Tüntetők Gyurcsány és Orbán háza előtt. Hol szabad, hol nem
MTI / Kovács Attila, Túry Gergely
Közjogi csemegével szolgált az Alkotmánybíróság (AB), amikor június 12-én a gyülekezési szabályok módosítására szólította fel a parlamentet. Két döntés is született aznap, és a két határozat jogi finomságokban eltér egymástól. Nem csak a paragrafusok szerelmeseinek fontosak azonban a döntések, a törvényhozók akaratán múlik majd, hogy a jövőben például lehet-e politikusok magánlakása előtt tüntetni.
Már az is különös, hogy a két döntésből csak az egyiket – ami az Orbán Viktor háza előtti, betiltott tüntetéssel kapcsolatos – tették közzé aznap, a másikat (a szélsőjobbos tüntetésekre vonatkozót) csak csütörtökön (lásd Döntés két variációban című írásunkat). A lépés azt az érzetet keltette, hogy a miniszterelnöki ház extra védelme sürgős az alkotmánybíráknak. Illetve Stumpf Istvánnak nem, aki különvéleményt csatolt a döntéshez. Szerinte az AB-nek a rendőrségi tiltást jóváhagyó bírói végzést meg kellett volna semmisítenie, és meg kellett volna állapítania, hogy a bejelentett rendezvény jogalap nélküli megtiltása sérti a békés gyülekezéshez való jogot. Megjegyezte azt is, hogy „a tiltással érintett egyik helyszínen – Budapest XII. kerület, Cinege út 5. szám előtt – a joggyakorlat szerint nem volt tilos rendezvényt tartani”. Érvelése szerint lakóövezetek tipikusan a magánszféra helyszínei ugyan, de ez nem jelenti azt, hogy e helyszínek elveszítik közterületjellegüket.
| Döntés két variációban |
Cinege utcai demonstráció Orbán házánál: A határozat: „Mulasztásban megnyilvánuló alaptörvény-ellenes helyzet áll fenn annak következtében, hogy a törvényalkotó nem szabályozta a magánszférához való alapjog és a gyülekezéshez való alapjog kollíziója esetén a kollízió feloldásának szempontjait és annak eljárási kereteit.” Az indokolás: „Az indítványozónak végső soron lehetősége nyílt a dinamikus felvonulás többi helyszínén véleménye kifejtésére, ezért az Alkotmánybíróság megállapítása szerint összességében nem sérült aránytalan mértékben az indítványozó békés gyülekezéshez való joga (...) A demokratikus társadalomtól elvárt tolerancia sem ad okot arra, hogy a demokratikus véleményformálás szereplőit (a közéleti szereplőket és azok nem közéleti szereplő lakótársait, szomszédait) a magánszférához való alapjoguk aránytalan sérelmével helyezzék nyomás alá.” Vérmezői tüntetés: A határozat: „Mulasztásban megnyilvánuló alaptörvény-ellenes helyzet áll fenn annak következtében, hogy a törvényalkotó nem szabályozta a gyülekezésről szóló 1989. évi III. törvényben a gyülekezések békés jellegét megfelelően biztosító garanciális szabályokat, valamint az alapjogok összeütközésének feloldását szolgáló olyan törvényi rendelkezések megalkotását, amelyek biztosítják az ütköző alapjogok lehető legkisebb korlátozás melletti egyidejű érvényesülését.” Az indokolás: „Mások jogainak sérelmére vonatkozó távoli, hipotetikus jellegű hivatkozások nem adhatnak alapot arra, hogy a jogalkalmazó előzetesen tiltson meg gyülekezést (...) a gyülekezési jog karaktere azt követelné meg a jogalkalmazóktól, hogy esetről esetre érvényre tudják juttatni az arányosság követelményét, amelynek keretében megtalálják a gyülekezési jog és a vele konkuráló más alapjogok közti egyensúlyi helyzetet.” |
A törvényalkotók valószínűleg jobban figyelnek azonban majd a bírótárs, Salamon László szavaira. Ő 2013-tól tagja a testületnek, addig parlamenti képviselő volt, előbb az MDF, majd a Fidesz, végül a KDNP színeiben, és elsősorban alkotmányügyi kérdésekkel foglalkozott. Ő ugyancsak különvéleménnyel állt elő, de más irányból: szerinte a mai szabályozás a kukába való. A gyülekezési törvény „rendkívül hiányos, ennél fogva az esetek nagy részében nem alkalmas arra, hogy a gyülekezési joggal versengő alapvető jogok és a gyülekezési jog viszonyát illetően a jogalkalmazó számára törvényes támpontot nyújtson”.
