Hont András
Hont András

– a rasszista változat –

Tulajdonképpen egész jó vb volt ez. Sok góllal, fordulatokkal, megvillanó sztárokkal, egy jól szervezett belga, uruguayi és francia válogatottal és viszonylag kevés Neymar-rinyával. 2018 fakó nyarában elég jól el lehetett ütni az időt napi egy-két meccsnézéssel anélkül, hogy az ember halálra izgulta volna magát, vagy feltétlen elborította volna a nacionalista szenvedély. Lehetett csakúgy a fociért focit nézni.

És akkor megérkezett a mi miniszterelnökünk, hogy az egész kérdéskört magasabb szintre emelje, illetve mélyebb értelmet adjon neki; mert a mi miniszterelnökünk az olyan, hogy magasabb szintre emel és mélyebb értelmet ad. A borzasztópuszta-alsói nyugdíjas földrajztanárok pedig csillogó szemmel bámulják, hogy milyen okos ember a miniszterelnökünk, mert általában már nem emlékeznek arra, hogy mit mondott tegnap. Tegnap még az oroszokkal parolázott, mert keleti szél fújt, de olyan erősen, hogy idefújt egy Paks II.-t, ám időközben Oroszország már nem szél, hanem veszély, ahogy nehezen követhető aktuális változatból kitetszik. Tegnap a muzulmánokkal szemben minden áron védekezni kellett, és Orbán Viktor ifjúsági szervezete által még egy „Egri csillagokat” is küldött az iszlámbarátsággal vádolt ellenzéki vezetőnek, hogy azután személyesen tegye tiszteletét a török császár beiktatási ünnepségén. (A gyémánt félkrajcáron sem vesztek össze, mert már mind a kettő lopott magának olyat.)

Arra az orbáni okfejtésre, mely szerint a parádésan menetelő horvát csapat sikerében valójában mi is benne vagyunk – hiszen a horvát foci a mi kutyánk kölyke, lévén ugyanahhoz a Duna menti futballkultúrához tartozunk –, már a borzasztópuszta-alsói nyugdíjas földrajztanárok is felszisszennek. Ha másért nem, hát a szakmájuk miatt arra azért emlékeznek, hogy 138 kilométernyi határszakaszon ugyan érintkezik Horvátország a Dunával, de ezen az alapon aligha lehet besorolni e szép, adriai államot valamilyen Duna menti régióba. Vagy ha igen, úgy Németország és Romániai is a mi kutyánk kölyke, aminek kimondását a miniszterelnök úr részéről jelenleg, én erősen kétlem.

Azt pedig borzasztópuszta-alsói nyugdíjas tornatanárok és utánpótlásedzők tennék hozzá, hogy a horvát focinak meg pláne semmi köze a magyarhoz, a néhai jugoszláv iskola örökösei: atletikusok, agresszívek, pillanatok alatt váltanak ritmust, ha kell, erőfocit játszanak, szóval elég távol állnak attól, amit a mi miniszterelnökünk futballokos stílusnak nevezett. És ha már itt tartunk, futballokos miniszterelnökünk inkább arról beszélhetne, hogy a magyar kupacsapatok, a labdarúgásba öntött százmilliárdok ellenére a NER kilencedik évében miért sültek föl azeri, luxemburgi, macedón és izraeli vetélytársakkal szemben. Ám a miniszterelnök ilyen apróságokon nem akad fönn – legföljebb annyit tud tanácsolni, hogy csapataink igyanak több vért –, az ő tekintete messzibb horizontokat kémlel. Mert Orbán Viktor nem csak magasabb szintre emel és mélyebb értelmet ad, de egyszersmind világmegfejt és tágabb összefüggésbe helyez. A focit is a nagy, globális teóriába illeszti, kilencvenpercnyi játék (plusz hosszabbítás) hirtelen többletjelentést nyer. Civilizációk összecsapása mintegy.

Hogy ennek az összecsapásnak mi is a tartalma, azt már az egyik csahos fejtette meg, illetve ki. Az új vágású kereszténydemokrata Hollik István a Facebookon tette közzé téziseit, amelyek szerint: „a világbajnoki döntőnek Európa jövője szempontjából is fontos üzenete lehet, hiszen egy bevándorlóország játszik egy nemzeti identitására büszke, keresztény országgal”. Szóra sem érdemes, hogy a francia válogatott színes bőrű sztárjai nem bevándorlók, és csak részben muszlimok. Az érdekesebb, hogy a nagy tudású Hollik nem ismeri a különbséget a bevándorlási célország és gyarmattartó ország között. Franciaországban ugyanis azért relatíve magas a néhány generációval ezelőtt még más kontinensen élt ősökkel rendelkezők aránya, mert számtalan gyarmattal bírt, és jelenleg is rendelkezik több, ún. tengerentúli megyével. Amennyiben a derék franciák azt akarták volna, hogy egy később létrejövő sportban csupa tejfehér legény képviselje őket baguette-tel a hóna alatt béret-vel a fején, lágy camembert-rel dekázva a gyepen, XIX. századi szimbolista verseket szavalva, akkor lettek volna szívesek nem gyarmatosítani. De már megtörtént, és a franciák igyekeznek az előnyeit is élvezni. Most például van egy világbajnoki címük.

