Nem törte meg a jeget CEU-ügyben az MTA elnöke
Süketek párbeszédeként is leírhatnánk a CEU rektor-helyettese és az oktatási államtitkár csütörtöki, Magyar Tudományos Akadémia által szervezett vitafórumát, ha a szándék, illetve az intézmény iránti tisztelet nem követelne emelkedettebb jelzőket. Az MTA elnöke kedden vállalta, hogy közvetít az egyetem és a kormány között, a közös nevező azonban nem lett meg a másfél órás kerekasztal-beszélgetésen.
A kezdeményező célja és jó szándéka ellenére nem igen mozdította elő a CEU ügyét az a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) elnökének javaslatára létrejött kerekasztal-beszélgetés, amit az intézmény helyzetének megoldása érdekében hívott össze csütörtökre az MTA elnöke. Lovász László újraválasztása mellett az MTA közgyűlése kedden arra is felkérte a régi-új elnököt, hogy korábbi felajánlásának megfelelően közvetítsen a CEU és a kormány között. Az intézményt ellehetetlenítő felsőoktatási törvénymódosítás ellen korábban személyesen is tiltakozó Lovász László kedden azzal indokolta fellépését, hogy "a CEU tudományos teljesítménye kiemelkedő, nagyon szerencsétlennek tartanánk, ha külföldre költözne”.
Ezt a csütörtöki kerekasztal-beszélgetés hat akadémikus résztvevője is így látta, egy kivétellel: a Széchenyi-díjas fizikus, Mezei Ferenc hozzászólásában ugyanis a közönség – főként az idősebb korosztályhoz tartozó akadémikusok - felhördülésére nagyrészt a kormány CEU-elleni érveit ismételte meg, azt fejtegetve, hogy Michael Ignatieff,a CEU rektora máig nem tudta megmagyarázni neki, hogy az áprilisban elfogadott törvénymódosítás miért akadályozza a CEU megmaradását. (Mezei amúgy az Academia Europaea tagja, amely április elején levélben kérte a magyar kormánytól, hogy ne fogadja el a lex CEU-t).
A rendezvény első perceinek egyébként még vicces momentumai is voltak, például amikor a hozzászólási sorrendet eldöntendő egy aprókockás micisapkából kihúzták a résztvevők neveit, vagy amikor a beszélgetést levezető Szász Domokos közölte, hogy a vita két főszereplője – Enyedi Zsolt, a CEU rektor-helyettese és Palkovics László oktatási államtitkár –10-10 percet kap álláspontja kifejtésére, és mindenki azon heherészett, hogy a gyorsbeszédű államtitkárnak ez olyan lesz, mintha az időkeret dupláját kapta volna meg.
Az államtitkár történeti bevezetővel kezdte, hogy miért alakult ki 2004-ben és maradt fent mostanáig kivételként a CEU bonyolult jogi helyzete, aztán a törvénymódosítás CEU-t leginkább érintő pontjait ismertette, egy eddig többnyire fideszes képviselőktől hallott érveléssel megfejelve:
„Nem gondolom, hogy az itt ülők közül bárki szeretne olyan egyetemen tanulni, amelynek otthon, az anyaországban nincs képzése”.
Később – hozzátéve azért, hogy nem a CEU-ra gondol - úgy folytatta: „Az oktatás minősége fontos. Ne verjük át a hallgatókat. Tanuljanak valós diplomát adó, egyértelmű jogi státusszal bíró intézményekben”.
A CEU rektorhelyettese lendületes hozzászólásában az intézmény ért sérelmek felsorolásával írta le az összegyűlt akadémikusoknak a helyzetet. Enyedi Zsolt elsőként is a konzultáció teljes hiányát a rótta fel a kormánynak, illetve, hogy ha mégis megszólították őket, akkor is csalóként állították be az egyetemet. Sérelmezte a szoros határidőket (a törvénymódosítás értelmében a működés egyik feltételének, a magyar és az amerikai szövetségi kormány közti megállapodásnak október 1-ig kell létrejönnie), illetve, hogy az intézményt nem is saját nevén, hanem Soros-egyetemként emlegetik rendszeresen.
