Megtaláltuk azt az 1982. február 13-i Népszabadságban megjelent interjút, amelyet Szabó László, a Kékfény akkori műsorvezetője készített Pruck Pállal, azzal a fiatal 56-os forradalmárral, akit kamaszként kapott le a Life magazin fotósa.

A híres fénykép másolatáról az 1956-os emlékév alkalmából a fővárosban is kiraktak plakátokat, amelyen viszont a puskás kamaszfiú képe mellett a ma színész-rendezőként ismert Dózsa László szerepel. Ebből vita támadt az elmúlt napokban, Pruck Pál rokonai szerint az azóta elhunyt hozzátartozójuk szerepel fotón (a Life-ban is az ő neve állt alatta), Dózsa azt mondta, szerinte ő az, de kegyeleti okokból lemond arról, hogy az ő neve szerepeljen a plakátokon.

A legfontosabb kérdés azonban az volt, hogy milyen munkát végzett vajon a Schmidt Mária történész által vezetett 1956-os Emlékbizottság, létezik-e, hogy így összekeverték a neveket. A kétkedőknek Schmidt Mária dörgedelmes választ adott csütörtökön, amelyben Dózsa nevének feltüntetését annak a ténynek tulajdonítja, hogy Dózsa felismerte magát a képen. (A két fiatal tényleg eléggé hasonlíthatott egymásra.) Schmidt azonban ezen túlmenően csúnyán beleszáll Pruckba, olyan köztörvényes bűnözőként írva le a férfit, akit a Kádár-rendszer propagandagépezete használt fel magának.

Közleményében a történész hivatkozik a Népszabadság 1982-es cikkére, amelyet Szabó László jegyzett. Megtaláltuk a cikket, amelyben az akkor már 39 éves, pecsenyekacsát tenyésztő Pruck Pál beszél arról, hogy hogyan keveredett bele a forradalomba. A kékfényes Szabó László a bevezetőben kétséget nem hagy afelől, hogy a forradalomnak milyen értelmezése jelenhet meg a pártlapban.

A cikket beágyaztuk, itt teljes egészében elolvashatja (a szövegbe belenagyíthat)

Interjúalanya, Pruck Pál először arról beszél, hogy egykori intézetis, majd ipari tanuló gyerekként kötött ki a Corvin közben, ahol egyből puskát adtak a kezébe, bár ő nehezményezte, hogy csak olyan kicsi fegyvert kapott, ami a híres fotón is látszik. A szövegből az a sugalmazás is süt, hogy szervezetten folyt a fegyverosztás, a fiatalokat pedig azzal tüzelték, hogy a hazának most szükségük van rájuk, olyanok lehetnek, mint Petőfi.

Az interjú készítője rákérdez Prucknál, hogy emlékszik-e az amerikai fotóriporterre, mire alighanem olyan választ kap, amilyet várt: mondták a parancsnokok (mármint a Corvin köziek), hogy tegyenek úgy, ahogyan az amcsik kívánják, mert ez fontos. Aztán később, a forradalom leverésénél arról beszél, hogy a Corvin közi főnökök megléptek, Amerikába mentek.

Az is kiderül, hogy Pruck nem részesült a forradalom után megtorlásban, viszont 17 évesen már egy galeri tagja lett, ahol autólopásokban vett részt, majd Aszódra (vélhetően az aszódi javítóintézetbe) került. Gépkocsivezető lett belőle később, 1970-ben pedig megnősült, és lenyugodott, három gyereke volt az interjú készítésének időpontjában, és közben tyúkokat, kacsákat, disznókat tenyésztett. "Mondtam magának, hogy lefagy a mosoly az arcáról, ha meghallja, milyen életet csináltam magamnak" - mondja Szabónak.

Szabó László a cikk elején a Life magazin azon állításán van felháborodva, hogy a szovjet katonák megtorlásként forradalmárokat akasztottak volna fel a budapesti hidakra. Amikor Pruck Pállal szembesíti ezt, az egykori puskás fiú azt mondja, ha lett volna ilyen eset, akkor biztosan hall róla, és az embereket ilyen ócska hazugságokkal nem lehet megetetni.