancellári pozíciókra hétfő óta lehet pályázni, és mivel a feltételek rendkívül puhák – csupán felsőfokú végzettségre és hároméves, felsőoktatási intézményben, gazdasági társaságban vagy a közigazgatásban szerzett vezetői tapasztalatra van szükség –, gyakorlatilag bárkit kinevezhet az intézmények gazdasági problémáival érvelő, a liberális oktatásirányítás legfőbb kritikusaként fellépő kormányfő, a döntés ugyanis az ő kezében van.
Az intézmények zömében már szeptembertől elkezdhetnek dolgozni az új gazdasági vezetők: a kormány azzal nyugtatja a rektorokat, hogy oktatási-kutatási ügyekben a szenátussal együtt továbbra is ők döntenek, a kancellár csak a „gazdasági következménnyel járó döntések” esetében vétózhat – márpedig egyetlen olyan ügy sincs az egyetemeken és a főiskolákon, amelynek ne lenne anyagi vonzata.
Újabb szereplők szállnak be tehát a több éve húzódó reformfolyamatba, pedig a különböző minisztériumok és az önjelölt, a problémákat rendre politikai oldalról megközelítő szakértők eddig sem fukarkodtak az ötletekkel, amelyekkel azonban nemhogy irányba állították, sokkal inkább félrevitték a felsőoktatás egyre sürgetőbb átalakítását. „Valamelyik minisztériumi ember már megint úgy érezte, hogy ért a felsőoktatáshoz” – így kommentálta a HVG-nek az egyik sokat tapasztalt egyetemi oktató például azokat a sajtóértesüléseket, amelyek szerint éppen a felsőoktatás legjobban működő szegmense, a budapesti egyetemek átszabásának terve került elő újra. A hírek szerint a Budapesti Corvinus Egyetem kertészeti, tájépítészeti és élelmiszer-tudományi karát a gödöllői Szent István Egyetem, a társadalomtudományi kart a Nemzeti Közszolgálati Egyetem kapná meg, míg a két gazdasági kart vagy a Műegyetemhez, vagy az Eötvös Loránd Tudományegyetemhez csatolnák.
Bár a felsőoktatási államtitkárság kérdésünkre cáfolta, hogy létezik ilyen terv, nem ez lenne az első alkalom, hogy a tárcánál olyan koncepció készül, amely az egykori Közgáz önállóságának végét jelentené. Először 2011 májusában szivárgott ki egy háttéranyag, amely tizenhárom felsőoktatási intézmény, köztük az önálló Corvinus megszüntetésével számolt, egy évvel később pedig újabb tervezet látott napvilágot, amely az agrárkarokat a gödöllői egyetemhez, a társadalomtudományi és gazdasági karokat pedig a Műegyetemhez csoportosította volna át. Egyik tervből sem lett semmi – már csak azért sem, mert az azokat jegyző helyettes államtitkárok is lapátra kerültek –, valószínűleg ennek is köszönhető, hogy a mostani hírek nem váltottak ki heves tiltakozást.
Egyelőre Rostoványi Zsolt, a Corvinus rektora sem aggódik, hozzá ugyanis nemhogy tervezet, minisztériumi pletyka sem jutott el arról, hogy újra terítéken lenne intézménye felszabdalása. „Nem is lenne rá ok, a hozzánk jelentkezők száma ebben az évben ismét húsz százalékkal emelkedett, a hazai egyetemek között kiemelkedő eredményeket értünk el, több nemzetközi rangsorban szerepelünk, és végre gazdaságilag is egyenesbe kerültünk” – mondta, hozzátéve: az államtitkár sem nyilatkozott még arról, mik az elképzelései az intézményrendszer átalakításáról.
Pedig számos döntés nem tűrne halasztást. A Semmelweis Egyetem például lépéskényszerbe került azzal, hogy tizennégy év után elveszítette testnevelési és sporttudományi karát. „Erre maga a miniszterelnök bólintott rá” – utaltak többen arra, hogy az egykori Testnevelési Főiskola újjáélesztése mellett nem szakmai érvek szóltak, sokkal inkább a sportlobbi erejét demonstrálja. Az intézmény ráadásul nem csak önállóságot, jogszabályba foglalt „felmentéssel” egyetemi címet is kap. Hasonló kormányzati kivételezésre a Semmelweis aligha számíthat, pedig a testnevelési kar nélkül – hiába van nemzetközileg elismert orvosi képzése és több ezer külföldi hallgatója – elveszítheti egyetemi rangját, a sporttudományon kívül ugyanis csak orvostudományi területen indít PhD-képzéseket, ez pedig nem felel meg a felsőoktatási törvény előírásainak.*
A dékánok és a rektor hetek óta keresik a menekülőutat, és bár ragaszkodnak az önállósághoz, úgy tudjuk, B tervként az integráció is szóba jöhet. A HVG információi szerint több budapesti egyetemmel is tárgyalásokba kezdtek, igaz, gyors beolvadásra esély sincs. Az egészségügyi kasszából finanszírozott klinikák átvételétől az összes fővárosi intézmény ódzkodik, azok ugyanis könnyen bedönthetnék a költségvetésüket – a gazdasági megfontolások mellett eltörpül az az érv, miszerint a Semmelweis bevételei és tudományos eredményei több intézmény pozícióját is erősíthetnék.