A rektorhelyettes a törvény tartalmi problémái közt említette, hogy politikusok kényétől-kedvétől függ az intézmény léte, akiknek indokolniuk sem kell, ha éppen nem (vagy nem időben) írják alá a megállapodást, a CEU máris megszűnik. De azt sem tudni – folytatta Enyedi Zsolt – hogy a kormány tulajdonképpen mit is szeretne látni egy ilyen szerződésben. Különösen, hogy az amerikai szövetségi kormány egyértelműen kinyilvánította, hogy nem akar kötni ilyet. Washingtonban Enyedi érvelése szerint egyébként már a szemléletet sem értik, hogy miért tekint a kormány egy egyetemet alku tárgyának, amiről egyezkedni lehet, az oktatás minőségnek pedig szerinte az égvilágon semmi köze ahhoz, hogy van-e kampusza az intézménynek az Egyesült Államokban vagy sem.
„Miért kellene amerikai oktatásra fordítanunk azt a pénzt és energiát, amit a magyarországira fordíthatunk?”
– kérdezte a rektor-helyettes, elismerve, hogy a CEU-nak valóban speciális a jogi helyzete, de ez semmilyen privilégiummal nem jár szerinte, az egyetem keményen megdolgozott azért, hogy a magyar és az amerikai akkreditációs követelményeknek is megfeleljen. Enyedi azzal is érvelt: nem látja, hogy a többi magyar egyetem mit is nyert a törvénymódosítással. "A CEU-tól biztosan csak elvettek: Közép Európai Egyetemként (KEE) nem akar és nem is tud működni tovább." Példaként a kognitív tudományok doktori programját hozta fel, amely Magyarországon nincs akkreditálva, de CEU-s programként eurómilliókat hozott az országba a területen zajló kutatásra. „Ha kihúzzuk alóla a CEU-t, összeomlik a rendszer” – érvelt a rektor-helyettes, később azt is kifejtve, hogy a CEU adja a KEE létének legitimációját: a pénz és a diákok és a képzések négyötöde is a CEU-é, nem a Közép Európai Egyetemé.
Az egyetem kiszolgáltatott helyzetét illusztrálandó Enyedi Zsolt egy a hallgatóságban mérsékelt derültséget keltő példát hozott: olyan, mintha a kormány azt mondaná: nyugodtan tarthat mindenki elefántot, csak nagy füle és hosszú ormánya ne legyen.
Az elhangzottakra reflektálva Palkovics László megismételte, hogy szerinte reális elvárás, hogy olyan külföldi egyetemek működjenek Magyarországon, amelyek „hoznak valamit otthonról”. Az államtitkár vitatta, hogy oktatási ügyekben ne születhetne az amerikai szövetségi kormány és magyar között megállapodás, erre három korábbi – egy 2008-as, 1998-as és 1975-ös - példát hozott fel. Azzal is vitatkozott, hogy ne lenne privilégiuma a CEU-nak a többi magyar egyetemmel szemben: az oktatói munkavállalási engedély nélkül jöhetnek Magyarországra, míg a többi magyar felsőoktatási intézménybe nem jöhetnek így szakemberek, és magyar oktatók sem mehetnek a tengerentúlra ilyen könnyen. Ez utóbbi érvelésből, illetve az államtitkár egy későbbi magyarázatából egyébként úgy tűnt, mintha a kormány a konkrét CEU-ügyön túl ezekről a kedvezményekről is tárgyalna az amerikai kormánnyal, illetve ezt a témát is bevenné az államközi megállapodásba.
A beszélgetés akadémikus résztvevői – a már említett Mezei Ferencet leszámítva – hevesebben vagy visszafogottabban vették védelmükbe a CEU-t, maximálisan egyetértve abban, hogy az egyetem megszűnése vagy távozása pótolhatatlan veszteséget jelentene a hazai tudományos életben. Sarkadi Balázs biokémikus úgy beszélt az áprilisi törvénymódosításról, mint ami „stateriális módon veszélyeztette egy magas színvonalú intézmény létét”, míg Bódis József, a Magyar Rektori Konferencia elnöke a helyzetet viszonylag sötéten lefestve azzal sürgetett mielőbbi megegyezést, hogy az ügy rengeteget ártott a magyar felsőoktatásnak és a magyar felsőoktatás nemzetközi megítélésének, és „ nem jó, hogy még mindig a magyarázat magyarázatánál tartunk".
