A Putyin-varázs: Hogy lett a bábból cár?
Mi a titka az Oroszországot másfél évtizede vezető Vlagyimir Putyinnak, akinek az uralma a hazájában szinte transzcendens jelleget ölt? Anna Arutunyan orosz-amerikai újságírót kérdeztük, aki több mint 10 éve követi az orosz elnök politikáját, és nemrég könyvet írt a Putyin-jelenségről. A szerzőt arról is megkérdeztük, hogy mit akar Putyin Orbántól, és mi lehet az orosz-ukrán konfliktus kimenetele.
hvg.hu: Borisz Jelcin 1999-ben mutatta be Putyint utódjaként, de a körülötte lévő oligarchák választása volt. Miért éppen rá esett a választás?
Anna Arutunyan: Pontosan lehet tudni, hogy Borisz Berezovszkij választotta ki őt erre a célra, aki akkoriban a legerősebb oligarcha volt. Azért épp rá esett a választás, mert akkoriban a kommunisták visszatérésére reális esély volt, és az oligarchák féltek, hogy államosítják a cégtulajdonaikat. Egy volt KGB-s tiszt két okból is jó ötletnek tűnt: egyfelől a legnagyobb oligarchák közt is sok egykori titkosszolgálati tiszt volt, másfelől azt hitték, Putyin védelmet nyújt majd nekik. (Röviddel a hatalomra kerülése után azonban Putyin épp azokkal az oligarchákkal fordult szembe, akik belefolytak a politikába. Többek között Berezovszkij is emigrációra kényszerült, akit 2013-ban londoni lakásában találtak holtan. – szerk.)
hvg.hu: Vannak sötét foltok, ismeretlen periódusok Putyin életében?
A. A.: Amiről kevesebbet tudunk, az a viszonylagos szegénységben eltöltött gyerekkor, valamint egy-egy kisebb életrajzi részlet körüli pletyka. Például, hogy máskor született, mint a hivatalos dátum. Érdekesebb rész, hogy a kora 90-es években Putyin összefonódott bizonyos bűnözői körökkel Szentpétervárott. De őszintén szólva ez akkoriban szinte elkerülhetetlen volt, ha valaki bármit el akart érni az üzleti életben. Nem adhat felmentést, de tény, akkoriban ez így ment.
1980-ban született Moszkvában, 1987-től az USA-ban élt, ahol 2002-ben diplomázott a New York Universityn. 2003-től Oroszországban dolgozik, az orosz média és politikai helyzetét, a nyilvánosság állapotát kutatja újságíróként. A Putyin-varázs című könyvét 10 nyelvre lefordították már. További könyvei: A média Oroszországban, Szabadság, elnyomás és magántulajdon
hvg.hu: Könyvében a patrimoniális állam kifejezést használja az oroszországi viszonyok leírására, ami a feudális hatalomgyakorlás egy formájára utal – tulajdonképp arra, hogy az állam a legnagyobb hatalmú gazdasági szereplő is. Igaz ez magára Putyinra is? Ő is oligarcha? A legnagyobb?
A. A.: Könyvemben ezt a fogalmat abban az értelemben használtam, hogy a demokratikus intézményrendszer hiányában a patrimoniális kapcsolatok lesznek elsődlegesek. Igen, az állam a legnagyobb gazdasági szereplő, de ez inkább azt jelenti, hogy egyensúlyoz az oligarchák között. A 90-es években az oligarchák erősebbek voltak az államnál, Putyin uralma alatt a Kreml visszaszerezte a hegemóniát, és egyezséget ajánlott fel az oligarcháknak: megtarthatják részesedéseiket, cégeiket, tőkéjüket, ha politikailag nem sok vizet zavarnak. (Putyin rejtett vagyonáról lásd keretes írásunk – a szerk.)
hvg.hu: Kiemeli, hogy az orosz társadalom igényli, legyen egy hatalmasság fölötte. Ez a hagyomány miben gyökerezik?
