Kuszaság után ma már egyenesen káosz van az államtitkárságoknál

Kevesebb a politikus az államtitkárok között, az viszont indokolatlannak látszik, miért van Orbánnak ilyen sok államtitkárságra szüksége.

Kuszaság után ma már egyenesen káosz van az államtitkárságoknál

Rekordszámú, 64 államtitkárral fut neki negyedik kormányzásának Orbán Viktor, ám az új kabinet szervezeti felépítéséből nem derül ki, miért éppen ennyivel. Vannak ugyanis olyan tárcák, ahol a feladatokhoz képest aránytalanul soknak tűnik az államtitkárok száma – ilyen például mindenekelőtt a Miniszterelnökség –, illetve akadnak olyanok, ahol még fontos feladatra sem neveztek ki államtitkárt (például a Belügyminisztériumban).

Miniszterek (az első sorban) és államtitkárok kinevezési ceremóniája a Parlamentben. A vége láthatatlan
MTI / Szigetváry Zsolt

Azt a szervezeti kuszaságot, hogy a Miniszterelnökségen az előző ciklusban Lázár János, illetve Rogán Antal vezetésével két önálló minisztérium alakult, a mostani ciklusban tovább növelte, hogy létrejött – szintén minisztériumi jogállással – a Miniszterelnöki Kormányiroda. Utóbbit személyesen Orbán Viktor irányítja, amiben azonban a Rogántól leigazolt közigazgatási államtitkárára, Bíró Marcellre is számíthat. Az átalakulás azzal járt, hogy a Miniszterelnökség elvesztette eredeti funkcióját, s csak olyan feladatok maradtak a kancelláriaminiszterré kinevezett Gulyás Gergelynél, amilyeneket nyugodtan át lehetne csoportosítani más minisztériumokba. Ilyen például az európai uniós kapcsolatok vitele, amelynek a külügynél lenne a helye, ám a Miniszterelnökségen két külön államtitkárságot is létrehoztak erre (az egyik az uniós stratégiával, a másik az uniós kapcsolatokkal foglalkozik).

Nem igazán érthető az sem, hogy a területi közigazgatásért felelős szervezet miért a Miniszterelnökségen, s nem a Belügyminisztériumban van. Az pedig már végképp nagyon furcsa, hogy a kancellárián a közigazgatásért felelős államtitkár mellett létrehoztak egy külön Budapestért felelős államtitkárságot is (lásd erről Oda Pest című cikkünket). A következetlenségek számát az is szaporítja, hogy a BM-ben van önkormányzati államtitkárság, de nincs például rendészeti államtitkár, holott az ő szakterületéhez tartozna a minisztérium tevékenységének nagy része.

Egyébként nem is biztos, hogy szükség lenne ezekre az államtitkárságokra, hiszen alapvetően a minisztériumok szakmai apparátusát a közigazgatási államtitkárnak kellene irányítania, az egyes szakterületeket pedig helyettes államtitkárok is vihetnék. Emellett a minisztériumi struktúrában a politika képviseletére mindig ott voltak a politikai vagy parlamenti államtitkárok, akik a kormány általános irányvonalát képviselték az egyes tárcáknál. Mára ez a rendszer szétesett, ami azzal járt, hogy már egyáltalán nem világos, milyen alapon van saját államtitkáruk egyes szakterületeknek, míg másoknak nincs, s ez a kuszaság meglehetősen zavarossá tette a hierarchikus viszonyokat is. A káoszt csak tetézi, hogy a politikusok is megjelentek a szakmai államtitkárságok élén, holott a szerepük korábban csak a politikai államtitkárságra korlátozódott, a szakmai részt pedig hagyták a szakemberekre.

Németh Szilárd, a Honvédelmi Minisztérium parlamenti államtitkára átveszi a kinevezési okmányt Áder János köztársasági elnöktől
MTI / Szigetváry Zsolt

Már az előző Orbán-kormányban is nagyon sok államtitkárságot parlamenti képviselők vezettek, miközben a szakmai megítélésük meglehetősen vegyes volt. A politikai kinevezettek általában nem voltak szakértői az adott területnek (aki meg igen, mint Hoffmann Rózsa a közoktatás élén, az sok kárt okozott), s csak a politika, főleg Orbán Viktor elképzeléseit erőltették át a minisztériumok szakmai stábjain. De a viszonyok szétzilálódását jelzi az is, hogy a politikai államtitkárok – akik eredendően nem szakmai feladatot látnak el a minisztériumokban – miért kapnak egyre több szakmai feladatot. Érthetetlen például, hogy a Miniszterelnökség politikai államtitkára, Orbán Balázs miért az építészet és a kulturális örökség szakmai államtitkára is egyben.