Frenyó László a magyarországi képzést is folytató marylandi McDaniel College dékánja arról beszélt, hogy az ő intézményét is veszélyezteti a lex CEU, de ő optimista volt, úgy látta, hogy a Palkovics László által is említett 2008–as magyar-amerikai államközi egyezmény lehetőséget ad az intézményének és talán a CEU-nak is a legális működésre. Kertész János a CEU akadémikus professzora a vita végén kapott szót, de azt mondta: eddig és az elmúlt másfél óra után sem érti még mindig, hogy mi a kormány valódi célja az intézkedéssel. A konfliktuskezelés kiindulópontjának mindenestre azt javasolta, hogy a felek ne használjanak erős kifejezéseket és ne hánytorgassák fel a múltat.
Hasonlót javasolt a beszélgetés végén a vitát egyébként a hallgatóság soraiból végighallgató MTA-elnök is, aki közvetítői szerepét hangsúlyozva arról beszélt: nonszensz, hogy a többi magyarországi egyetemet úgy kívánja helyzetbe hozni a kormány, hogy kinyírja a legsikeresebbet.
„Ez olyan, mintha Hosszú Katinkát akarnák kinyírni, hogy így hozzák a többi úszót kedvezőbb versenyhelyzetbe”
– mondta Lovász László – másfél óra alatt egyébként először és utoljára váltva ki tapsot a hallgatóságban. Az akadémia elnöke szerint minden olyan intézmény Magyarországon, amely a tudományt előre viszi, fontos kell legyen az összes többi intézménynek is, és nem a jobb vagy sikeresebb versenyelőnyét kell firtatni, hanem a többinek is megadni az esélyt, hogy ők is jók lehessenek.
A vita zárszavában a CEU rektor-helyettese röviden amiatt sajnálkozott, hogy úgy kell, illetve kellett tennie, mintha szakmai problémáról lenne szó, noha a CEU ellehetetlenítése mögött egyértelmű politikai okok húzódnak szerinte, amiknek semmi köze az intézménybeli oktatáshoz vagy annak minőségéhez. Enyedi Zsolt elmondása szerint bíznak az Alkotmánybíróságban (az MSZP, a Jobbik, a DK, a Párbeszéd és az LMP képviselői április közepén az AB-nál kérték a törvény felülvizsgálatát – a szerk.) és abban, hogy a testület „bölcs döntése után” tiszta lappal lehet kezdeni a tárgyalásokat és „újragombolni a kabátot”. A CEU-nak ugyanakkor nincs sok ideje: a 2018-as tanévre idén augusztusban el kell kezdeni a diákok toborzását. „naponta mérlegeljünk, hogy van-e még időnk várni a csodára vagy meg kell tegyük azokat a lépéseket, amelyek kivezetnek Magyarországról” – fogalmazott Enyedi Zsolt.
Az oktatási államtitkár zárszóként némi indulattal utasította vissza, hogy a Magyarországon csak a CEU lenne sikeres. „Van még intézmény bőven, amire büszkék lehetünk, ne mondjuk már, hogy Magyarországon csak egy kiváló egyetem van, úgyhogy arra kérem akadémikustársaimat, hogy ezeknek az ügyében is tegyünk meg, amit lehet”. A beszélgetés egy korábbi pontján Palkovics László ugyanerre utalva azt is mondta egyébként: azért nem tett fel I stand with CEU-s kitűzőt – noha van neki -, mert ő a nemcsak a CEU, hanem a többi 27 magyar felsőoktatási intézmény mellett is áll.
Az államtitkár arra is célzott: a kormány aláveti magát az Alkotmánybíróság esetleges döntéséből, illetve a Magyarország ellen ugyancsak esetlegesen indítandó uniós kötelezettségszegési eljárásból adódó következményeknek, vagyis nem kizárt a törvény módosítása. A CEU rektor-helyettesének Palkovics László bíztatólag az is felvetette: nem osztja az aggályait, hogy nem lesz soha államközti megállapodás (jövő héten például pont leül a CEU-üggyel foglalkozó munkabizottság az egyeztetést hiányoló rektor-helyettessel), de ha októberig ez esetleg nem születik meg, átmenetileg szerinte akkor is működhet „csak” Közép Európai Egyetemként az intézmény. Enyedi Zsolt arca ugyanakkor láthatóan nem derült fel, sőt, még inkább elfelhősödött a hallottak után, és még a fórum után a folyosóra tartva is arról beszélt: továbbra sem világos számára a helyzet.
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