Amit a másik szellemóriás, a lovagkereszttel kitüntetett Bencsik András viselt igen nehezen. Tört magyarsággal kiposztolta, hogy „ne búsúlj Horvátország! A franciákat megvertétek volna”. Ha az Élysée-palotában értesülnének Bencsik és Orbán bensőséges kapcsolatáról, akkor az amúgy is fagyponton lévő diplomáciai viszony tovább jegesedne. Arról nem beszélve, hogy Bencsik miért gondolja úgy, hogy a horvátok pont az ő vigasztalására vágytak. Mindegy, hagyjuk is, Bencsik legalább önjogon és részben piaci alapon rasszista tufa. Ám előmásztak az állami vérebtenyészet fogdmegjei is, falkában vonyítva ugyanazt a fajgyűlölő szöveget.

Eleve az egész vb alatt ment a szünetekben a közszolgálati uszítás, amelyre itt-ott ráerősített az állami pénzen eltartott aljamédia, hogy végül megérkezzen az európai értelemben vett eltartott kisujj, hogy – gondolom, szerinte decensebb formában – megismételje Bencsik ocsmányságát. A tomborizált Mandiner újságírója úgy vélhette, hogyha beleírja egy cikkbe, hogy „gloire”, meg „l’art pour l’art”, akkor az kevésbé lesz kirekesztő, mint a lovagkeresztes okádás; hogy attól az idézőjelbe tett „francia” győzelem, meg az a félmondat, hogy „nemzeti válogatottjának legjavát más népek fiai adják ki” nem pontosan ugyanolyan primitív, mint a Hollik–Bencsik-vakogás. Pedig a mandineres eszmetörténész és fociszakíró még az esemény sportértékére is kitér, megállapítva: „a franciák nem sokat tettek ezért a vb-aranyért”. Nos, a franciák egymásutánjában verték meg az argentinokat, a pazar uruguayiakat, a káprázatos belgákat és a tényleg remek horvátokat. Furcsákat gondolnak arról a NER-ben, hogy mi a sok, illetve a nem sok. Esetleg akkor csettintenének elismerően, ha a franciák világbajnokság helyett családi kapcsolatokra hivatkozva egy közbeszerzést nyertek volna.

A Mandiner jegyzetírója bevezeti még a nemzetközi sporttudósítások szóhasználatába az „őshonos” kifejezést, értve ezalatt, hogy azzal még nincs baj, ha egy nemzet saját magán túl még az országában „őshonos” népekből állítja össze a válogatottját. Na, de ki is számít őshonosnak? Az eredetileg a növénytanban használt meghatározás szerint egy olyan faj, amelyik egy geológiai korban kialakult helyen él. A faj ugyebár a homo sapiens, amelyik nem itt sarjadt ki az európai földből, hanem érkezett valahonnan, jelenlegi tudományos ismereteink szerint mindannyian Afrikából. Akkor az számít őshonosnak, aki előbb volt itt? Ez esetben a magyar színeket valamennyi versenyen Samu, a vértesszőlősi előember képviselné, az európai csapatok „legjava” pedig neandervölgyiekből állna.

Ez azonban kevéssé valószínű, be kell érnünk azzal, hogy a magyar kormány trollválogatottja áll neandervölgyiekből. Ahogy a Terror Háza kutatási igazgatója fogalmazott: saját mércét kell teremteni. Sikerült. A mérce a közönséges, alagsori, kocsmai rasszizmus. Jó is volt ebből kicsit kiszakadni.

Mert ismétlem, ez egy jó vb volt. Leszámítva azt, hogy nem is szabadott volna megrendezni. A világbajnokság ideje alatt bizonyosodott be végleg, hogy az orosz politika meghekkelte az amerikai elnökválasztást, de csak azt követően, hogy meghekkelte a FIFA-t. A meccseken túl nézők százmilliói szembesülhettek az orosz birodalmi propagandával, amelyet remekül szolgált ez a rendezvény. Ezért hiába nyert a legfelkészültebb, legjobb csapat, az igazi világbajnok a Pussy Riot, melynek bátor lányai a döntőn beszaladtak a pályára így tiltakozva a díszpáholyban elterülő cár rendszere ellen. Az egyik tiltakozó megpróbált lepacsizni Kylian Mbappéval. És a színes bőrű, félig kameruni, félig algériai származású csodagyerek visszapacsizott. A Pussy Riot talált fehérek közt egy európait.

©

Érdekesnek találta cikkünket?
Legyen HVG pártoló tag!

A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Tagjainknak heti exkluzív hírlevelet küldünk, rendezvényeket kínálunk, a könyveinkre és egyéb termékeinkre pedig komoly kedvezményt adunk. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! „Amikor annyira eluralkodik a mindennapi életünkön a virtualitás, üdítő igazi emberi kapcsolatokat építeni.”
K. Erna – Pártoló tag


„Régóta olvasom a HVG-t és cikkei között mindennap találok érdekfeszítőt!”
H. Szabolcs - Támogató
Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz, és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
Ez egy rossz hír: már nem képest lépést tartani az evolúció az emlősök kihalásának ütemével

Ez egy rossz hír: már nem képest lépést tartani az evolúció az emlősök kihalásának ütemével

És akkor Orbán Viktor nem a Fundamentával költözik a Várba

És akkor Orbán Viktor nem a Fundamentával költözik a Várba

Trump: felmondjuk a nukleáris erőkről szóló megállapodást

Trump: felmondjuk a nukleáris erőkről szóló megállapodást

212 milliós mínuszban a szombathelyi uszoda

212 milliós mínuszban a szombathelyi uszoda

"Értse meg, hogy nincs hely" - ellátás nélkül küldik el a betegeket egy budai rendelőből

"Értse meg, hogy nincs hely" - ellátás nélkül küldik el a betegeket egy budai rendelőből

Csontfűrésszel és gúnyos vigyorral a kritikus újságírók ellen

Csontfűrésszel és gúnyos vigyorral a kritikus újságírók ellen