Tetszett a cikk?
Értékelje a cikket:
Köszönjük!

Eljött az ideje, hogy megvonjuk az ellenzéki pártok választási erőfeszítéseinek gyorsmérlegét. Mert volt benne erőfeszítés, akarás és nekifeszülés, bár ennek az energiának java részét egymás bedarálására fordították.

Választás 2018
Diadalmámor és totális összeomlás - ez maradt a 2018-as parlamenti választás után. Magyarország tehát egyrészt olyan, mint volt immár nyolc évig, eközben mégis egészen más lett, mint április 8-án reggel volt. A nagy kérdés most az: hogy jutottunk idáig, és mi jön most. Igyekszünk válaszokat találni.
Friss cikkek a témában

Nézzük hát, hol kötöttek ki a listás eredményekkel. Ehhez elő kell venni a mikroszkópot. A méretbeli eltérés akkora, hogy a Fidesz voksaránya itt el sem fér.

  • Jobbik: 19,6%
  • MSZP-Párbeszéd: 12,4%
  • LMP: 7%
  • DK: 5,6%
  • Momentum: 2,9%
  • MKKP: 1,7%
  • Együtt: 0,7%

A Jobbik ismét egymillió szavazót vonzott, számuk minimálisan változott, nyolcezerrel nőtt. Viccelhetnénk, hogy ennyi új embert tudtak csak meggyőzni a néppárti fordulattal, de valószínűleg ez az 1 028 829 ember nem egyenlő a 2014-es 1 020 476 szavazóval. A Nemzeti Választási Iroda honlapján a négy évvel korábbi adatok átmenetileg nem elérhetőek, így az összehasonlításra most nincs részletekbe menően lehetőségünk. Ezt mihamarabb pótolni fogjuk.

Fazekas istván

A balpártok felsülése viszont szabad szemmel is jól látható. A 2014-es Összefogás még kis híján 1,3 millió szavazatot hozott. Most 980 ezerrel még a milliós határt sem lépte át az MSZP, a Párbeszéd, a DK és az Együtt (no meg persze a Liberálisok, miért épp akkor felejtenénk el őket, amikor bukásukról kell írni?). Ezek a pártok alkották az Összefogást, most külön indultak, hogy lehessen szívvel szavazni bármelyikre. De a jelek szerint inkább az undort váltották ki, mint a pozitív érzéseket.

Nézzük egyesével a balosokat. Az MSZP az elmúltnyolcév után, vagyis a Gyurcsány–Bajnai-korszak végén 990 ezren zárt. Most Karácsony Gergely kellett ahhoz, hogy meglegyen a 650 ezer. Ellenzékből tudta szavazói harmadát elbukni. És még a DK-val együtt sem érné el a történelmi veresége napján elért eredményét. És ha már szóba került Bajnai Gordon, az ő visszatérésére alapított Együtt 34 ezer szavazatig jutott. Juhász Péter tehát 34 ezer támogatóval a háta mögött öntötte le sósavval Szél Bernadettet. A performansz nem hozott semmit. Érdemes átgondolni, mennyit árthatott.

Karácsony Gergely és Molnár Gyula az MSZP-P eredményváróján
Reviczky Zsolt

Profitálni valamit csak az LMP tudott a fővárosiak és a képzettebb rétegek elégedetlenségéből. Majdnem százezer vokssal növelte bázisát, és ha – ne adj Isten – összeállnak a Momentummal, onnan még 150 ezer voks jöhetett volna egy új pólusra. Utóbbi szavazatszám most kárba veszett. Bár a külföldi szavazatokból, és az összekeverésükre nyitva hagyott 106 körzetből bejön még pár tízezer szavazat, nem valószínű, hogy abból 18 ezret az LMP szerez meg. Így viszont Szél Bernadett elmaradt Schiffer András 2010-es eredményétől. Igazán karcsú azoknak, akik egyedül tartották magukat demokratáknak, tisztáknak és tisztességeseknek.

Kell még valamit mondanom, Ildikó?

– kérdezne ki Gyurcsány Ferenc, aki a maga részéről köszöni, elérte a minimális célt, frakcióvezetőként mondhatja majd Orbánnak, hogy lári-fári, amíg egy kétharmados törvénnyel nem emelik a frakcióalakításhoz szükséges mandátumszámot eggyel a DK kontingense fölé.

Asszonyi Eszter

Az adatokból az látszik, hogy az összellenzék annál is kevesebb embert volt képes megszólítani, mint 2014-ben. Akkor minden voks hasznosult, hiszen a küszöb alatti „legjelentősebb” párt 0,56 százalékot hozott. Idén viszont kárba veszett a Momentumra, az Együttre és a kétfarkúakra leadott szavazat (utóbbiakra mindjárt visszatérünk). Akkor valamivel 2 és fél millió felett volt az Orbán bukását akarók száma, most ennél kevesebb.

