Választás 2018
Diadalmámor és totális összeomlás - ez maradt a 2018-as parlamenti választás után. Magyarország tehát egyrészt olyan, mint volt immár nyolc évig, eközben mégis egészen más lett, mint április 8-án reggel volt. A nagy kérdés most az: hogy jutottunk idáig, és mi jön most. Igyekszünk válaszokat találni.
Negyvenkilenc nappal a választások előtt – az újabb kétharmad kapujában – Orbán Viktor a vasárnapi évértékelőjén mindössze annyit mondott a szerinte reménytelen helyzetben lévő kihívóiról, hogy az MSZP – egyedül ezt a pártot nevezte nevén – idegenlégióst igazolt (nevezhetnénk ezt felcsúti modellnek is, bár Orbán nem az elismerés szintjén szólt a szocialistákról) a lista élére, aki kivezeti a pártot a parlamentből, a DK pedig – bár Gyurcsány Ferenc pártját már nem nevezte meg – virtigli kommunista párttá vedlett vissza.
Az LMP és a Jobbik sem érdemelte ki, hogy a kormányfő kiejtse a nevüket, előbbinek csak annyi a zsenialitása, hogy lehet más a politika, de senki nem tudja, milyen is lenne az, utóbbi pedig a legabszurdabb párt mindközül, mert azzal állt elő, hogy az iszlám az emberiség utolsó reménye.
„Nem hiszek a szememnek, amikor nézem a többi párt állapotát”
– ennyivel rendezte le azokat, akikkel egy szavazólapon lesz negyvenkilenc nap múlva.
Sokkal érdekesebb az, hogy kiket nevezett meg és kiknél időzött beszédében Orbán.
Évértékelője elején hosszan szólt az elért sikerekről, de nem hagyott kétséget afelől, hogy bármennyire is jól sikerült szerinte az elmúlt nyolc év, kérne még néhányat választóitól. „Magyarország jobban néz ki, mint nyolc évvel ezelőtt, de nem úgy néz ki, ahogyan szeretnénk. Közel sem értünk a munkánk végére, még van bőven tennivaló.”
A miniszterelnök újra elővette a régi blöfföt, amikor 60 millió bevándorlóval riogatott, szerinte Afrika fiataljai bármikor útra kelhetnek, Nyugat-Európa országai pedig ezzel egy időben megvalósították legrosszabb rémálmait és bevándorlóországgá váltak. Idei beszédében sokkal kevesebb szó esett Soros Györgyről, mint ahogy várni lehetett, Orbán most az egész nyugati világot kárhoztatta, amikor azt mondta:
A helyzet az, hogy a veszély Nyugatról fenyeget, mindezt a brüsszeli, berlini és párizsi politikusok hozzák a fejünkre.
Szerinte általa valósnak hitt harca nem reménytelen, mert Ausztria is hazafias fordulatot vett, Szerbia erős lábakon áll, Horvátország is „kezd észhez térni”, a V4 országai is erősek, várja az olasz választások eredményét is, szurkol Silvio Berlusconi pártjának. Kaján mosollyal sorolta azoknak a politikusoknak a neveit, akik saját hazájukban megbuktak, miközben hivatali idejükben kritizálták az orbáni politikát. A kormányfő szerint ezeknek a politikusoknak – Matteo Renzi, Martin Schulz, Christian Kern és Werner Faymann – beletört a foguk Magyarországba, de a valóság ennél sokkal bonyolultabb. Nem Orbán Viktor miatt buktak meg saját választóik előtt.
Még egy lépéssel eltávolodva a honi politizálás nyűgjétől a kormányfő bejelentette, a nemzetközi térben is harcolni fog a migráció ellen, hétfőn európai törvényjavaslatot ad át az unió soros elnökének, a bolgár miniszterelnöknek az európai határok légmentes lezárásáról. Közben pedig az ENSZ ellen ott van Szijjártó Péter, a világszervezettel ő harcol.
Beszéde végén a miniszterelnök azt mondta, a kampány befogta a valóság száját, amivel kár is lenne vitatkozni. De azt nem tudtuk meg most sem, hogyan folytatná a Fidesz és a regnáló kormányfő a kormányzást, csak azt, hogy folytatná – erőből.
Orbán előre ivott az április 8-i medve bőrére, vakon hisz a választási győzelemben. Közben pedig Európa felé kacsingat.
És a többiek
Orbán előtt, szombaton három másik párt is évértékelőt tartott, a DK, az LMP és a Momentum.
- Gyurcsány Ferenc tolvajozta Orbánt és keményen nekiment az egyházaknak,
- Szél Bernadett börtönbe küldené a Fidesz-kormányt, április 8-a pedig évtizedekről dönt,
- Fekete-Győr András pedig ellenzékiségre készül, addig ütné-verné a rendszert, amíg az össze nem roppan.
A sok évértékelő és a kezdődő kampány kicsit elhalványította Tiborcz István fényét, de nem feledjük: az OLAF megnevezett hét céget és több magánszemélyt az Elios-ügy érintettjeként. Ráadásul a miniszterelnök veje – aki érettségivel aratta a szédületes gazdasági sikereit – 2015-ben eladta a cégét, erről az üzletről pedig most kiderült, hogy 3 milliárd forinttal gazdagította Tiborczot.
