A hét legjelentősebb belpolitikai eseménye mindenképpen az, hogy a magyar hatóságok napokig éheztettek ideérkező menekülteket a határon, csak a Magyar Helsinki Bizottságnak köszönhető, hogy jelenleg kap élelmet, aki elér a magyar határig. Ezzel több cikkben is foglalkoztunk, elemezni nincs is rajta mit. A Magyar Idők cikke szerint Soros civiljei támadják a tranzitzónát, és hiába olvassák alig a kormánypárti lapot (Mészáros Lőrinc vidéki laphálózata is lejtmenetben, de ezeknél a sajtótermékeknél nem a piaci viszonyok és nem az eladott példányszámok számítanak), az ott megjelenő írásokból kiolvasható a kormányzati szándék és elhatározás.
Elég csak Orbán János Dénes publicisztikáira gondolni, vagy Szakács Árpád kultúrharcot hirdető írásaira. Arról nem is beszélve, amikor Bayer Zsolt azt taglalja, orkokhoz hasonlítja a menekülteket, és még az orkoknál is veszélyesebbnek tartja a civil segítőket. Ezek az írások is jelzik, a Fidesz és holdudvara nem pihen, hiába nyaral Orbán, a gépezet napi szinten már nélküle is működik.
Ráadásul minden a magyar miniszterelnök elképzelése szerint alakul az ellenzéki térfélen is, továbbra is a kiútkeresés zajlik. Szél Bernadett, megelégelve saját pártjának etikai bizottságát és a folyamatos büntetéseket, távozott az LMP társelnöki posztjáról, maradt egyelőre a saját bevallása szerint nem jobboldali, de konzervatív és nemzeti Keresztes László Lóránt, aki óriási lehetőséget lát egy Jobbik-LMP együttműködésben.
Keresztes László Lóránt
Facebook
Ő az Indexnek az EP-kampányról azt mondta, hogy azt szeretné, ha pártja középpontba helyezné a migrációt. „Például hogy az ökopolitikai eszközökkel hogyan lehet csökkenteni a migrációs nyomást.” A választások utáni politikai varagbetűkkel az LMP bukta szavazóinak felét, ha most vasárnap lennének a választások, akkor ők sem, a DK sem jutna be a parlamentbe. (Oda a jelenlegi számok szerint csak a Fidesz, az MSZP (társult és talán mostanra állandósult jelzője, a P is) és a Jobbik jutna be.
Gábor Zsazsának tulajdonítanak egy mondást, miszerint a negatív reklám is reklám, mindegy, csak beszéljenek az emberről. A politikában ez nem így van, jól példázza ezt az LMP esete; de nemcsak ők nézhetik remegve a naptárat, mikor indul be igazán a politikai nagyüzem, amikor újra el kell kezdeni azt, amiről ez az egész valójában szól – a szavazatmaximalizálást. Vagy legalábbis megpróbálni, amihez az is kell, hogy a hibernált állapotból kikerüljön ez az ellenzék.
A DK-ről hallani talán a legkevesebbet április óta, nem véletlen, hogy ők is bejutási küszöb alatt. A párt az országgyűlési választások előtt azzal próbált tematizálni, hogy „Orbán vagy Európa”, így a gyurcsányi innovátorok bajban lesznek, ha új jelszót és üzenetet akarnak találni szeptemberre.
A Jobbik egyelőre megpróbálja kivédeni Toroczkai László és Dúró Dóra, valamint a Fidesz együttes támadását, amivel ellehetetleníteni próbálják őket, ha proaktív cselekvésre is lesz idejük, nagy kérdés, hogyan is néppárti a Sneider Tamás vezette párt. Az elnök egy augusztus eleji, az Azonnalinak adott interjúban azt mondta, az EP-választások után pártjának képviselői az Európai Néppárt frakciójába ülnének be, oda, ahol most a fideszesek is ülnek.
Toroczkai László, a szervezet elnöke (j), Dúró Dóra elnökhelyettes és Novák Előd volt jobbikos országgyűlési képviselő a bejegyzés alatt álló Mi Hazánk Mozgalom rendezvényén a Városligetben 2018. augusztus 20-án.
MTI / Illyés Tibor
„Vannak is arra utaló jelek, hogy ez nem lehetetlen.” Azt azonban nehezen tudja elképzelni, hogy a Fidesz is ott foglaljon helyet, szerinte a magyar kormánypártot „nagyon sokan bírálják, nem biztos, hogy a Néppárt tagjai maradnak.”
Az MSZP-ről múlt heti podcastunkban is beszéltük, hogy voltak olyan elnökségi ülések a közelmúltban (még az előző garnitúrának), amikor arról ment a diskurzus, megelőzi-e őket majd az EP-választáson a Momentum. A helyzet mostanra kicsit javult, a hvg.hu forrásai szerint már arról megy a vita, mik legyenek a kampánytémák. Úgy tudjuk, a kalapban olyan ötletek szerepelnek, hogy Orbán bevándorlós retorikájával állítsák szembe a kivándorlást, esetleg hívják fel a figyelmet arra, hogy mekkora a dolgozói szegénység, a szociális katasztrófa.
Ám ezekkel nemigen fogják meglepni Orbánt, aki évek óta otthonosan mozog mindenhol, ahol a bevándorlás vagy annak bármilyen változata előkerül, már jó előre megválaszolt minden nekiszegezett vádat. A kivándoroltak majd hazatérnek, ha még nem tették meg, sőt, biztatja is őket, hogy menjenek. A migrációt nem zöldpolitikával, hanem kerítéssel kell megoldani, Európán kívül; a béremelés pedig folyamatos – ezek az orbáni topikok.
A magyar ellenzéknek csak akkor van esélye Orbánnal szemben – és erre már lett volna nyolc éve, hogy belássa –, ha nem az ő pályáján játszik, nem rá reagál, hanem saját terepet alakít, a saját üzeneteit próbálja a választóinak eljuttatni.
Nem Orbán ellen, önmaga mellett.
