• „Ősszel meg szeretnénk indítani egy alkotmányrevíziót.”
• „Új szellemi és kulturális megközelítésre van szükség a harmadik kétharmad után, és mi tagadás, szeptembertől nagy változások előtt állunk.”

Mindkét mondat Orbán Viktortól származik. Az elsőt még június elején, akkori rádióinterjújában mondta, nagyszabású alaptörvény-átszabás lesz ez, egy-másfél évig is eltarthat, de semmi egyebet nem tudni róla, csak sejtések vannak, hogy hozzányúlhatnak a sajtótörvényhez (jöhetnek a kamarák), lehet majd róla nemzeti konzultáció, érdemben nyúlhatnak bele a 2019-es önkormányzati választásokba, hozzányúlhatnak a bíróságok jogköréhez is. (Ősrégi toposz, hogy jöhet a félelnöki rendszer is, de erről most inkább nem írunk.) És a legfontosabb, Orbán még korábban Németh Szilárdot kérte fel, legyen tagja annak a testületnek, ami elvégzi az alkotmány revízióját.

A másodikat Orbán Tusványoson mondta, mivel „felhatalmaztak minket egy új korszak kiépítésére”, de ezzel sem hozta közelebb, melyek a szeptemberi változás konkrétumai, a kijelentése mindössze egy vállveregetés volt a most is zajló kultúrkampf harcosainak, jó az irány, csináljátok. Aztán egyhónapos szabadságra ment, ugyanis ereje végén járt, rá fért, hogy feltöltse akkumulátorait.

Feltöltötte és olyan nagy lendülettel vetette bele magát a munkába, hogy egy iPhone már le is merült volna.

• Találkozott Matteo Salvini olasz belügyminiszterrel és miniszterelnök-helyettessel, közösen támadták be Macront és az EU-t.
• Elutazott Kirgizisztánba, a Nomád Világjátékokra, ahol összekeverte a szezont a fazonnal, félázsiai féldiktátorokkal parolázott a nyugati kereszténydemokrácia legfőbb védelmezőjeként.
• Jövő hét kedden Strasbourgba utazik, személyesen vesz részt a Sargentini-jelentés vitáján.
• Másnap este Velencén, a kormánypártok kihelyezett frakcióülésén lesz már, ahol tájékoztatja a képviselőket a vita részleteiről, a várható uniós lépésekről és a lehetséges kormányzati reakcióról.
• Szeptember 18-án pedig irány Moszkva, a mára már szülői értekezletté sűrűsödő Putyin-Orbán találkozók legújabb felvonására. Az energetikai együttműködés kérdései mellett dzsúdó lecke is vár Orbánra.
• Szeptember 19-én és 20-án Salzburgban az Európai Tanács informális ülésén vesz részt a magyar miniszterelnök.
• Szeptember végére tervezik a vajdasági Topolyán a Délvidék Sport Akadémia megnyitó ünnepségét, ahol várhatóan Orbán Viktor is beszédet mond.
• És akkor még ott van a szombaton rendezett kötcsei piknik is, ahol Orbán hagyományosan megszabja a jobboldali politika irányát:

A legnagyobb harc Európában várja Orbánt. Sőt, ellenállással csak és kizárólag Európában számíthat Orbán. (Anélkül, hogy egyetlen mondatot is vesztegetnénk a honi ellenzékre, talán érthető, az ellenállás, ha érkezik, honnan jöhet.)

A magyar kormányfő szerint az Európai Bizottság napjai meg vannak számlálva, amivel arra utalt, hogy a jövő májusi EP-választás után új EB-elnököt választanak Jean-Claude Juncker után. Az utód a Fidesz pártcsaládjához, az Európai Néppárthoz tartozó Manfred Weber lehet.

A 46 éves Webernek, aki a bajor Keresztényszociális Unió (CSU) elnökhelyettese, több csörtéje is volt már Orbánnal, május középen azt mondta, ha Orbán nem tiszteli az értékeiket, nincs helye köztük. A Brüsszel csendes erejének is nevezett politikus azonban később meg is védte Orbánt, mondván: ne mondják a magyar miniszterelnökre, hogy nem jó európai.

Azonban Weber a kandidálása után egyértelművé tette, ki fognak állni az európai uniós alapjogokért, és e tekintetben „semmilyen engedményt” nem fognak tenni Orbán Viktor magyar kormányfő pártjának, a Fidesznek.

A jövő heti meccse előtt nincs győztes helyzetben Orbán, nem véletlen, hogy a hazai közvélemény előtt már a károk minimalizálásra koncentrálnak. Ugyanis a Fidesz arra számít, hogy az EP elfogadja a Magyarországot elítélő Sargentini-jelentést, erről cikkezett a kormányszócső Magyar Idők is. Júniusban az Európai Parlament belügyi, állampolgári jogi és igazságügyi bizottsága (LIBE) 37 tag támogatásával és 19 ellenszavazattal már elfogadta a jelentést.

A Sargentini-jelentésnek azonban van egy olyan belpolitikai lenyomata, amiről kevés szó esik. A Fidesz és holdudvara nem azért háborodott fel és kiáltott belügyekbe való beavatkozást, mert a jelentés esetleges elfogadása azonnali hátrányokkal járna. Pusztán annyi történt, hogy az arctalan és anonim „brüsszeli bürokraták” most arcot és nevet kaptak, az évek óta ellenségképnek beállított EU újabb megtestesítőjét lehet kárhoztatni Rui Tavares után.

Mindezek ellenére nagy kérdés, hogy a választásokra készülő Európa és az EP-képviselők hogyan szavaznak a jelentésről, nem feltétlenül a populistákkal kacérkodó Orbán, hanem az Európai Néppárt saját politikai útkeresése miatt.

A szocialisták, a liberálisok és a zöldek előre borítékolhatóan megszavazzák a jelentést, a kérdés az, hogy a néppárti képviselők mennyire szavaznak szét. Ha Weber irányításával az EPP Orbán megbüntetése mellett voksol, akkor azt kockáztatják, hogy a magyar kormányfő alig több fél évvel az EP-választások előtt Salvini karjaiba fut, ha azonban újra felmentik a kormányfőt, akkor megerősítik abban, hogy következmények nélkül építheti le a jogállamot, Európa a saját politikai érdekeit szem előtt tartva legfeljebb szavakban dorgál.

A Fidesz közben már el is kezdte az EP-kampányt. Az üzenetük az, hogy

migráció.