A. A.: Oroszország mindig is nagy ország volt, márpedig egy ekkora birodalmat nehéz távolról, a központból irányítani. A civil terület és önkormányzatiság hiánya miatt a hétköznapi ember felruházza a hatalom tulajdonosát emberfeletti tulajdonságokkal. A vallás is szerepet játszott ebben, hiszen a bizánci hatalomgyakorlás szerint az egyház és az állam vezetője ugyanaz. Erre Nagy Péter cár ugyanúgy épített, mint a bolsevikok. Paradox a helyzet: ha a társadalom az autokráciától kéri a demokratizálódást, akkor elismeri annak felsőbbségét. Márpedig demokratizálódást nem lehet kérni, azt ki kell harcolni, meg kell teremteni hosszú idő alatt. Az autokratikus vezetés viszont képes arra, hogy demokratikus mechanizmusok útján megerősítse uralma jogosságát.
hvg.hu: Putyin vezetőként szinte isteni magaslatokban van. Hogy képzelhető el a távozása?
A. A: Nem tudni. Erről most nincs szó, de nincsenek is rá jó forgatókönyvek. Az ukrán válságból nem nagyon lehet kihátrálni (a közvélemény-kutatások szerint a Krím annektálása után Putyin népszerűsége 70 százalék fölé szökött – szerk.), és nem látszanak jó válaszok. Elképzelhető, hogy Putyin 2018-ra kiválasztja az utódját, de most még nem tudni, ki lehet az. Ugyanakkor bármi megtörténhet, mert a gazdasági helyzet labilis. Az sem elképzelhetetlen, hogy harc robban ki az oligarchák és a hadsereg között. Polgárháború sem kizárt – ami mindenki számára tragikus következményekkel járna. Emlékszem, egy éve még jóformán mindenki elképzelhetetlennek tartotta volna, hogy Ukrajnában polgárháború törjön ki. A Majdanhoz kötődő tiltakozáshullámot mindenki múló jelenségnek vélte, aztán tessék, mi lett belőle. Nagyon sebezhető a társadalom, óriásiak a feszültségek.
hvg.hu: Azt írja, a Putyin-kultusz része az is, hogy alfahímként jelenik meg a nyilvánosságban. Ez mennyire újdonság az orosz vezetők esetében?
1980-ban született Moszkvában, 1987-től az USA-ban élt, ahol 2002-ben diplomázott a New York Universityn. 2003-től Oroszországban dolgozik, az orosz média és politikai helyzetét, a nyilvánosság állapotát kutatja újságíróként. A Putyin-varázs című könyvét 10 nyelvre lefordították már. További könyvei: A média Oroszországban, Szabadság, elnyomás és magántulajdon
A. A.: Az erőkultusznak a maszkulinitás mindig is része volt, csak a szexualitás rejtett, szublimált volt. Egyszerűen nem volt helyénvaló az ábrázolása. Most más időket élünk. A jelenséget alulról és fentről is táplálják: a vezetőtől azt várják el, hogy erős legyen. A nép apai-férji attribútumokat is hozzárendel a vezető képéhez, amire a hatalom elfogadóan ráerősít. Elég szomorú, de ezzel együtt kell élni. (Arutunyan a könyvében idéz egy 2012-es felmérést, miszerint a 2000 megkérdezett nő 20 százaléka állította, hozzámenne feleségül Putyinhoz. Emellett Putyin két év alatt több mint félmillió személyes megkeresést kapott, amelyben – nemcsak nők – valami egyéni probléma megoldásával fordultak hozzá. – szerk.)
hvg.hu: Mi volt Putyin célja az ukrán konfliktussal? De facto visszaállítani a Szovjetuniót?
A. A.: Az ukrán-orosz konfliktus politikai eszközökkel megoldható lett volna. A kialakult helyzetért minden oldal felelős, de Oroszországé a legnagyobb rész. Az Eurázsiai Uniót tévedés a Szovjetunió visszaállításaként aposztrofálni, mert inkább gazdasági, mint politikai szövetséget takar. Ukrajna ehhez a célhoz nem olyan nagyon fontos. Az igazi gond Viktor Janukovics bukása volt, felborult az egyensúly, minden mozgásba lendült. A Krím-félsziget annektálása gond nélkül ment, szinte puskalövés nélkül – ott voltam, és tény, hogy a lakosság többsége az Oroszországhoz csatlakozást akarta. És ez a sikeres akció meghozta az étvágyat: szerezzük meg akkor a Donbasszt is! A helyzet azért is nehéz, mert Putyinék sem tudják, mit akarnak a területtel: ütközőzónát kialakítani, annektálni, önállóságot kínálni? Visszaút viszont immáron nincs, és senki nem tudja, mi lesz a vége.
hvg.hu: Putyin Magyarországra látogat, és mindenki azt találgatja, mit akarhat. Mi lehet egy ekkora, Oroszországhoz ilyen közel fekvő ország helyes taktikája, ha Putyinnal tárgyal?