Ez előrevetíti, hogy az igazságügy-miniszter által az AB-döntés után, de még 12-én délután beígért új gyülekezési törvény részletszabályokkal – és tüntetési akadályokkal – gyarapodik majd. Az se jó jel a demonstrációpártiaknak, hogy Trócsányi László kiemelte: a hatályos gyülekezési törvényt még az utolsó pártállami parlament szavazta meg 1989-ben, és az AB azóta úgy fogadta el a spontán és a sürgősségi alapon szervezett gyülekezésről szóló jogokat, hogy azok nem szerepelnek a nyugat-európaiaknál rövidebb és kevésbé differenciált magyar törvényben. Annyi már biztos Pintér Sándor belügyminiszter szavaiból, hogy a rendőrség ezentúl – követve az AB útmutatását – tiltó határozataiban írásban tesz majd javaslatot a lehetséges területekre.
A szélsőjobbos demonstrációk közül a vérmezői (kitörés napi) tüntetés betiltását jóváhagyó bírói határozatot megsemmisítette az AB. E döntés jobban megosztotta a testületet: hat különvéleményt és egy párhuzamos indoklást csatoltak hozzá. A két aznapi határozat nincs összefésülve. A bíró Szívós Mária meg is jegyezte: ellentmondásos eredmény született, miközben „a testületnek lehetősége lett volna koherens választ adni a két ügyben felmerülő, alkotmányjogilag releváns kérdésekre”. Stumpf itt is kitartott gyülekezéspárti véleménye mellett. Bírálta a többségi határozatot, mert „az oszlatási okok tiltó okként való alkalmazása ellenére mégis elutasítja” a másik, a Kapisztrán téri jobboldali (Putyin melletti) tüntetést betiltó bírói végzés elleni alkotmányjogi panaszt. Leszögezte továbbá, hogy egy rendezvény békés célú, törvényes akkor is, ha a rendezvényen (többé-kevésbé) eltérnek az előre bejelentett céltól. „Egy rendezvény megtiltását ilyen indokolással alaptalannak, a békés gyülekezéshez való joggal ellentétesnek tartom.”
A jogi szófacsarásnak tűnő vita tétje, hogy megmarad-e a magyarok 1989-ben kivívott szinte korlátlan demonstrálási szabadsága. Ma ugyanis csak akkor tiltható be előzetesen egy rendezvény, ha „a népképviseleti szervek vagy a bíróságok zavartalan működését súlyosan veszélyeztetné, vagy ha a közlekedés más útvonalon nem biztosítható”. Kétségtelenül létezik olyan szabály is, hogy a gyülekezés „nem járhat mások jogainak és szabadságának sérelmével”, de ennek szó szerinti alkalmazásával még a Deák téren sem lehetne tüntetni.
Az utóbbi hat év gyakorlata arra utal, hogy a kormánypárti többség rendpárti megoldást választ majd. Az se jó jel, hogy a Fidesz–KDNP 2011-ben az alaptörvény megszületésével párhuzamosan törölte a törvényből ezt az indítást: „A gyülekezési jog mindenkit megillető alapvető szabadságjog, amelyet a Magyar Köztársaság elismer, és biztosítja annak zavartalan gyakorlását.”
