Rekordszámú, 64 államtitkárral fut neki negyedik kormányzásának Orbán Viktor, ám az új kabinet szervezeti felépítéséből nem derül ki, miért éppen ennyivel. Vannak ugyanis olyan tárcák, ahol a feladatokhoz képest aránytalanul soknak tűnik az államtitkárok száma – ilyen például mindenekelőtt a Miniszterelnökség –, illetve akadnak olyanok, ahol még fontos feladatra sem neveztek ki államtitkárt (például a Belügyminisztériumban).

Azt a szervezeti kuszaságot, hogy a Miniszterelnökségen az előző ciklusban Lázár János, illetve Rogán Antal vezetésével két önálló minisztérium alakult, a mostani ciklusban tovább növelte, hogy létrejött – szintén minisztériumi jogállással – a Miniszterelnöki Kormányiroda. Utóbbit személyesen Orbán Viktor irányítja, amiben azonban a Rogántól leigazolt közigazgatási államtitkárára, Bíró Marcellre is számíthat. Az átalakulás azzal járt, hogy a Miniszterelnökség elvesztette eredeti funkcióját, s csak olyan feladatok maradtak a kancelláriaminiszterré kinevezett Gulyás Gergelynél, amilyeneket nyugodtan át lehetne csoportosítani más minisztériumokba. Ilyen például az európai uniós kapcsolatok vitele, amelynek a külügynél lenne a helye, ám a Miniszterelnökségen két külön államtitkárságot is létrehoztak erre (az egyik az uniós stratégiával, a másik az uniós kapcsolatokkal foglalkozik).
Nem igazán érthető az sem, hogy a területi közigazgatásért felelős szervezet miért a Miniszterelnökségen, s nem a Belügyminisztériumban van. Az pedig már végképp nagyon furcsa, hogy a kancellárián a közigazgatásért felelős államtitkár mellett létrehoztak egy külön Budapestért felelős államtitkárságot is (lásd erről Oda Pest című cikkünket). A következetlenségek számát az is szaporítja, hogy a BM-ben van önkormányzati államtitkárság, de nincs például rendészeti államtitkár, holott az ő szakterületéhez tartozna a minisztérium tevékenységének nagy része.
Egyébként nem is biztos, hogy szükség lenne ezekre az államtitkárságokra, hiszen alapvetően a minisztériumok szakmai apparátusát a közigazgatási államtitkárnak kellene irányítania, az egyes szakterületeket pedig helyettes államtitkárok is vihetnék. Emellett a minisztériumi struktúrában a politika képviseletére mindig ott voltak a politikai vagy parlamenti államtitkárok, akik a kormány általános irányvonalát képviselték az egyes tárcáknál. Mára ez a rendszer szétesett, ami azzal járt, hogy már egyáltalán nem világos, milyen alapon van saját államtitkáruk egyes szakterületeknek, míg másoknak nincs, s ez a kuszaság meglehetősen zavarossá tette a hierarchikus viszonyokat is. A káoszt csak tetézi, hogy a politikusok is megjelentek a szakmai államtitkárságok élén, holott a szerepük korábban csak a politikai államtitkárságra korlátozódott, a szakmai részt pedig hagyták a szakemberekre.

Már az előző Orbán-kormányban is nagyon sok államtitkárságot parlamenti képviselők vezettek, miközben a szakmai megítélésük meglehetősen vegyes volt. A politikai kinevezettek általában nem voltak szakértői az adott területnek (aki meg igen, mint Hoffmann Rózsa a közoktatás élén, az sok kárt okozott), s csak a politika, főleg Orbán Viktor elképzeléseit erőltették át a minisztériumok szakmai stábjain. De a viszonyok szétzilálódását jelzi az is, hogy a politikai államtitkárok – akik eredendően nem szakmai feladatot látnak el a minisztériumokban – miért kapnak egyre több szakmai feladatot. Érthetetlen például, hogy a Miniszterelnökség politikai államtitkára, Orbán Balázs miért az építészet és a kulturális örökség szakmai államtitkára is egyben.
A tárcák politikai ügyeiért felelős államtitkárok esetében – akik egyben miniszterhelyettesi funkciót is betöltenek – természetes, hogy általában parlamenti képviselők is. E körben egyébként kevés személyi változás történt. Az elmúlt és a mostani ciklusban ez alól is kivétel a Miniszterelnökség. Lázár János helyettese Csepreghy Nándor volt, aki főnöke távozása után kiszállt a közigazgatásból, és a magánszférában készül elhelyezkedni. Gulyás is olyan politikai államtitkárt vett maga mellé, akinek nincs parlamenti hátországa: a már említett Orbán Balázs a Századvégtől érkezett. Mellette Szijjártó Péter, a külügy első embere tart még – immár a második miniszteri ciklusában – maga mellett helyettesként olyan államtitkárt Magyar Levente személyében, akinek nincs képviselői mandátuma.