A tárcák politikai ügyeiért felelős államtitkárok esetében – akik egyben miniszterhelyettesi funkciót is betöltenek – természetes, hogy általában parlamenti képviselők is. E körben egyébként kevés személyi változás történt. Az elmúlt és a mostani ciklusban ez alól is kivétel a Miniszterelnökség. Lázár János helyettese Csepreghy Nándor volt, aki főnöke távozása után kiszállt a közigazgatásból, és a magánszférában készül elhelyezkedni. Gulyás is olyan politikai államtitkárt vett maga mellé, akinek nincs parlamenti hátországa: a már említett Orbán Balázs a Századvégtől érkezett. Mellette Szijjártó Péter, a külügy első embere tart még – immár a második miniszteri ciklusában – maga mellett helyettesként olyan államtitkárt Magyar Levente személyében, akinek nincs képviselői mandátuma.

Egy-két csere természetesen volt a miniszterhelyettesi posztokon is, például Németh Szilárd vette át államtitkári rangban a szintén fideszes képviselő Vargha Tamás helyét a Honvédelmi Minisztériumban. Némethet a politikai frontvonal helyett a katonaiba tették át, ami azzal jár, hogy a rezsibiztosnak vissza kell vennie a konfrontatív stílusából. Megnyilatkozásait nem jellemezheti a folyamatos provokáció egy olyan poszton, ahol szoros kapcsolatban kell állnia a NATO országainak katonai vezetőivel, akik nem igazán kedvelik az olyan médiafelhajtást, amely a fideszes alelnök mindennapjainak része volt eddig. Bár tárcája, a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium eltűnt alóla, Fónagy Jánost sem hagyták az út szélén: a Miniszterelnöki Kormányirodában a parlamenti kapcsolattartásért felelős államtitkár lett.

Eddigi szakmai államtitkári posztjáról leváltották ugyan a parlamenti képviselő Tállai Andrást és Cseresnyés Pétert, ám a politikai feladatokat ellátó államtitkárságra mégis alkalmasnak találtattak. A Nemzetgazdasági Minisztériumban (NGM) a munkaerőpiacért és szakképzésért felelős Cseresnyés az Innovációs és Technológiai Minisztérium (ITM) államtitkára és miniszterhelyettese lett, amit magyaráz, hogy újabban ehhez a tárcához tartozik az eddig általa felügyelt két szakterület is. Az NGM-utód Pénzügyminisztériumban Tállait levették az adóügyekről, amelyet az eddig helyettes államtitkárként dolgozó Izer Norbert kezébe adtak. A korábban Tállai által vezetett Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) azonban nem került Izer portfóliójába, s nem kizárt, hogy ennek élére újabb államtitkárt neveznek ki, tovább növelve az amúgy is felduzzadt állami vezetői kart.

Izer Norbert, a Pénzügyminisztérium államtitkára átveszi a kinevezési okmányt Áder János köztársasági elnöktől
MTI / Szigetváry Zsolt

Mint Izer esete is mutatja, az új Orbán-kormányban kevesebb lesz a politikus államtitkár a szakmai stábok élén. Távoznia kellett posztjáról például az agrárminisztériumban V. Németh Zsoltnak és Czerván Györgynek is, s helyükre az eddig számukra szakmai hátteret jelentő helyettes államtitkárok léptek elő. Az ITM-ben a Soros György ellen korábban a rózsafüzérimát ajánlgató Aradszki András képviselő helyére az elismert szakértő, a 2010 utáni Orbán-kormányok egyes szakmai lépéseivel azonban meglehetősen kritikus Kaderják Péter került. Kaderják kiütött pozíciójából egy másik fideszes nagyvadat is, átvéve Szabó Zsoltnak, a Hatvan városa körüli fideszes csatákban a kormány által támogatott parlamenti képviselőnek a szakterületét.

A Kásler Miklós vezetése alá került Emmiben útilaput kötöttek Hoppál Péter parlamenti képviselő és kulturális államtitkár talpára, az utóda a cirkuszigazgató Fekete Péter lett. Őt – a szakmai előélete miatt – sokan fenntartásokkal fogadták, ám információink szerint kifejezetten jó menedzseri képességei miatt esett rá a választás. A humántárcánál ugyanakkor két szakmai államtitkár ellenkező utat járt, mint a többség: a családpolitikát vivő Novák Katalin és a sportügyekre felügyelő Szabó Tünde épp most lett parlamenti képviselő.

Nem volt ugyan képviselői mandátuma, de 2014-es kinevezése előtt leendő szakterületéhez sem értett Mikola István egykori egészségügyi miniszter, a külügy eddigi biztonságpolitikai államtitkára. Utóda, Sztáray Péter viszont karrierje csúcsára érhet: 1993-ban kezdett a külügyben mint a biztonságpolitikai főosztály munkatársa, s az utóbbi negyedszázadban végig ezen a területen dolgozott, jelenleg Magyarország NATO-nagyköveteként. Ő fokról fokra lépkedett feljebb a ranglétrán, kivételként erősítve azt a szabályt, hogy az államapparátusban szakmailag elérhető legmagasabb rangnak nem attól kellene függenie, hogy épp milyen színezetű kormánya van az országnak.

RIBA ISTVÁN