Dercsényi Dávid
Dercsényi Dávid
Tetszett a cikk?

Ezrek veszítik el évente a látásukat Magyarországon, miközben ez sokuknál egyszerűen megelőzhető lenne. A kormány egy százmilliós szűrőprogram beindításával áttörést érhetne el e téren, ráadásul milliárdokat takaríthatna meg, de az újra és újra előkerülő országos tervek megvalósítása rendre megtorpan. Pedig itt vannak a példák: mindez máshol működik.

A látás elvesztésénél kevés tragikusabb egészségkárosodás létezik. Pedig ma Magyarországon évente 4-6000 embert ér ilyen csapás, bár a pontos számot mondani nem lehet. Igaz, ott tartunk, hogy már az is bizonytalan, igazából összesen hány látássérült, vak honfitársunk él közöttünk. A szakértők mindenesetre 80 ezer közelébe saccolják a számukat.

A Semmelweis Egyetem Szemészeti Klinika kutatócsoportja, a Lions Klubok Magyarországi Szövetsége, a Vakok Állami Intézete és a Magyar Diabetes Társaság összefogásában 3600, 50 évnél idősebb embert érintő szűrővizsgálat indul idén áprilisban. Az érintetteket két és fél hónap alatt keresi fel a lakásán egy vizsgáló csoport, amely méri a látóélességet, a szemfenék állapotát, különös figyelmet fordítva a cukorbetegekre. Az érintettek, akikhez a csoport vizsgálódni indul, értesítést kapnak a látogatásról hetekkel az esemény előtt.

©

A felmérés eredményei alapján egy országos reprezentatív állapot tárul az orvosok és döntéshozók szeme elé – és a tanulságok alapján majd módosítani lehet a szemészeti ellátás rendszerén, ha ez szükséges, hogy az elkerülhető vakság és látássérülés mennyisége jelentősen csökkenhessen.

Németh János, a Semmelweis Egyetem szemész professzora a hvg.hu-nak elmondta: a fejlett európai országokhoz (Ausztria, Németország, de még Csehország is) képest arányaiban kétszer annyi ember veszíti el évente a látását Magyarországon. Ausztráliához, az USA-hoz képest még lesújtóbb az adat, de még Bulgária is jobban áll, mint mi. Az okokat pontosan nem tudni, de vélhetően a preventív programok és az egészségügyi ellátás terén vannak elmaradásaink. Németh szerint például Dániában és az Egyesült Államokban kifejezetten visszaszorulóban van az időskori vakság.

Az új kezelések ott gyorsan elterjedtek, míg itthon az utóbbi 5-10 évben például az időskori makuladegeneráció (ami a leggyakoribb oka a látás elvesztésének) elleni kezelések legújabb generációja alig terjed – főként a pénz hiánya miatt. Pedig a már említett Dániában az ilyen okból bekövetkezett látásvesztés számát a felére sikerült leszorítani. Kiemelkedő eredményeikre a másik magyarázat a megelőzésre fordított figyelem, a szűrések kiterjesztése mind szélesebb körre. Itthon például a cukorbetegség a harmadik leggyakoribb látásvesztési ok, és nem volt ez másképpen Dániában sem, ahogy pár éve még csak 26 százalékos szűrési arányt tudtak felmutatni a veszélyeztetettek körében. Ám egy intenzív kampánnyal, amibe a királyi családot is bevonták, ezt az arány 3-4 év alatt sikerül feltornázni 85-90 százalékra. Angliában még jobb a helyzet, ott jelen pillanatban a lakosság 98 százalékát szűrik, de ezzel is elégedetlenek: el akarják érni a 100 százalékot.

Mi az a makuladegeneráció?

A fejlett társadalmakban a leggyakoribb időskori látásvesztést okozó betegség. A makula egy ideghártyaterület, ez a szemen az éleslátásért felelős hely, s ennek az idegsejtjei halnak el a betegség következtében. Gyógyítása részben lehetséges. A betegség valódi oka nem ismert, családi halmozódás miatt genetikai okok is állhatnak a hátterében, hajlamosíthat a dohányzás, az állandó napfényben végzett munka, a vitaminszegény életmód.

Pedig Magyarországon nagyjából minden (módszertan, személyi állomány) megvan a hatékony szűréshez, a hiányosságok a szervezésben vannak. Ezt támasztja alá az a tény is, hogy évente ezer ember veszíti el a látását a cukorbetegség szövődményeként. Németh ismertetett egy budapesti telemedicinális mintaprogramot is, amely jól működött, és amely alapján azt lehet mondani, egy nagyjából 100 milliós kezdeti és 20 milliós éves költséggel működtethető lenne az országos telemedicinális szűrés. Ha szembeállítjuk egy látásromlással kezelt, vagy egy szeme világát elveszítő beteg kezelésére fordított költségeket (nem is beszélve a személyes dráma felbecsülhetetlen káráról), valamint a szűrőprogramra fordítandó összegeket, kiderül, hogy a program beindítása 5-10 éven belül évi 20 milliárd forint megtakarítást hozna – ha csak pusztán az anyagi oldalt néznénk.

