Kinyírja a szabadságpárti 1989-es gyülekezési törvényt a parlament

Tüntetők Gyurcsány és Orbán háza előtt. Hol szabad, hol nem

MTI / Kovács Attila, Túry Gergely

Közjogi csemegével szolgált az Alkotmánybíróság (AB), amikor június 12-én a gyülekezési szabályok módosítására szólította fel a parlamentet. Két döntés is született aznap, és a két határozat jogi finomságokban eltér egymástól. Nem csak a paragrafusok szerelmeseinek fontosak azonban a döntések, a törvényhozók akaratán múlik majd, hogy a jövőben például lehet-e politikusok magánlakása előtt tüntetni.

Már az is különös, hogy a két döntésből csak az egyiket – ami az Orbán Viktor háza előtti, betiltott tüntetéssel kapcsolatos – tették közzé aznap, a másikat (a szélsőjobbos tüntetésekre vonatkozót) csak csütörtökön (lásd Döntés két variációban című írásunkat). A lépés azt az érzetet keltette, hogy a miniszterelnöki ház extra védelme sürgős az alkotmánybíráknak. Illetve Stumpf Istvánnak nem, aki különvéleményt csatolt a döntéshez. Szerinte az AB-nek a rendőrségi tiltást jóváhagyó bírói végzést meg kellett volna semmisítenie, és meg kellett volna állapítania, hogy a bejelentett rendezvény jogalap nélküli megtiltása sérti a békés gyülekezéshez való jogot. Megjegyezte azt is, hogy „a tiltással érintett egyik helyszínen – Budapest XII. kerület, Cinege út 5. szám előtt – a joggyakorlat szerint nem volt tilos rendezvényt tartani”. Érvelése szerint lakóövezetek tipikusan a magánszféra helyszínei ugyan, de ez nem jelenti azt, hogy e helyszínek elveszítik közterületjellegüket.

A törvényalkotók valószínűleg jobban figyelnek azonban majd a bírótárs, Salamon László szavaira. Ő 2013-tól tagja a testületnek, addig parlamenti képviselő volt, előbb az MDF, majd a Fidesz, végül a KDNP színeiben, és elsősorban alkotmányügyi kérdésekkel foglalkozott. Ő ugyancsak különvéleménnyel állt elő, de más irányból: szerinte a mai szabályozás a kukába való. A gyülekezési törvény „rendkívül hiányos, ennél fogva az esetek nagy részében nem alkalmas arra, hogy a gyülekezési joggal versengő alapvető jogok és a gyülekezési jog viszonyát illetően a jogalkalmazó számára törvényes támpontot nyújtson”.

Ez előrevetíti, hogy az igazságügy-miniszter által az AB-döntés után, de még 12-én délután beígért új gyülekezési törvény részletszabályokkal – és tüntetési akadályokkal – gyarapodik majd. Az se jó jel a demonstrációpártiaknak, hogy Trócsányi László kiemelte: a hatályos gyülekezési törvényt még az utolsó pártállami parlament szavazta meg 1989-ben, és az AB azóta úgy fogadta el a spontán és a sürgősségi alapon szervezett gyülekezésről szóló jogokat, hogy azok nem szerepelnek a nyugat-európaiaknál rövidebb és kevésbé differenciált magyar törvényben. Annyi már biztos Pintér Sándor belügyminiszter szavaiból, hogy a rendőrség ezentúl – követve az AB útmutatását – tiltó határozataiban írásban tesz majd javaslatot a lehetséges területekre.

A szélsőjobbos demonstrációk közül a vérmezői (kitörés napi) tüntetés betiltását jóváhagyó bírói határozatot megsemmisítette az AB. E döntés jobban megosztotta a testületet: hat különvéleményt és egy párhuzamos indoklást csatoltak hozzá. A két aznapi határozat nincs összefésülve. A bíró Szívós Mária meg is jegyezte: ellentmondásos eredmény született, miközben „a testületnek lehetősége lett volna koherens választ adni a két ügyben felmerülő, alkotmányjogilag releváns kérdésekre”. Stumpf itt is kitartott gyülekezéspárti véleménye mellett. Bírálta a többségi határozatot, mert „az oszlatási okok tiltó okként való alkalmazása ellenére mégis elutasítja” a másik, a Kapisztrán téri jobboldali (Putyin melletti) tüntetést betiltó bírói végzés elleni alkotmányjogi panaszt. Leszögezte továbbá, hogy egy rendezvény békés célú, törvényes akkor is, ha a rendezvényen (többé-kevésbé) eltérnek az előre bejelentett céltól. „Egy rendezvény megtiltását ilyen indokolással alaptalannak, a békés gyülekezéshez való joggal ellentétesnek tartom.”

A jogi szófacsarásnak tűnő vita tétje, hogy megmarad-e a magyarok 1989-ben kivívott szinte korlátlan demonstrálási szabadsága. Ma ugyanis csak akkor tiltható be előzetesen egy rendezvény, ha „a népképviseleti szervek vagy a bíróságok zavartalan működését súlyosan veszélyeztetné, vagy ha a közlekedés más útvonalon nem biztosítható”. Kétségtelenül létezik olyan szabály is, hogy a gyülekezés „nem járhat mások jogainak és szabadságának sérelmével”, de ennek szó szerinti alkalmazásával még a Deák téren sem lehetne tüntetni.

Az utóbbi hat év gyakorlata arra utal, hogy a kormánypárti többség rendpárti megoldást választ majd. Az se jó jel, hogy a Fidesz–KDNP 2011-ben az alaptörvény megszületésével párhuzamosan törölte a törvényből ezt az indítást: „A gyülekezési jog mindenkit megillető alapvető szabadságjog, amelyet a Magyar Köztársaság elismer, és biztosítja annak zavartalan gyakorlását.”