Vagyis a 2014-es részvételi adatok mellett is nyert volna múlt vasárnap a Fidesz. Ami szavazati többlet volt idén, az ment Orbánra.

Koordinálták a felsülés

Megdöbbentő módon még így sem lenne meg a kétharmad, ha az ellenzék valóban koordinál. Látva a listás eredményeket, az LMP abból az elzárkózó politikából profitált, ami Orbán Viktort hozzásegíti az alkotmányozó többséghez. Négy budapesti körzetben győzhetett volna ellenzéki, ha valahogyan meg tudnak állapodni. Csárdi Antal esete mutatja, hogy a szavazók minden fenntartás nélkül készek voltak átszavazni, ha az ellenzéki útmutatás egyértelmű lett volna. Viszont a taktikai szavazás még a II. kerületben sem hozott eredményt, pedig itt a megfelelő tájékoztatás garantált lehetett.

Csárdi Antal
MTI/Soós Lajos

Most akkor lehet egymásra mutogatni:

  • Az ex-Összefogás pártjai mondhatják, hogy ők mindent megtettek, a kétharmad az LMP-n múlt, legyenek büszkék ők Polt Péter következő kilencéves megbízására, és mindenre, ami még a Fidesz tarsolyában van.
  • Az LMP pedig mondhatja, hogy egy negatív spirálban lévő, lelkét vesztett baloldallal nem lehetett megállapodni, amit az is mutat, hogy míg ők 35 százalékkal több szavazatot gyűjtöttek, a balosok támogatóik negyedét elbukták.

Mind a két állítás épp annyira vezet előre, mint ha azt írtuk volna, hogy kot-kot-kotkodács. Apropó kotkodács, ideje akkor visszatérni a kétfarkú kutyákra. A választások előtt sok szenvedélyes cikk írta le, mennyire nem viccesek. Hogy amit tesznek, az felelőtlen. És igen, a többi ellenzéki párt komoly erőként való elismerése esetén érthető volt, ha valaki azt mondja, hogy ne a választásokat használják játszótérnek. Hogy a voksolás nem arra van, hogy azt valami töredezett járdaként színesre fessék. Nem vicces az értelmetlen szöveg, és a pénz sem arra való, hogy abból vegyenek szappant a kórházakba.

Ami április 7-én még szigorú, de igazságos értékelésnek tűnt, az április 9-én már más színben látszik. Itt az idő elnézést kérni a kétfarkúaktól.

hvg.hu

Egy DK-s politikus háttérbeszélgetésen Nagykanizsát és Salgótarján számukra nagyon fontos csatamezőnek mondta, aztán mindkét településen alig kapott a jelöltje többet 4000 szavazatnál, míg a fideszes győztes Zalában és Nógrádban is 20 ezerrel több voksot gyűjtött náluk. Hol van ez a kétfarkú kutyák „felelőtlenségéhez” képest? És a Jobbik sem vonhatja ki magát. Mert ha a kutyákkal szemben az volt a vád, hogy nem tisztelik kellően a demokratikus intézmények védelmét, akkor mit mondjon Vona Gábor? Tényleg azért kellett évekig elviselni a kormánymédia szőnyegbombázását, a kertbe küldött drónokat és a "meleg" leleplezéseket, hogy 106 helyen állva maradva segítsék hozzá Orbánt a velük szemben való elégtételhez?

A néppárti szószon túl ehhez a taktikához Toroczkai László is elég lett volna. Persze, utólag okos az ember, mi is hagytuk magunkat beledumálni szoros meccsekbe, mintha a BL-ben a Real Madrid játszana a Juventusszal. (Aztán az eredmény nem 3:0 lett, hanem a totális leégés.) Ehhez társult, hogy Márki-Zay Péter és Gulyás Márton bizonyos választói csoportoknak hitet adott, hogy a szavazó is elvégezheti a pártok munkáját, megtalálja majd, hogyan lehet Orbánt elzavarni. Döbbenetes önbecsapásnak bizonyult.

Túry Gergely

Az ellenzék számait nézve jól látszik, hogy ez a választás rajtuk ment el, mert rosszabb állapotban voltak, mint Simon Gábor bilincses fotóinak árnyékában négy éve. Egyedül a kutyák voltak ilyen téren következetesek. Ők az általuk megvetett pártok mélyen megvetett vetélkedését arra akarták kihasználni, hogy pártfinanszírozást szerezzenek a szerintük fontos missziójukhoz. Erre a 89 ezer szavazójuk által biztosított 1,7 százalékos eredmény elég is volt.

HVG

HVG-előfizetés digitálisan is!

Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!