Alattomos cukorbetegség

De hány magyart érint ma a cukorbetegség? Hidvégi Tibor, a szűrőprogramot támogató Magyar Diabetes Társaság főtitkára úgy tájékoztatja a hvg.hu-t, hogy a 19-70 éves népesség 7,5-8 százaléka cukorbeteg, és ugyanekkora áll a betegséget közvetlenül megelőző stádiumban, amikor a laborértékek már eltérnek a normálistól, de még nem jelentkezik semmilyen tünet. És főként az utóbbiaknál kellene nagyon a szűrés. Azok ugyanis, aki tudják magukról, hogy cukorbetegek, általában évente egyszer csak elmennek a szemészhez kontrollra. Sokaknál azonban maga a betegség is csak a szövődmények jelentkezésekor derül ki – a beteg látásromlás miatt szemészhez megy, és ott fedezik fel hogy a szemfenék alján lévő hajszálerek károsodottak, ez pedig az elhanyagolt, fel nem fedezett cukorbetegség következtében alakul ki.

Látásvizsgálat
©

Nemzeti szűrőprogram – hogy áll ma?

A kormány amúgy már 2013-ban kidolgozott egy nemzeti szűrőprogramot, bár akkor a szív- és érrendszeri, illetve a daganatos megbetegedések tekintetében hangsúlyozta az Emmi a megelőzés szerepét. A koncepcióban az alapellátás (háziorvosok, védőnők) alkották volna az első vonalat, s a webbeteg.hu-nak küldött válasz alapján 2014 után volt várható a rendszer kiépülése. Háziorvosok azonban már akkor arra figyelmeztettek, hogy a megvalósításhoz a szakmai protokoll kidolgozása és források szükségesek, Éger István, a Magyar Orvosi Kamara elnöke pedig jelezte: a programot nem egyeztették velük, és a mostani háziorvosi gondok (szakemberhiány, magas átlagos életkor, túlterheltség) mellett nem megvalósítható a szűrőprogram alapellátásra építése.

A 2013-as koncepció fő elemei a következőek voltak:

- 21 és 65 éves kor között évente általános, ötévente pedig részletes fizikai vizsgálat a háziorvosnál;

- 21-39 éves kor között ötévente, 40-65 éves kor között kétévente általános laboratóriumi vizsgálat;

- 50 éves kortól kétévente vastagbélszűrés (az idejében felfedezett vastagbélrák gyógyulási rátája közel 100%-os);

- Évente fogászati szűrés és gondozás minden életkorban;

- Méhnyakrákszűrés 5-65 év között háromévente, emlőszűrésre pedig 45 éves kortól 65 éves korig kétévente;

- Újszülöttek komplex szűrővizsgálata a szülészeten, a kisgyerekeket pedig a védőnők szűrik az eddigieknél szigorúbban pszichés, mozgás-, értelmi, szociális és beszédfejlődés szempontjából is.

Az elképzelés szerint a háziorvosnak kellene koordinálni a szűrést, neki kéne a betegeket a megfelelő szűrésekre irányítania, illetve az egyszerűbbeket elvégeznie. Sőt, 2014 végére kialakult a retorziós politika a szűrővizsgálatok kapcsán: aki nem megy el szűrésre, nem részesülhet egészségügyi ellátásban – mindez azonban elméletileg. Amikor pedig most arról kérdeztük az Emmit, hol is tartanak negyedévvel később, nem is reagáltak a levelünkre.

VELETEK VAGYUNK – OLVASÓKKAL, ÚJSÁGÍRÓKKAL!

A hatalomtól független szerkesztőségek száma folyamatosan csökken, a még létezők pedig napról napra erősödő ellenszélben próbálnak talpon maradni. A HVG-ben kitartunk, nem engedünk a nyomásnak, és minden nap elhozzuk a hazai és nemzetközi híreket.

Ezért kérünk titeket, olvasóinkat, hogy tartsatok ki mellettünk, támogassatok bennünket, csatlakozzatok pártolói tagságunkhoz, illetve újítsátok meg azt!

Mi pedig azt ígérjük, hogy továbbra is minden körülmények között a tőlünk telhető legtöbbet nyújtjuk a számotokra!