A család fürödni indult a Tiszára a baleset napján, de az általuk felkeresett partszakaszon nem volt fürdésre kijelölt hely, ezért a folyóban karókkal kijelöltek egy harminc-negyven méter széles területet, ahol megítélésük szerint biztonságosan lehetett tartózkodni. A szülők megengedték a gyereküknek, hogy bemenjen a Tiszába, bár tudták, vízbiztosan nem tud úszni. Mentőmellény sem volt rajta, valamint más eszköz sem, amely segítette volna, hogy fennmaradjon a folyó felszínén.

Az egyik nagyszülő élettársa játszott a fiúval, a vízből kiemelve dobálta a folyásiránnyal szemben, majd elkapta, amikor feléje sodródott. Annak ellenére tette ezt, hogy tudta, a kisfiú nem tud úszni, és azt is figyelmen kívül hagyta, hogy erős a folyó sodrása. A sovány testalkatú gyereket el is sodorta a víz a mélyebb tiszai részbe. Nagymamája ment utána, akit végül az idős férfi - a harmadrendű vádlott - a partközelbe mentett ki. A sodródó gyermek után beszaladt a vízbe az egyik szülő is, őt a társa húzta partra. A nagymama azonban újra bement a Tiszába az unokájáért, de mindkettőjüket elsodorta a folyó.

A vádlottak segítségért szaladtak a közeli komphoz, de az ott tartózkodók sem tudtak már segíteni. A kisfiút a folyó másik partjánál lévők emelték ki a vízből, de az életét már nem lehetett megmenteni. A nagymama holttestét öt órával később búvárok találták meg a Tiszában. A szülők jogerős ítéletben egy-egy év felfüggesztett börtönbüntetést kaptak, a harmadrendű vádlott - a nagyszülő élettársa - szintén egy évet, de két évre felfüggesztve.