A tényállítások és a tények

Gulyás Balázs cikkemet vitatva nem foglalkozik politikai értékrendekkel, tehát csupán a tényállításaira kell reagálnom.

1. „1989-et is emlegeti Révész Sándor, mint amely év ideológiától függetlenül összefogta az ellenzéki pártokat, ám ezt a gondolatot nem fejezi be a szerző, hiszen akkor saját alaptételének mondana ellent. Hiszen éppen arra van szükség, mint 1989-ben, most is, a kiépülésének végén járó új Kádár-korszakban: összefogásra a rendszer leépítésében, aztán utána majd veszekedhetnek az ellenzéki pártok, ha akarnak, a különbözőségeiken.”

Ezzel szemben én ezt írtam: „1989 első fele összefogta az ellenzéki pártokat, a vége pedig már szétvetette őket.” Az ellenzéki egység nem az ellenfél legyőzése után, hanem azelőtt, már a Nemzeti Kerekasztalnál széthullott. A pártok egy része ugyanis lepaktált az állampárt vezetőivel, biztosította volna az államelnöki pozíciót az MSZMP vezéregyénisége, Pozsgai Imre számára, aki a későbbiekben mindent megtett, amit csak tudott, a polgári demokrácia aláásása érdekében. Antall József az MDF kongresszusán, melyen a párt elnökévé választották, azt állította, hogy igazolódott a reformkommunistákkal való együttműködés stratégiája, a kongresszus utáni sajtótájékoztatón pedig kijelentette, hogy nincs és nem lehet stabil kormány az MSZP nélkül.

1. Révész „egy 2015-ben született interjút igyekszik mostaninak beállítani azzal, hogy nem jelzi az interjú időpontját, ám az interjúalanyt a mostani tisztségével azonosítja.”

Ezzel szemben én ezt írtam: „Ezt nyilatkozta Gyöngyösi Márton, a Jobbik első számú külpolitikusa, jelenlegi elnökhelyettese és frakcióvezetője abban az interjúban, amelyben a NATO-t ’oroszellenes, agresszív-offenzív katonai szövetségnek’ minősítette. Ebben a nyilatkozatban fejtette ki Gyöngyösi azt is, mennyire fontos a közép-európai országok összefogása – magától értetődően Brüsszel ellen.” Ebből mindenki számára világos, aki olvasni tud, hogy az illető akkor volt a Jobbik vezető külpolitikusa, amikor ezt mondta, és jelenleg viseli a többi tisztséget. Az interjú időpontját nem volt okom szándékosan elhallgatni, mert egyrészt a linkből, amelyet a kéziratban megadtam, mindenki ellenőrizheti, másrészt ez az időpont 2015 októbere, amikor a Jobbik már belekezdett abba, hogy konszolidált néppártnak álcázza magát, harmadrészt a Jobbik azóta is azzal vádolja a Fidesz-kormányt, hogy a látszat ellenére az is oroszellenes, mert rendre megszavazza az EU szankcióit. Amit idéztem, ebből az egy interjúból idéztem, és – Gulyás állításával ellentétben – nem különböző helyekről ollóztam össze.

1. Gulyás szerint „a Jobbik többnyire korábbi vezetőitől vett idézetekkel” igyekszem álláspontomat alátámasztani.

Ezzel szemben idézeteim és hivatkozásaim túlnyomó része a Jobbik „fordulata” utáni időkből való. A 2016-os kvótanépszavazással kapcsolatos jobbikos álláspontot, a migrációval szembeni „zéró toleranciát” alkotmányban rögzítő jobbikos javaslatot, a Jobbik 2018-as választási programjának és kampányának szövegeit idéztem. A „korábbi vezetők” közül cikkemben csak Vona Gábor szerepel - szintén a „fordulat” utáni, 2016-os interjújával. Aligha indokolatlanul, hiszen éppen ő volt eme „fordulat” vezetője és protagonistája.