A. A.: Most Putyinnak az a legfontosabb, hogy ne legyen karanténban, ne izolálják. Oroszország nem akar birodalmat építeni, erős gazdasági kapcsolatokat szeretne létrehozni. Azt is el akarja kerülni, hogy Oroszországról, mint kizárólagos alternatíváról beszéljenek: tehát, hogy egy országnak a Nyugat vagy Oroszország között kelljen választania. Finnország ezen a téren jó taktikát választott: a történelem során sokszor orosz fenyegetésbe került kis ország pragmatikus gazdasági kapcsolatokat működtet Oroszországgal.
hvg.hu: A magyar politikai életben vannak a putyinizálódásra utaló jelek, mint a civil szféra folyamatos gyengítése vagy az állam megnövekedett szerepe és a kormány köré épülő gazdasági hatalom. Mennyire másolható a putyini minta?
A. A.: A válaszom a magyar politikai élet elégtelen ismeretéből kifolyólag általánosabb lehet. Az egész világban terjedőben vannak autoriter trendek. Ezek valójában a gazdasági válságra adott reakciók, és nem említhetőek egy lapon azzal, amikor az autokrácia a táradalomból ered. A válság miatt több helyen erősödnek illiberális jegyek, de ahol elég erősek a demokrácia alapintézményei, ott még mindig gyökeresen más a helyzet, mint Oroszországban.
(A szerző A Putyin-varázs című monográfiája az Európa Könyvkiadónál jelent meg.)
Miről tehetne fel Orbán kellemetlen kérdéseket Putyinnak? – De nem fog. |
Melegellenes intézkedések: a melegfelvonulások szétverése – a rendőrség közönye vagy aktív részvétele mellett –, a homofóbia törvényi megalapozása, elnézése, melegellenes törvények (nem vezethet autót transzvesztita, transznemű).
Civilellenes intézkedések: a civil szervezeteket regisztrálni kell, működésüket megnehezítik, át kell világítaniuk magukat, ami után könnyű a működésüket elmeszelni) A szólásszabadság korlátozása: a rágalmazás bűncselekménnyé vált, kellemetlen kérdéseket kutató újságírók gyanús körülmények közt meghalnak (Anna Politkovszkaja, Natalja Esztemirova), kritikus hangú sajtóorgánumok elhallgattatása, totális médianyomulás).
Választási manipuláció és csalás: sokmillió hamis szavazat a 2011-es (és azt megelőző) választásokon, amivel sikerült megszerezni az abszolút többséget Putyin pártjának.
Korrupció: az ország GDP-jének 35%-a 110 ember kezében van, az olajbevételek által lojális gazdasági holdudvar fenntartása, Oroszország a Transparency International legutóbbi, 2014-es korrupciós indexén 174 országból a 136. helyen áll, többek közt Iránnal, Libanonnal, Kamerunnal, Nigériával holtversenyben. 28 pontos eredménye egy ponttal több a 2012-2013-ashoz képest (ezen a listán minél több pontja van, annál kevésbé számít korrupt országnak).
Oligarchává válás: Putyin rejtett vagyonát, mely a különböző nagy ásványkincs-vállalatok közvetítőkön keresztüli tulajdonosi részesedéséből fakad, 70 milliárd dollárosra tette Sztaniszlav Belkovszkij politikai elemző 2012-ben, aki amúgy Borisz Berezovszkij egykori oligarcha unokatestvére.
Imperialista törekvések: Putyin Grúziából kiszakította Abháziát és Dél-Oszétiát, majd a Krím-félszigetet is annektálta az ukrán-orosz konfliktusban. Támogatta a kelet-ukrajnai szakadár csoportokat. |