Márpedig a kormány a nemzetközi rangsorokban elért helyezésük javulását várja el a legnagyobb felsőoktatási intézményektől – legalábbis Orbán Viktor többször kijelentette, hogy minimum egy magyar egyetemet a világ kétszáz legjobbja közé kell juttatni. És az sem véletlen, hogy időről időre előkerül a Műegyetem, az ELTE és a Semmelweis összevonásának ötlete. Pedig semmi sem igazolja, hogy a „Budapesti Tudományegyetem” létrehozásával előrébb lehetne lépni a világrangsorokban – mondta a HVG-nek Fábri György, az ELTE rektorhelyettese, hozzátéve: a rangsorokat különféle szempontrendszerek alapján állítják össze, így az is előfordulhat, hogy például a tudományos publikációk szerinti listában előrébb kerülne, a külföldi hallgatók aránya szerintiben viszont visszacsúszna a fővárosi gigaegyetem.
Vidéken nem a rangsorhelyezések javítása, hanem a túlélés a cél. A hallgatók száma meredeken zuhan, a gyöngyösi Károly Róbert Főiskolán tíz év alatt például kilencven százalékkal esett vissza a felvettek száma, a Szolnoki Főiskola ötödannyi elsőévessel kezdi az őszi szemesztert, mint tíz évvel ezelőtt, és a többi vidéki főiskolán is kilátástalan a helyzet. Az állami és a magánszféra közös tervei alapján, úgynevezett ppp-konstrukcióban felújított és kibővített kampuszok ugyanis milliárdos terhet jelentenek, miközben a tíz évvel korábbi hallgatói létszámra tervezett épületek egy része üresen áll. Bár a fennmaradást segítő állami apanázst időről időre megkapják az intézmények, az átalakuláshoz szükséges minisztériumi iránymutatás eddig elmaradt, így aztán államtitkári gyámkodás nélkül kezdődött meg a vidéki intézményhálózat átrendeződése.
A legnagyobb változás a 2000-es években öt önálló intézményből létrehozott Szent István Egyetemre vár, amelynek szarvasi pedagógiai kara augusztustól egyházi kézbe kerül, és a szegedi Gál Ferenc Főiskola részeként működik tovább. A budapesti Ybl Miklós Építéstudományi Kara az Óbudai Egyetemhez csatlakozna, az állatorvos-tudományi kar – a Testnevelési Egyetem példáján felbuzdulva – önállósodna, de a békéscsabai tanszékek sorsa is kérdéses. Hasonló helyzetben van a fizetési gondok miatt többször címlapra került Nyugat-magyarországi Egyetem is, amely 2013-ban több karát összevonta, székesfehérvári geoinformatikai karát pedig az Óbudai Egyetemnek adta át. Bizonytalan a bajai főiskola jövője is, a komoly hallgatóhiánnyal küzdő gyöngyösi főiskola és a Debreceni Egyetem integrációjára pedig már csak az erőforrás-minisztériumnak kell rábólintania.
A csökkenő hallgatói létszám miatt rossz bőrben lévő intézmények számára nemcsak az integráció, hanem a közösségi főiskolává alakulás is megoldást jelenthetne, ha a kormány elfogadná a 2013 őszére kidolgozott intézményi modellt. „Itt nem szimpla átnevezésről van szó, a közösségi főiskolák létrehozásához sok idő kell, komoly szakmai munkával olyan portfóliót kell kialakítaniuk, amilyenre ott helyben a gazdaságnak szüksége van” – mondta Szabó Gábor, a Szegedi Tudományegyetem rektora. Szerinte súlyos következményei lennének annak, ha „valaki gondolkodás nélkül elkezdené bezárni a vidéki főiskolákat”, ugyanakkor mindaddig a kutató- és elit egyetemek is veszélyben vannak, amíg a felsőoktatás egy részét mesterségesen, állami injekciókkal tartják életben.
Abban mindenesetre egyetlen rektor sem bízhat, hogy könnyű évek jönnek – a kétkezi munka becsületét és a munkaalapú társadalmat proklamáló, korábban az önfenntartó felsőoktatás víziójával előrukkoló miniszterelnök aligha bólintana rá a hallgatói létszám vagy az intézmények állami támogatásának növelésére. Így aztán még nagyobb tétje van annak, hogy három bukott koncepció után milyen anyag születik a felsőoktatási államtitkárságon, és az átmegy-e a kormányon. A HVG információi szerint az új államtitkár és a Hoffmann-érából „megörökölt” Maruzsa Zoltán helyettes államtitkár viszonyától is függ, milyen gyorsan és milyen irányban indul el a felsőoktatás átalakítása. Ha a Műegyetem tanszékvezetői posztját minisztériumi pozícióra cserélő Palkovics László nem akar elődje, Klinghammer István sorsára jutni – akinek stratégiáját nemcsak az oktatási ügyekben egyre nagyobb szerepet játszó Parragh László iparkamarai elnök, hanem saját helyettese is megtorpedózta –, minden kétséget kizáróan be kell bizonyítania, hogy ki az úr a háznál.
SZABÓ FRUZSINA
*Megjegyzés: A sikeres akkreditációt követően a Mentális egészségtudományok Doktori Iskolában elindult a társadalomtudományok közé tartozó szociológia doktori képzés" - nyilatkozta dr. Rácz Károly a Semmelweis Egyetem Doktori Tanács elnöke 2014 januárjában.