Egy-két csere természetesen volt a miniszterhelyettesi posztokon is, például Németh Szilárd vette át államtitkári rangban a szintén fideszes képviselő Vargha Tamás helyét a Honvédelmi Minisztériumban. Némethet a politikai frontvonal helyett a katonaiba tették át, ami azzal jár, hogy a rezsibiztosnak vissza kell vennie a konfrontatív stílusából. Megnyilatkozásait nem jellemezheti a folyamatos provokáció egy olyan poszton, ahol szoros kapcsolatban kell állnia a NATO országainak katonai vezetőivel, akik nem igazán kedvelik az olyan médiafelhajtást, amely a fideszes alelnök mindennapjainak része volt eddig. Bár tárcája, a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium eltűnt alóla, Fónagy Jánost sem hagyták az út szélén: a Miniszterelnöki Kormányirodában a parlamenti kapcsolattartásért felelős államtitkár lett.
Eddigi szakmai államtitkári posztjáról leváltották ugyan a parlamenti képviselő Tállai Andrást és Cseresnyés Pétert, ám a politikai feladatokat ellátó államtitkárságra mégis alkalmasnak találtattak. A Nemzetgazdasági Minisztériumban (NGM) a munkaerőpiacért és szakképzésért felelős Cseresnyés az Innovációs és Technológiai Minisztérium (ITM) államtitkára és miniszterhelyettese lett, amit magyaráz, hogy újabban ehhez a tárcához tartozik az eddig általa felügyelt két szakterület is. Az NGM-utód Pénzügyminisztériumban Tállait levették az adóügyekről, amelyet az eddig helyettes államtitkárként dolgozó Izer Norbert kezébe adtak. A korábban Tállai által vezetett Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) azonban nem került Izer portfóliójába, s nem kizárt, hogy ennek élére újabb államtitkárt neveznek ki, tovább növelve az amúgy is felduzzadt állami vezetői kart.

Mint Izer esete is mutatja, az új Orbán-kormányban kevesebb lesz a politikus államtitkár a szakmai stábok élén. Távoznia kellett posztjáról például az agrárminisztériumban V. Németh Zsoltnak és Czerván Györgynek is, s helyükre az eddig számukra szakmai hátteret jelentő helyettes államtitkárok léptek elő. Az ITM-ben a Soros György ellen korábban a rózsafüzérimát ajánlgató Aradszki András képviselő helyére az elismert szakértő, a 2010 utáni Orbán-kormányok egyes szakmai lépéseivel azonban meglehetősen kritikus Kaderják Péter került. Kaderják kiütött pozíciójából egy másik fideszes nagyvadat is, átvéve Szabó Zsoltnak, a Hatvan városa körüli fideszes csatákban a kormány által támogatott parlamenti képviselőnek a szakterületét.
A Kásler Miklós vezetése alá került Emmiben útilaput kötöttek Hoppál Péter parlamenti képviselő és kulturális államtitkár talpára, az utóda a cirkuszigazgató Fekete Péter lett. Őt – a szakmai előélete miatt – sokan fenntartásokkal fogadták, ám információink szerint kifejezetten jó menedzseri képességei miatt esett rá a választás. A humántárcánál ugyanakkor két szakmai államtitkár ellenkező utat járt, mint a többség: a családpolitikát vivő Novák Katalin és a sportügyekre felügyelő Szabó Tünde épp most lett parlamenti képviselő.
Nem volt ugyan képviselői mandátuma, de 2014-es kinevezése előtt leendő szakterületéhez sem értett Mikola István egykori egészségügyi miniszter, a külügy eddigi biztonságpolitikai államtitkára. Utóda, Sztáray Péter viszont karrierje csúcsára érhet: 1993-ban kezdett a külügyben mint a biztonságpolitikai főosztály munkatársa, s az utóbbi negyedszázadban végig ezen a területen dolgozott, jelenleg Magyarország NATO-nagyköveteként. Ő fokról fokra lépkedett feljebb a ranglétrán, kivételként erősítve azt a szabályt, hogy az államapparátusban szakmailag elérhető legmagasabb rangnak nem attól kellene függenie, hogy épp milyen színezetű kormánya van az országnak.
RIBA ISTVÁN